Manmon – Az álmokon túl: Regénybe oltott társadalomkritika

Egy – a miénkhez nagyon-nagyon hasonló – alternatív világban az emberek magassága egyenesen arányos vagyonuk nagyságával. A legeslegszegényebbek olyan kicsik, mint egy patkány, ugyanakkor a milliárdosok magassága a felhőkarcolókéval vetekszik. Warner és nővére, Prayer nincstelen nyomorban élnek, tehát egészen aprók.

Ez a méret nemcsak megalázó, hanem rengeteg veszélyt is rejteget: a testvéreknek éjjel-nappal olyan rettenetes és fenyegető veszedelmekkel kell szembenézniük, amelyeket a gazdagok elképzelni sem tudnak, kezdve attól, hogy egy kóbor macska bármikor szétmarcangolhatja őket, egészen odáig, hogy az is előfordulhat: valaki eltapossa az otthonukat.

Számukra nem készítenek apró kocsikat vagy telefonokat. Sőt, még iskolákat és kórházakat sem építenek nekik, mert a szakképzett orvosok, tanárok be sem férnének az apró épületekbe. Warner és Prayer tudják, hogy egyetlen reményük az, hogyha valahogy felnagyíttatják magukat. De hogyan maradhat két aprószegény életben egy világban, ahol minden összeesküdött ellenük?