Centenáriumi találka költőinkkel, íróinkkal

Versírók, versolvasók – és olyanok, akik mindkét kritériumnak megfelelnek – adták egymásnak a kilincset szombaton a miskolci Feledy-házban, amelynek ódon falai között tartották a „centenáriumi” rendezvényt, a 100. Irodalmi Fonót.

A magyar irodalomért

Az Irodalmi Fonó története egy évtizedre nyúlik vissza: 2009-ben jutott eszébe Koncz Károlynak és Balázs Istvánnak, hogy amolyan verses, beszélgetős estét csinálnának. Az első este 2010. februárjában még a diósgyőri alkotóházban volt, de aztán a Miskolci Galéria Feledy-házában, a Múzsák Kertjében lelt otthonra az Irodalmi Fonó.

– Azt gondolom, hogy a mai világban száz irodalmi estet megrendezni, az különleges valami – mondta Koncz Ferenc, az egyik ötletgazda. – Ebben a száz Irodalmi Fonóban rendkívüli összejövetelek, különleges vendégek is benne vannak. Ahogy most próbáltam számot vetni ezzel a szűk évtizeddel és a százas számmal, kiderült, hogy rendkívüli irodalmár vendégeink voltak, Dobai Pétertől kezdve Budai Ferencen át nagyon sok neves költő, író járt már körünkben. Úgy számolom, hogy háromezernél több vers hangzott el az összejöveteleken: helyi írók, költők, nagy magyar szerzők tollából. A magyar irodalom termését igyekszünk a magunk kedve szerint közkinccsé tenni. Úgy érzem, ez nagyrészt sikerült is.

A századik összejövetel két díszvendége az idén miskolci Pro Urbe díjat kiérdemlő Fecske Csaba és a Szabó Lőrinc-díjas Bereti Gábor költők voltak.