„A művészet nem luxus”

A miskolci képzőművészeti élet jelentős múlt századi pillanata volt, amikor a mai Csabai kapui Alkotóház területén 1919-ben létrejött a Miskolci Képzőművészeti Szabadiskola, majd két év múlva megalakult a Miskolci Művésztelep. A Miskolci Galéria három évet szán a méltó ünneplésre.

A hosszú centenáriumi időszak első, augusztus 3-ig látható tárlatának kurátora Éliás István, Madarász Györgyi és Pirint Andrea.

A lapunk megkeresésére nyilatkozó Éliás István abban is látja az emlékezés és az emlékeztetés jelentőségét, hogy a helyi közösség és a képzőművészet iránt érdeklődő hazai közvélemény valós képet kapjon a Szabadiskola és a Művésztelep jelentőségéről – súlyának és fontosságának megfelelően legyen ott a magyar képzőművészet térképén a miskolci képzőművészeti múlt és az arra épülő képzőművészeti jelen.

Száz év, újranyitva

A Szabadiskola alapítása Meilinger Dezső és Nyitray Dániel nevéhez köthető. Utóbbitól való idézet a kiállítás címe: A művészet nem luxus – ezzel kapcsolatban Éliás István arra hívja fel a figyelmet, hogy a Miskolcon letelepedő fiatal művészeknek nem volt könnyű dolguk a képzőművészet iránt csekély érdeklődést mutató miskolci közönség meggyőzésével: van értelme ezzel foglalkozniuk. Nem volt hiábavaló az igyekezet: a Művésztelep létrehozásában és fenntartásában a későbbi korokban is szerepet vállalt a város.

Maga a Szabadiskola nem folyamatosan működött, negyedszázada kapott új lendületet Dobrik István galéria­igazgatása idején, Szobosz­lai Lilla művészettörténész szervezésében – mondja Éliás István.

A jelentősége is más ma, mint egykor, amikor az volt a cél, hogy elfogadtassák a városi polgársággal az alkotás értelmét, hogy jó ízlésre neveljenek, hozzájáruljanak az érdeklődő és fogékony közönség megszületéséhez. „Itt telepedtek le, itt akartak dolgozni, ebből akartak megélni” – foglalja össze az alapítók szándékát Éliás István.

Most az utódok elsősorban a képzőművészet iránt mélyebb és gyakorlatiasabb érdeklődést mutatókkal foglalkoznak. Gyakorló alkotók készítették/készítik fel a nyári szabadiskolában a felsőfokú képzőművészeti képzés iránt érdeklődőket – a mostani kiállítás a száz év előttről még fellelhető anyagok bemutatása mellett az utóbbi negyedszázad tanárainak és növendékeinek munkáira épül. Érdekes hatás azzal a benyomással, hogy a tanítványok mind témaválasztásban, mind technikai tudásban képesek és készek túllépni a mestereiken.

Éliás István ezzel az észrevétellel kapcsolatban nem foglal állást, de megjegyezi: a fejlődés természetes, korszerű, követi a változó időkben a képzőművészeti gondolkodás és alkotói látásmód változásait.

Másrészt pedig nem az összehasonlítás vagy az egyéni alkotói fejlődés útjainak bemutatása volt a céljuk, hanem a dokumentáció megnyitása, művek és a Szabadiskolához fűződő emlékek kiállításával. Az első lépés, hogy odafigyeljenek Miskolcra.

Kiállítók

Kiállító tanárok: Kocsis Imre, Eszik Alajos, Kőnig Frigyes, Somorjai Kiss Tibor, Csordás Zoltán, Szarvas Ildikó, Lévai Ádám, Orosz Csaba, Gyenis Tibor, Ferenczy Zsolt

Kiállító növendékek: Batykó Róbert, Sütő Róbert, Horváth Gábor, Gintner Csilla, Boldizsár Péter, Mátrai Erik, Burkus Judit, Dunai Beáta, Drozsnyik Dávid, Zilahi Boglárka, Dombovári Ágnes, Szabó Virág, Sallay Dániel, Farkas Rita, Kovács Gabriella, Gályász Zsófia, Rákay Tamás, Gyöngyösi Gábor, Miklós Gábor