Három matyó alkotást is díjaztak

Szeptember 28-ig látható a Matyó Múzeumban és a Városi Galéria földszintjén a 29. Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázat anyagából nyílt kiállítás. A zsűri számos magyarországi és Kárpát-medencei tájegység hímzését díjazta, a kiállított több mint kétszáz tárgy és tárgyegyüttes között pedig szinte mindegyik fölfedezhető.

A Kisjankó Bori Nívódíjat ebben az esztendőben Zuberec Vera kapta az úrihímzéses motívumanyag és változatos technika magas színvonalú és míves megjelenítéséért, valamint a vagdalásos fehér hímzés újszerű és dekoratív továbbéltetéséért. Az újvidéki tervező Temerinben alkot ötfős kis csoportjával.

Már őt hívják

– Húsz éve foglalkozom a hímzéssel és a vert csipke készítésével. Valamikor régen megismertem Schneider Imrénét (a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének alapító elnöke volt), aki a Népművészet Mestere volt, nagy tudója az úrihímzésnek, amelyet feldolgozott és kutatott is. Tizenöt-tizenhat éve jártam hozzá. Sajnos Éva néni már nem él, így Tállyára, ahová én jártam tanulni, most engem hívnak tanítani – mondta Zuberec Vera.

A mezőkövesdi pályázatra egy évig készültek, úrihímzés garnitúrát hoztak, terítőt, futót, párnát, illetve dunántúli vagdalásos halottaspárna- feldolgozást, valamint ruszin hímzést neveztek.

– Az úrihímzés a kedvencem, de a vagdalást is nagy szeretettel csinálom. Ezenkívül gyapjúhímzést is varrunk, erdélyi hímzéseket is. A magyar népi kultúrából merítünk – mondta Zuberec Vera, aki már 5-6 alkalommal vett részt a Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázaton, ahol most kapta meg a fődíjat. A csoport Gránátalma-díjat kapott legutóbb az Élő Népművészet kiállításon, Békéscsabán pedig kiemelt első díjat kapott az utolsó textiles konferencián.

A mezőkövesdi Pap Bernadett egyéni alkotóként első díjas lett, Sütő Margittal pedig egy különdíjat is nyert a pályázaton. Örült a pályázatra érkezett sok színvonalas munkának, köztük sok matyónak.

– A Borsóka Szakkör 2002-ben alakult, azóta is én vezetem, évről évre bővül a létszámunk. Két nagy tárgycsoportunk volt kiemelhető, az egyik a korai matyó hímzéseket dolgozta föl, a másik kicsit későbbi korszakot, a kiszínesedés fázisában lévő matyó emlékeit. Mindkettő stílus elismerést kapott. A saját munkám, ahol kivitelező voltam, első díjat kapott, büszke vagyok rá – értékelt Pap Bernadett. – Amit magam készítettem, annak nagyon érdekes előtörténete van. Láttam egy gyönyörű szép selyemmel hímzett lepedővéget az 1880-as évekből. Nagyon régen tetszett már, de a mai selyemfonalak színe nem jött be. Ezért átdolgoztam gyapjúfonalra. Nem szoktam másolni egy az egyben motívumokat, mintákat, szerkezeteket és színeket, hanem egyfajta inspirációt ad egy-egy eredeti tárgy. Egy együttes készült végül, egy kétszárnyú függöny, hozzá egy díszpárna. Szerintem bármely lakásban megállná a helyét, kissé talán a mai ízléshez, esztétikai elvárásokhoz jobban illeszkedik a tompa színekkel. A matyó hímzés attól ragyogó, hogy rengeteg vöröset, sárgát, zöldet használunk benne, ebben inkább a fáradt rózsaszín és a vízkék dominál, úgyhogy sokkal visszafogottabb, kevésbé uralja talán a teret – mutatta be díjazott alkotását Pap Bernadett.

Megjegyezte, a matyó közkedvelt, titkainak megismertetésében a táborok, továbbképzések még sokakat segítenek abban, hogy még többen tudjanak matyót készíteni. A pályázaton azonban sokan ott tévesztettek irányt, hogy túl sok dologban akartak változtatni, így jellegtelen, eredetiséget nem felvonultató tárgy készül. Ezért érdemes sok múzeumi kincset megnézni, valamint ellátogatni a kiállításokra, hogyan is kell kinéznie egy tárgynak. Ezzel együtt az újratervezésre, egyéni alkotásokra, s nem másolásra biztat mindenkit.

Szabó Józsefné Farkas Mária korábban már kétszer nyerte el a Kisjankó Bori-díjat, s számos helyezést is elért, most különdíjat érdemelt ki matyó terítő garnitúrájával. Mint mondta, hozzánőtt a pályázat, már fiatalon benne volt a közepében édesanyja révén, családi hagyomány volt náluk a varrás. Ő maga harmincnyolc esztendőn keresztül volt a Matyó Háziipari Szövetkezet dolgozója, végigrajzolta az évtizedeket, mindig újabbat és újabb alkotásokat tervezett.

Amit elképzelt

– A megrendelőknek keveset kellett rajzolni, hogy minél olcsóbb legyen a tárgy, de amikor jött a Kisjankó Bori Hímzőpályázat, rám szakadt az egész mintasor, azt rajzolhattam, amit elképzeltem. Dajaszászy Józsefné, Dietz Vilmánál én voltam az utolsó szünidős diák, akit megtanított rajzolni. Megmutatta, hogyan kell rajzolni a sarkat, hogy kell elindulni a motívumokkal, hogy azok szépen sorban együtt legyenek. Sokat tanultam tőle, beleivódott a vérembe – idézte föl Szabó Józsefné, aki megkapta a Népművészet Mestere címet is.

Kifejtette, ő mindig visszanyúl a régihez, az igazi, szép, tömör matyóhoz. A fiatalok most már ritkítanak, a zsűri is hozzájuk igazodik egy kicsit. Elárulta, a szép hímzéshez kitartás, türelem és sok gyakorlat kell.