Mérsékelt életöröm

Lehet találgatni, melyik pillanatáért akarhatta megrendezni a Bál a Savoyban miskolci változatát Szőcs Artur. Tetszene, ha az időomlásért, amikor korokat ugorva mai táncmodorra váltanak. Az operett műfaji kereteit és logikáját odahagyó tréfa elsődleges értelme itt alighanem az összevetés felkínálása, hogy talán a jelen nem rendelkezik a tegnap kifinomultságával – engedjük meg: harmóniájával. Amitől mégis szép a jelenet, ahogyan a vágás különböző minőségeket sorol egymás mellé, megteremtve az értelmezési többlet lehetőségét: jelentőségét veszti a mi a jobb, mi a rosszabb összevetés. Csak egy villanás, de elég hozzá, hogy megtapadjon a gondolat: ez az egész kifordítható, innen nézve is elmesélhető. Lenne. Kocsis Andrea és Lukács Ádám koreográfiájában végig megvan hozzá a stílusérzék, az erő és a sodrás, a test teljesítőképességére figyelő kíváncsiság, és a Miskolci Balett bírja a tempót, élnek a lehetetlenbe hajló mutatványok, van sok rugalmasság, sok mosoly, szerethetőség.

Szőcs Artur mégsem így meséli, talán mert a puszta operetti forma most nem érdekli annyira, mint a 2013-as Lili bárónő-rendezésében – már belül van a formán, ott és ahol nem szükséges a groteszk túlzás, a helyzetekhez illőbb a tónus.

Él, aminek éltetnie kell Ábrahám Pál, Alfred Grünwald és Fritz Löhner-Beda művét. Visz a zene, varázsosak a fények, elegáns a látvány. Cziegler Balázs színpadi tere a formavilágát a revü-operett keletkezésének korából meríti – nem megfizethetetlen szálloda, és mégsem mindenkié, a társadalmi elzárkózás lehetőségét őrző épületbelső. Ami itt történik, nem köztulajdon, a messzeségből jelenik meg Kerekes Valéria távolságot mutató riporteri hangján. Idegen a környéken a kalandot kereső Jacob Wilson ügyvéd – Papp Endre testbeszéde olyan önbizalom-hiányos emberről árulkodik, aki érzi a különbségeket: belépni valahová és átlépni valamit nem azonos. Otthonos Szegedi Dezső komornyikja – egyetlen mondatba sűríti egy élet tapasztalatát, a hely szellemét és értékrendjét.

Varga Andrea La Tangolitája áradó nőiessége e helyről is elvárja és kiérdemli a világ figyelmét.

Bőkezű az ötletekkel Rózsa Krisztián – Musztafa bej szertelen, eleven és nagyvonalú nevettető, a túlzásait mulattatóvá teszik a valóságismeret hézagait a képzelettel kitöltő részletek. Talán sikerül majd ebből a fura, élettel teli csapodár lényből ragaszkodó férjet faragni – Czvikker Lilla Daisy Parkere biztosan megérdemelné: felragyogó jelenség, az élet értelmét kereső nő. Kijár neki szerelem, siker, és ezt nem alávetettségben, mellérendeltségben akarja megélni.

Szőcs Artur ennél mélyebbre is tekint és többet akarhat megmutatni az ebben a féltékenységi történetben ábrázolható bohózati helyzeteknél. A szórakoztató felszín mögött az életszerűt, az álomvilág helyett a hétköznapi közelségét: a körülményeinek kitett embert.

A történet megengedi ezt – így leginkább Lord Henry körül értelmeződik az elbeszélés. Harsányi Attila az egymásnak ellentmondó elvárások szorításában megfelelni kényszerülő férfi – a lehetetlen kísértésébe avat be a játéka. Sodródás és a sors birtoklásának elszánása formálja a karaktert, a hűségeskü következményének belátása és minden terhe. Van, amit már nem szabadna, még ha lehetne is. Mint valami szorongással járó életközepi válság – bárhogyan fordulhatna még, a kedélytelenül leélt élet távlatától a tartós boldogságig. Akárhogyan is: megfáradtsággal terhelt átmeneti állapot ez. Az elköteleződés értelmezése mérsékli az életörömöt.

Madeleine, a feleség válaszát a megcsalatás esélye határán Eperjesi Erika a sértett önbecsülésből, az ösztönös haragból engedi felszínre törni – a tartás része az elégtétel.

A törlesztés szükségszerűen bizonyosság és titok – tudni kell róla, hogy értelmet nyerjen, és mégse derüljön ki, ha az elhallgatással menthető még a házasság.

Feloldható helyzet, ha van, aki rálát, hihetően adja elő, és van készség hinni neki. Szőcs Artur a Savoy szeparéi fölé állítja Pomerolt, a történések fölötti magasba, ahonnan közvetíthető minden, és ahonnan elsimítható bármi – Keresztes Sándor megvehetőnek ábrázolja ugyan a főpincért, de a felelősség bölcsességével. Az istenekkel rokon: amit mond, sorsokról dönt. A valósághoz ragaszkodás megadja a számára a nyelvi formát – hű marad a tényekhez, miközben pontosan mutatja, hogy ugyanazok a szavak nemcsak leírni, de elfedni is képesek az igazságot.

Színlap

Ábrahám Pál: Bál a Savoyban

Szövegét írta Alfred Grünwald és Fritz Löhner-Beda

Fordította: Heltai Jenő, átdolgozta: Romhányi József

Lord Henry: Harsányi Attila Jászai-díjas / Szőcs Artur

Madeleine, a felesége: Eperjesi Erika / Bordás Barbara mv.

Daisy Parker, Madeleine unokatestvére: Czvikker Lilla

Musztafa bej: Rózsa Krisztián

La Tangolita, brazíliai táncosnő: Varga Andrea

Jacob Wilson, ügyvéd: Papp Endre /Feczesin Kristóf

Margaret, riporter: Kerekes Valéria

Pomerol, a Savoy főpincére: Keresztes Sándor

Archie, komornyik: Szegedi Dezső Jászai-díjas

Pomerol segédje: Kriston Milán

Charlie: Visnyiczki Bence

Michael: Osváth Tibor

Lili: Jambrik Boglárka

Mr. Albert: Bolla Dániel

Musztafa hat felesége:

Carmensita, spanyol: Mohai Cintia

Akemi, japán: Szűcs Boglárka

Oxana, orosz: Kozma Johanna

Alix, cseh: Harangozó Lili

Gréti, német: Kocsis Andrea

Mariska, magyar: Kepess Boglárka

Chaplin: Fűzi Attila

Közreműködik

A Miskolci Nemzeti Színház zenekara, énekkara és a Miskolci Balett

Díszlettervező: Cziegler Balázs

Jelmeztervező: Kovács Andrea

Videó, látvány: Hajdufi Péter

Dramaturg: Szőcs Artur

Zenei vezető: Cser Ádám

Hangtervező: Ditzmann Tamás

Koreográfus: Kocsis Andrea, Lukács Ádám

Szteppkoreográfus: Hajdu Anita

Karvezető: Pataki Gábor

Korrepetitor: Rákai András

Súgó: Fekete Zsolt, Reiter Krisztina

Ügyelő: Orehovszky Zsófia

Rendezőasszisztens: Gadus Dorka

Rendezte: Szőcs Artur

Legközelebb: 2021. június 25., június 26., július 2., július 3.

– Az írás a 2020. június 5-i előadás alapján született –

(A borítóképen: Eperjesi Erika és Harsányi Attila a Miskolci Nemzeti Színház Bál a Savoyban című előadásában)