Nemere István: "Minden író voltaképpen a jövő kéme"

Rendkívül termékeny író, 2024-ig több mint 800 könyve jelent meg, ez átlagban évi több mint 18 könyv. Milyen munkabeosztással lehet ezt elérni?

Ez így van, bár még nem jelent meg mindegyik, a megjelent könyvek száma 790 valamennyi, és még elég sok vár a kiadóknál kiadásra.  

S hogy milyen a munkabírásom? Alá kell rendelni mindent a munkának. Egyfajta fanatizmus, az biztos kell hogy legyen, hozzá egyfajta íráskényszer, vagy nevezhetjük sokféle módon, de az biztos, hogy kitartás is kell hozzá. A fiatalok gyakran kérdezik tőlem, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki író legyen. Mindig azt a mondom, hogy el kell dönteni és kitartani, aki feladja ideje korán, az nem jut messzire. Én is így voltam, ezért ajánlom ezt a módszert. Persze biztos vannak más módszerek is.

Akkor ír, ha jön az ihlet?

Ez nem költészet, az ihlet a lusta írók ürügye. Én úgy dolgozom, hogy minden reggel 5-kor nekiállok, csinálom délutánig, néha tovább. Az írás olyan, mint amikor fel kellene vinni egy jól megrakott szekeret a domboldalra, de ló nincs, én vagyok a ló. Minden nap erőm teljében kimegyek, tolok rajta egy métert, kiékelem, hogy vissza ne guruljon, és ezt minden nap csinálni kell. Én szombaton, vasárnap is dolgozom, még a születésnapjaimon is. Nem is értem azokat, akik üldögéléssel vesztegetik az idejüket, akiknek kifolyik az idő az ujjaik közül. Látta a filmet különben?

Nem láttam még, mert most lesz délután a premier.

Képzelje, még én sem. Meg akarták mutatni, de azt mondtam, hogy majd beülök a közönség közé, és úgy, ahogy ők veszik az adást, úgy veszem én is. Persze emlékszem, hogy miket mondogattam, tehát nem lesz nagy meglepetés, bár nem csak én szólalok meg.

Szóval a lényeg, 50 évig ezt csinálja az ember, és itt van a nyolcszáz könyv. Persze nem volt ez ilyen egyszerű, hiszen volt, hogy visszaadták a könyveket, különösen meg pártállami időkben, amikor még csak állami kiadók voltak, rengeteget tudnék mindenféle negatív sztorit is mesélni azokról az időkről, amikor évekig nem jelent meg Nemere-könyv. Hihetetlen ez szinte még nekem is, küzdelmes időszak volt. Akkor még nem éltem meg az írásból, mindenféle más szakmában dolgoztam. 17-18 különböző munkahelyem volt, mielőtt rászántam magam, és akkor sem ment olyan könnyen, mert 1980 volt akkor, és még volt 10 év a rendszerváltásig.  

Elég gyakran támadták abban az időben. A paranormális jelenségekkel foglalkozó művei miatt?

Ez így van, tényleg támadtak, és rá is szolgáltam néha, és igen, a paranormális jelenségekkel való foglalkozások miatt, meg a tudomány határterületeivel voltak gondjaim a Magyar Tudományos Akadémiával és másokkal.

Mi az oka, hogy ezekkel a témákkal kezdett foglalkozni?

Erre egy egyszerű képpel válaszolok. Képzelje el, hogy valahova be akar menni egy ajtón, és belül sötét van, nem engedik be, mert valaki belülről nyomja vissza az ajtót. Nekem erre teljesen természetes reakció, hogy akkor is benyomom, és megtudom, hogy mi van ott, bent. Ugyanez nagyban a világban is elképzelhető. Hogy számtalan olyan jelenség van, amit a tudomány még nem tudott megmagyarázni, vagy most próbálkozik vele, vagy nem ismeri el. Ezek voltak, amik a legjobban dühítettek. 1986-ban, amikor megjelent az első Titkok könyve, akkor hatalmas támadássorozat indult ellenem is meg a könyv ellen is. Azt mondták, hogy a tudomány ellen van, miközben én próbáltam rávenni a tudományt a szerény eszközeimmel, hogy itt van, nézzük meg, mi ez. Más országokban, még az akkori Szovjetunióban is sokkal nyitottabbak voltak erre, nálunk meg az akadémikusok sok tudományosan kutatható jelenségről is azt állították, hogy nem is létezik. Például én voltam az első, aki leírta, hogy az akupunktúra egy 5 ezer éve létező tudomány, szerintük nem, sőt, még a rendszerváltás után is volt olyan egészségügyi miniszterünk, aki azt mondta, hogy az akupunktúra, az mindössze varázslás. Számos ilyen jelenség volt. Most nem sorolom fel, mert gondolom, nem erről beszélünk, de a lényeg, hogy én így álltam neki a titkoknak, aztán rajtam is ragadt 2010 óta, hogy minden évben megjelentetem az új Titkok könyvét, mindegyikben van tízegynéhány fejezet, ami erről a témáról szól.

Beszéljünk egy kicsit a dokumentumfilmről is. Hogyan született meg az ötlete?

Nem az én ötletem volt. Szoktam járni vásárokba, fesztiválokra, ahol bemutatom a könyveimet, és egyszer odajött két filmes, akik a vásárt filmezték megbízásból. Kérdezték, nem lenne-e kifogásom az ellen, ha más vásárokban is filmezének engem. Aztán később már mindig megírtam nekik, hogy hol és mikor leszek, és ők el is jöttek. Majd jártak nálunk is a házban, elkísértek még kutyát sétáltatni is. Egy évig tartott, míg forgattak, néha beszélgettek vevőkkel, olvasókkal. Hogy pontosan mi került bele a filmbe, nem tudom, majd meglátjuk.

Színes, mozgalmas élete volt, nehéz lenne mindennek beleférnie 70 percbe. A 800 könyvön túl érdekes, hogy élt Lengyelországban, hogy most egy nyírségi faluban él harmadik, egyébként borsodi feleségével. A filmről az alkotók azt írják, nemcsak a munkásságát mutatják be, hanem feltárják az e mögött rejlő magánéleti eseményeket, a természethez, az állatokhoz fűződő viszonyát, életfilozófiáját, sőt, romantikus oldalát is. Mi az, amit kiemel ön ebből a gazdag életútból?

Főleg azt, hogy hogyan nézem én az életet, mennyiben más az én életem, például az időért történő harcom, mert ez egy folyamatos harc. Ez már gyerekkoromban kezdődött, hogy sajnáltam elvesztegetni az időt, nem tipikus gyerek voltam ezek szerint. Nagyon ügyelek arra, hogy minden percnek meglegyen a maga helye. Ráadásul engem nagyon dühít az is, ha mások vesztegetik az idejüket. Ez önmagában egy merénylet a józan ész meg a normalitás ellen, hogy mi az, hogy valaki harcol az idővel, szeretné, hogy gyorsan menjen. Ezek a dolgok, amiket nem értek, és talán néhányan majd megértik a filmből, és elgondolkodnak rajta. Ez az én nagy reményem.

Hogyha még visszatérünk egy kicsit a megírt 800  könyvre, van-e olyan, amit úgy érez, mindenképp jó, hogy megírta, amit a legnagyobb kedvencének tart?

Minden műfajban van kedvencem. A sci-fi krimik között, a történelmi regények között, az életrajzok között, mindegyikben van, amit én jobbnak tartok a többinél. Hogy mások melyiket, azt nem tudom. Mert ki olvasott már el 800 könyvet? Egy-két embert ugyan ismerek, akik tudom, hogy gyűjtik a könyveimet, el is olvassák őket,  velük összebarátkoztam az évtizedek során. Nekik lehet, több példányuk is van, mint nekem, első, második kiadások, de a kérdés az, hogy ezentúl ki mennyit ismer belőle. Egyszer egy irodalomtörténész írta, hogy lehet, ennek a Nemerének remekművei vannak, de senki nem olvasta őket ilyen mélységben. Egészen érdekes írások, és elsiklanak fölötte, mert a legtöbb embert megrémíti ez a mennyiség. Mert a kiadott könyveim száma alapján világrekord is vagyok az élő írók között, de valójában ez ijesztő sokak számára.

Aki már ennyit írt, hogy érzi, meg lehet-e újulni minden egyes könyvben? Lehet-e még új dologról írni?

Azt hiszem, igen. Ebben a világban annyi minden történik. Csak egyetlen nap is. Akkor miről beszélünk? Nekem meg az a feladatom, hogy mindezt megírjam. Minden író voltaképpen a jövő kéme, és itt nem az időutazásra gondolok, bár arról is írtam sok könyvet. A lényeg, hogy itt vagyunk, nézzük a körülöttünk lévő világot és írogatjuk róla a jelentésünket, ahogy Emile Zola tette a maga idejében Franciaországban. Én rengeteget olvastam őt fiatal koromban, és megismertem az egész akkori francia életet, minden társadalmi szintet, hogy mik történtek ott, hogy éltek az emberek, és semmilyen más könyvből nem lehetett annyit megtudni, mint az ő könyveiből.  Én azt szeretném, hogyha majd iksz év múlva valaki elolvassa az én könyveimet, akkor megtudja, hogy mi minden történt Európában, a világban, Magyarországon. 

Feljegyzései alapján dolgozik?

Rengeteg jegyzetem van, tematikusan is gyűjtöm ezeket, igaz, több mint a felük soha nem lesz felhasználva, nagyon sokat eldobok belőlük, mert rájöttem, hogy mégse akkora a téma, vagy valaki más már megírta. De gyűjtögetem szorgalmasan és jegyzetelek, és most már elárulhatom, hogy egy részüket a majdani emlékiratokhoz gyűjtőm, egy családregényhez, szeretném megírni, hogy az 1700-as években a sváb őseim hogyan jöttek be Magyarországra, és aztán írnám a történetünket egészen a mai napig. Hát az sem egyetlen kötet lesz.

Videós tartalmaink továbbra is megtalálhatóak a YouTube csatornánkon.