3 órája
Halottak napja: ilyenkor mélyebben átéljük a gyász érzését
Feketéné Elise: „Nem tudjuk, hogyan létezzünk, olyan drámaian megváltozott az életünk.” A gyászfeldolgozás útjáról beszéltünk a szakemberrel.
Gyertyagyújtás a temetőben
Fotó: getty images, ti-ja
A gyász az élet veszteségeire adott válasz. Rendkívül hosszú időt igénylő folyamat a gyászfeldolgozás, amely az elhunyt hozzátartozó hiányán túl a saját élet végességének átélését is magában foglalja. Mindenszentek és a halottak napja kapcsán a gyászról beszéltünk Feketéné Elise, a miskolci Mentál-Kuckó gyászfeldolgozási szakemberével, aki részletesen kitért arra, milyen fázisokon megy át egy felnőtt gyászoló, hogyan fejezik ki gyászukat a gyermekek, és mikor érdemes a veszteségeinkkel szakemberhez fordulni.
Fotó: ÉR
Gyászfeldolgozás: felszínre kerül a lelkünkben szunnyadó fájdalom
Az elmúlt években megjelenő Covid-19 járvány és az ukrán-orosz háború közelebb hozta az emberekhez a halálról, gyászról való mélyebb gondolkodást.
Halottak napján a legtöbben gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Világszerte ez a nap lett az elhunytakról való megemlékezés napja, amely az elmúlásról, az emlékek őrzéséről szól. A halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe: a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, a gyertyával való világítás szinte mindenki számára „kötelező”.
Sok ember hosszú évek óta feldolgozatlan gyászt hordoz a lelkében, ezekben a napokban még jobban a felszínre kerül a fájdalom.
„A gyógyuláshoz a belső világunkat kell átrendeznünk”
Feketéné Elise felhívja a figyelmet a felnőttek esetében a gyász hat lépcsőjére A Kübler-Ross-féle modell kifejezi a gyász fázisait:
Kezdetben jön a tagadás, a psziché önvédelmi mechanizmusa, amikor a gyász feldolgozásakor igyekszünk megóvni magunkat a túlzott érzelmi leterheléstől. A második szakaszban dühöt, egy intenzívebb érzelmet élünk át. Ez a feldolgozásban már egyfajta előrelépést jelent, mivel közelebb viszi az embert önmagához. A düh mégis egy kifelé irányuló érzés – sok esetben mások, illetve önmagunk hibáztatását is magába foglalja, ami miatt nem tekinthető végállomásnak. A gyógyuláshoz belső világunkat kell átrendezünk
– teszi hozzá a gyászfeldolgozási szakember.
A harmadik szakasz az alkudozásé, ami a tagadás kifinomultabb formája. Rengeteg énvédelmi jellegű ésszerű érvvel. A negyedik szakaszban az ember mély depressziót él át, mert kiderül, hogy a korábbi módszerek képtelenek távol tartani tőle a gyász okozta fájdalmat.
Feketéné Elise úgy látja: ekkor az egyén már képes lehet valamelyest elfogadni a veszteség realitását.
Ez egy nagyon nehéz, lelkileg igénybe vevő, szomorú időszak minden ember számára. Viszont csak ezeknek a szomorú érzéseknek a megélésével tudjuk azt biztosítani, hogy ne távolodjunk el túl nagy mértékben önmagunktól.
Az ötödik szakaszban bekövetkezik az elfogadás, amikor már kezd visszatérni a gyászoló életkedve, életöröme. Közben még mindig jelen lehet a szomorúság, a veszteség érzése. A hatodik szakaszt az értelemkeresés, az értelemadás határozza meg. Feketéné Elise úgy érzi: ezzel a fázissal nem tudjuk „átugrani” a fájdalom vagy a visszahúzódás szakaszát. Inkább abban segít, hogy az elvesztett személy iránti szeretetünk újra csillogni tudjon, és beragyogja az életünket.
Gyász a gyermekeknél: rajzokban, játékokban fejeződik ki a veszteség
Sokan már gyermekkorban kénytelenek megtapasztalni a gyász érzését. A gyermekek másképp élik meg a veszteséget, mint a felnőttek. A felnőtt erőfeszítést tesz, hogy az elvesztés tényét elfogadja, és ez olyan mentális erőforrást igényel, ami az éretlen személyiségnél még hiányzik.
A gyermekekben kevésbé tudatosul a halál, nem folyamatosan szomorúak. A bánat időről időre megjelenik náluk, aztán szinte átmenet nélkül visszatérnek a játékaikhoz, és elmélyülten játszanak. A veszteségre adott reakciók akár késhetnek is, és csak fél év múlva vagy még később kezdenek el gyászolni. A gyász azonban sokkal hosszabb ideig eltarthat; a hiányérzet, a szomorúság újra és újra rájuk törhet a későbbiek során. A verbalitás fejletlensége miatt a veszteség okozta érzéseiket elsősorban a viselkedésükben, a játékaikban, rajzaikban fejezik ki
– mutat rá a gyermeki gyász működésére Feketéné Elise.
A gyász a gyermekeknél komolyabb tüneteket okozhat. Megjelenhet szomatizáció (hasfájás, hányinger), jöhetnek alvási nehézségek, regresszió, bepisilés, ujjszopás, agresszió, illetve a figyelem romlása.
A gyászmunkát a szakember szerint ne tekintsük egy életre szólóan befejezettnek, mivel különböző életciklusokban visszatérhet a fájdalom (például serdülőkorban, esküvőnél, gyermek születésénél):
Ha a gyermek érzelmileg és intellektuálisan megérti a halál tényét és saját halálfélelmét eloszlatja, ha a környezete változatlan marad és szükséglete kielégítéséről egy biztonságot nyújtó személy gondoskodik, akkor a patológiás gyász elkerülhető.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Amikor valaki azt tapasztalja, hogy saját veszteségén képtelen túljutni, vagy a környezetében, családjában tapasztalja a gyász terén aggodalomra okot adó jelenséget, akkor érdemes segítséget kérni. Az intenzív gyász a tehetetlenség és sérülékenység érzését hozhatja magával.
A gyász idején nem tudjuk, hogyan létezzünk, olyan drámaian megváltozott az életünk. Hasznos lehet olyan területeket keresni, ahol kézben tartjuk a dolgokat, ez megerősíthet minket az előttünk álló útra. A gyász folyamatát segíti, ha a gyászoló megoszthatja fájdalmát másokkal, beszélhet az érzéseiről. Jó, ha van a környezetében olyan, akivel emlékezhet az elhunytra. Ha ez családon belül vagy a rokoni, baráti körben nem tud megvalósulni, akkor a telefonos lelkisegély szolgálatok a gyászfolyamat segítésében is szerepet vállalnak
– emelte ki a gyász folyamatát enyhítő tényezőket Feketéné Elise.
A gyászmunkát könnyebbé teszik a hagyományos búcsúztatási szertartások, a közös együttlétek, az emlékek megosztása, ezek felidézése.
Merjünk segítséget kérni
A segítség elfogadása nagyon nehéz, mert nem szeretjük olyannak látni magunkat, aki rászorul a segítségre.
Csökkentheti a fájdalmunkat, magányosságunkat, ha a családunk, a barátaink előtt is beismerjük, hogy szükségünk van a támogatásukra, jelenlétükre a megváltozott körülményeink között. Mindenki képes arra, hogy veszteségein túllépve újra teljes és boldog életet éljen, de ehhez néha el kell fogadnia egy ideiglenes útitársat, aki segít feldolgozni a múltat és megtalálni az új utat és jövőképét.
Az idő önmagában nem gyógyít. Lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy elfogadjuk és feldolgozzuk a bekövetkezett veszteséget. Ehhez bátorság kell, és az, hogy nyitottak legyünk a változásokra
– hangsúlyozza a gyászfeldolgozási szakember – „Nehéz felülkerekedni azon a tényen, hogy nem tudtuk befolyásolni a halálhoz vezető eseményeket. A gyász munkafolyamata az ember egyéni erőfeszítéseit is megköveteli, mert hozzá kell igazítanunk a gondolkodásunkat a megváltozott valósághoz, ami egy nagyon nehéz és rendkívül igénybe vevő, kimerítő folyamat is lehet. A gyász folyamatának végére csak úgy jutunk el, ha végigmegyünk ezen az úton.”
Tegyünk az elakadások ellen
Feketéné Elise tapasztalatai szerint a gyász során rengeteget segít, ha elszigeteltség helyett új közösséget keresünk.
Ilyenkor gyászt érzünk, azonban nem engedhetjük meg, hogy a gyász határozzon meg minket. A szemléletváltás szintén lényeges: önostorozás helyett légy önmagad legjobb barátja!
– javasolja a gyászfeldolgozási szakértő.
