Jókedvre derít a békás vers

Hogy került a béka a miskolci kocsonyába? A kérdés februárban lett volna időszerű, de még most sem veszítette el aktualitását, hiszen ez a címe annak a versnek, amelyet a Baktakéken élő Szádváry Gyuláné Margó küldött el nekünk a #maradjotthonesirj felhívásunkra.

Tőle nem áll messze a versírás, hiszen már az ötödik kötete jelent meg a télen, melyekben az utóbbi években írt költemények, és díjnyertes novellák szerepelnek. A kötet címe: Fények és árnyak. A békás verse, amelyet a miskolci Kocsonyafesztivál ihletett, korábban született, de most azért küldte el szerkesztőségünkbe, mert egy kis vidámságot akart csempészni ezekbe a koronavírus-járvány okozta vészterhes időkbe.

Iskolamúzeum

Margó már gyemekkorában is próbálkozott versírássel, de mint mondta, akkor még nem volt meg a kellő szókincse és kellő ismerete ahhoz, hogy igazán jó verseket írjon. Érettségi után főiskolára került, magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, később elvégezte a gyógypedagógiát is. A baktakéki iskolában tanított, ahol kollégáival berendeztek egy iskolamúzeumot. A megnyitóhoz azonban sehol sem találtak megfelelő verset. Akkor Margó ajánlkozott, hogy majd ő ír egyet, és ez a költemény olyan jól sikerült, hogy mint az ár, áttörte a gátat. Azaz ettől kezdve Margó rendszeresen írt verseket és novellákat.

– Ennek már 30 éve. Az első kötetem akkor jelent meg, amikor még tanítottam. Írtam novellákat is, és van egy családi regényem, ami szintén megjelent. Azt elküldtem Jókai Anna írónak, aki azt mondta: “nagyon tisztán fogalmazol, te novellista vagy inkább.” Aztán megjelent egy ifjúsági kisregényem is, ennek a címe Zűrös kamaszkor. A történet kapcsán sok rendhagyó irodalomórát tartottam a gyerekeknek, akik nagyon élvezték ezeket az órákat. A kisregény folytatása itt van a fejemben, csak nehezen kezdek hozzá, mert nem boldogulok könnyen a számítógéppel – jegyezte meg a 76 éves nyugdíjas tanárnő.

Vers és kert

Mint mondja, akkor kezdett többet írogatni, amikor nyugdíjas lett, mert úgy gondolta, hogy ki kell alakítania valamilyen rendszert a mindennapokban, és szüksége van szellemi tevékenységre is. Fizikai edzésként pedig szívesen művelik a kertjüket a férjével.

– Nemrég meséltem a volt osztálytársaimnak, hogy nekem van a legnagyobb fitness-termem. Csodálkoztak: “tényleg nyitottál, egy termet?” Mondtam nekik, hogy igen, a kertem az. Van benne a jakuzzitól a szaunáig minden – nevet Margó arra gondolva, hogy a gyomlálásba és kapálásba bizony jól meg lehet izzadni.

Elárulja: tervei között az ifjúsági regényének folytatása szerepel.

Hogy került a béka a miskolci kocsonyába?

(elmondja maga a béka)

Szürke homály a pincében,

jó hely ez a hideg télre,

a sarokban gyöngyszem csillan,

békaleány szeme villan,

már ugranék udvarolni,

csillagszeműt elbájolni,

sajnos nem jól áll a szénám,

békaleány valakit vár,

bánatomra nem éppen én,

hanem egy zöld békalegény

a választott, a vőlegény,

együtt bújnak rejtekhelyre,

ez már veszett fejsze nyele,

de egy edény meleg leve

nem egy rossz hely,

nosza bele, itt tölthetem

az éjszakát, ami hideg,

rám csak ez vár.

Bebújtam a jó melegbe,

de a szemem csak azt leste,

nincs-e vége az idillnek,

hátha rossz volt a választás,

kifarol a gyöngyszemű lány,

nekem kedvez a langyos lé,

velem bújik ő is bele,

kettőnknek lesz jó melege.

Vártam, vártam, de csak nem jött,

csak szememre az álom-köd.

Másnap reggel tépte ezt szét,

csak a ködöt, de nem a lét,

mert az közben jó kemény lett,

kiugrani lett vitéz tett,

beleragadt ugró lábam,

egész testem, békavázam,

csak a szemem, gülü szemem,

pislogott ki szemérmesen.

Egy lány jött le a pincébe,

felvitt, hittem, itt a végem,

kanalával közelített.

-Jaj, a szemem-szóltam volna,

ha a szám nem ragadt volna

össze a kocsonyalében.

Én még hagyján, de a leány

úgy üvöltött Uram, atyám!

-Béka van a kocsonyámban,

itt pislog a tányérkámban!

Meglendített tányérostól

és kidobott kocsonyástól,

pont egy pocsolyába estem,

megszabadult barna testem,

lassan szépen elugráltam,

már a békalányt se bántam.

Így történt az én esetem,

így maradt fenn a hírnevem.

Szádváry Gyuláné