Az embert mutatta meg

Bár a pedagógiai szakszolgálati hét Varázslat című nyitókonferenciáját elsősorban az érintett szakemberek számára rendezték a lillafüredi Palotaszállóban, mégis fontosnak tartották, hogy Somhegyi György színművész tapasztalatait is meghallgassák. Mark Heddon A kutya különös esete az éjszakában című ifjúsági regénye alapján készült darabban egy autista fiút játszott. A szerep megtanulása során átélt élményeiről Kerekes Barbara, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója faggatta a színészt.

Őt magát megérteni

„Először, amikor meghallottam, hogy egy autista fiút kell játszanom, az járt a fejemben, hogy ez Dustin Hoffman után biztosan hatalmas siker lesz, mert nagyon érdekes a téma. Tehát az elején arra koncentráltam, hogyan játsszam el az autizmust” – osztotta meg Somhegyi György. „Mindent összeolvastam róla, és megpróbáltam utánozni a jellemző mimikát és kommunikációs stílust, de egy teljes káosz lett belőle. Akkor Lukács Andor rendezővel elkezdtük újragondolni a dolgot. Ismét elolvastam a regényt és a darabot és elhatároztuk, hogy inkább arra fogunk törekedni, hogy a főszereplő, Christopher Boon személyiségét tudjam megragadni és őt magát megérteni. A szerzőnek egyébként korábban olyan kérése volt, hogy ne tüntessék fel a színházak, hogy a darab egy autista fiúról szól, mivel ez a regény szövegéből konkrétan sehol nem derül ki. Azt viszont látjuk, hogy ez egy felnövéstörténet arról, hogy egyáltalán valaki hogyan illeszkedik be a felnőttek társadalmába, ami tele van értelmetlennek tűnő szabállyal.”

Felnövéstörténet

A tényleges előadást alapos felkészülés előzte meg.

„Internetes fórumokat böngésztem a témáról, és megrendeltem egy japán autista fiú elemző önéletrajzát Hát ezért ugrálok címmel. Aztán ellátogattam a VAFI Vargahegyi Autista Alapfokú Fejlesztő Iskolába és a Miskolci Autista Alapítványhoz is. A Vargahegyen leültem két bentlakóval beszélgetni, akik nagyon jó fejek voltak és rengeteget meséltek. Mondták például, hogy az érintést ők sem kedvelik, mint ahogy a regényben is olvasható egy erre utaló rész. Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy ők ennyire tisztán látják magukat, és ezt nekem is felkínálták. Őszintén beszélgettünk, egyáltalán nem éreztem feszélyezve magamat, viszont a karakteremhez hatalmas adalékot jelentett. Az előadással végül azt szerettem volna kifejezni, hogy nem jó hozzáállás, hogyha sajnáljuk az autistákat, hiszen Christopher sok szempontból ugyanolyan, mint más kamasz gyerek a maga világával” – hangsúlyozta a színművész.