Szókimondó szlemmerek, kortárs alkotások és fiatalok egy helyen

A Miskolci Galéria új kortárs művészeti eseménysorozatot indít Kortárs Labor Miskolc elnevezéssel, melynek célja, hogy az Y és Z generáció kultúrára nyitott képviselői megismerkedjenek az országban alkotó fiatal kortárs művészekkel és munkáikkal. Ennek első állomása a szombati alkalom, amikor meghívott szlemmerek reflektálnak majd szövegeikkel a professzionális pályájának az elején álló alkotó, Hajgató Terézia műveire. Az eseményről, a további tervekről, illetve a kortárs művészet megítéléséről beszélgettünk K-Kovács Flórával, a projekt menedzserével és Kónya Ábellel, a Miskolci Galéria tag­intézmény-vezetőjével.

Miből ered a Kortárs Labor Miskolc alapötlete?

K-Kovács Flóra: Azt láttam, hogy jelenleg nincs a városban olyan kezdeményezés, ami a kortárs képzőművészetet népszerűsítené kifejezetten a fiatalok körében. (Létezik ilyen a MissionArt Galéria szervezésében Fiatal Miskolci Művészek Társasága néven, megalakulásukról nemrég számoltunk be – a szerk.) Több csatornán keresztül találkoznak ezzel a szférával, azonban ezek általában szervezett keretek között valósulnak meg, például iskolai órán egy-egy múzeumpedagógiai foglalkozás keretében, vagy esetleg családi programként érkeznek a kiállítótérbe. Ezek természetesen tökéletes bevezetők ebbe a világba, viszont olyan eseményeket szerettem volna szervezni, ahová maguktól is szívesen eljönnek, mert azt gondolják, hogy tud menő lenni! Meglátásom szerint a fiatalok nagyon nyitottak, és várják, hogy több izgalmas program legyen elérhető, viszont a kortárs képzőművészettel kapcsolatban valószínűleg sokszor nem is tudják, „miből maradnak ki”. Ez a kisebb településeken, falvakban még fokozottabban észrevehető. Más művészeti területeken kicsit jobb a helyzet. A slam poetry például nagyon népszerű Miskolcon, a koncertekről nem is beszélve.

Mi a program célja? Kik a közreműködők?

K-K. F.: A program célja, hogy nem szokványos módon vagy terekben szervezett eseményekkel csatornázza be a fiatalokat a kortárs képzőművészet világába. Ezt mind kísérleti jelleggel (labor), szeretnénk nyitottnak maradni és progresszív dolgokat kipróbálni. Jelenleg az egész eseménysorozatnak a teljes hátterét a Miskolci Galéria biztosítja. Én bízom benne, hogy nagyobbat álmodva akár köztereken vagy különleges miliőt biztosító ingatlanokban is megvaló­sulnak majd a rendezvé­nyeink.

Mit kap az, aki ellátogat az eseményre szombaton, illetve mire lehet számítani a jövőben?

K-K. F.: Fiatal művészeket, elgondolkodtató festményeket és szókimondó szövegeket. Úgy gondolom, hogy az egésznek lesz egy nagyon természetes, mégis előremutató hangulata. A jövővel kapcsolatosan egy biztos, hogy július 16-án nyílik egy KristófLab-kiállítás, ahol a megnyitóeseményen szintén különleges performance-szal találkozhatnak majd a látogatók. Az őszi szezon még alakulóban.

Miért a slam poetryre, illetve Hajgató Terézia műveire esett első körben a választás?

K-K. F.: A kettő valahogy következett egymásból, és szerintem nagyon jól fognak együtt működni. A slam poetry műfaj sajátosságai és a körülötte lévő folyamatok integrálódása a magas művészeti közegbe engem nagyon inspirált, így mindenképpen szerettem volna valamilyen módon bevonni ezt a közeget is. Terézia művei pedig hihetetlenül sokrétűek, elgondolkodtatóak. Az élet, a személyiségünk és a társadalom legkülönbözőbb árnyalatait fedezhetjük fel bennük. Így valahogyan adta magát a gondolat, hogy a szlemmerek hogyan fejezik ki a bennük megjelenő érzéseket, gondolatokat verbális síkon a képek kapcsán. Ezzel azt üzenve a befogadónak, hogy fontos az, amiért a művész létrehozta, de ugyanolyan értékes, amit belőlünk kivált, amikor ránézünk.

Hogyan lehet közelebb hozni és megszerettetni a fiatalokkal a különböző művészeti ágakat?

K-K. F.: Nagyon fontos, hogy elengedjük a berögzült, megszokott mintákat, és igyekezzünk felvenni a tempót a fiatalabb generációval. Az információs társadalomba születettek már teljesen más módon érzékelik a világot, más dolgokkal lehet őket megfogni és felkelteni az érdeklődésüket. Abban látom a megoldást, hogy különleges helyszíneket vonunk be, több művészeti ágat kötünk össze, és igyekszünk lerombolni a nagyon elitnek és sokszor ijesztőnek tűnő falakat a művészetek körül.

Kónya Ábel: Természetes életjelenségként kell tekinteni a művészetre műfajoktól függetlenül. A kortárs képzőművészethez a játékosságon (művészetpedagógia, tárlatvezetések, táborok – és persze kiállítások látogatása „élőben”) keresztül a legegyszerűbb eljutni. Nagyszerű volna, ha az iskolákban már alsó tagozatban is megjelenne a kortárs művészet – ha velünk egyszerre élő alkotókat szeretnénk érteni, élvezni a munkájukat, akkor ismerni kellene azt a közeget, ami közvetlen előzménye az aktuális alkotógenerációnak. Meg kellene ismerni a XX. és a XXI. századot – még akkor is, ha fontosak az antik vagy a középkori gyökerek, netán a XIX. század.

Véleménye szerint milyen a kortárs művészet megítélése a miskolci, a megyében élő fiatalok körében?

K. Á.: Nem gondolom, hogy a miskolci vagy a régióban elő fiatalok körében specifikus megítélése volna a kortárs művészetnek. Általánosságban a magyar fiatalokhoz rapszodikusan jut el a kortárs művészet, és ennek megfelelően a hozzá való viszonyulás is nehezen meghatározható. Sok elkötelezett és tehetséges fiatal él itt, amit bizonyítanak a művészeti iskolák programjai és a művészeti felsőoktatásba kerülők viszonylag jelentős száma.

Miért tartja fontosnak a galéria a fiatalok bevonzását, hogyan, milyen programokkal próbálja a célcsoportot megszólítani?

K. Á.: A mostani fiatalok lesznek majd az a generáció, akik elhozzák később a gyerekeiket is a galériába, és talán vásárolnak majd műalkotásokat is. A mostani online jelenlét teljesen átírta a kultúrához és az örökséghez való viszonyunkat – kulcskérdés, hogy ebben a helyzetben minél több fiatalnak meglegyen a művészettel kapcsolatos „ahaélménye”. Furcsán hangzik, de ebből a szempontból a programok konkrét jellegét nem tartom elsődlegesnek, a legfontosabb az, hogy fizikailag eljussanak a galériába a fiatalok. Még inkább azok a fiatalok, akiket már nem hoz el a tanáruk, hanem saját döntésből kellene elindulni és a világ legtermészetesebb módján megnézni egy kiállítást.

Milyen élményt nyújt majd a Kortárs Labor Miskolc az érdeklődők számára?

K. Á.: Bízom benne, hogy sokan eljönnek, akik nem érdeklődtek eddig a kortárs képzőművészet iránt. Nagyszerű, hogy a Slam Poetry Miskolc elvállalta az együttműködést – nagyon izgalmasnak ígérkezik, hogy egy fiatal alkotó műveire reflektálnak a szlemmerek. Ők ráadásul kiváló példái annak, hogy egy alkotói lehetőséget (szöveg) hogyan lehet viszonylag rövid idő alatt generációs szinten elfogadottá, sőt divatossá – teljesen pozitív értelemben – tenni. Ahogy Flóra is említette, júliusban a videó és a mozgás összekapcsolását élvezhetik a nézők, fiatal miskolci táncosok és KristófLab közös produkciójában. Utóbbinak több munkáját is láthatjuk majd rövid ideig a Miskolci Galéria tereiben – amik közé egy új helyszínünk is beépül: a Rákóczi-ház egyik korábbi üzlethelyisége, ami az utca­frontra nyílik, és egyelőre a „Stúdió terem” nevet viseli. Itt láthatják majd az érdeklődők június 19. és 26. között Hajgató Terézia „Elveszett mimikri” című minitárlatát.

Mit gondol az Y és a Z generációról?

K. Á.: Ez egy olyan kérdés, amire igazán nehéz válaszolni. Ha korábban lehetett generációk közötti különbségekről beszélni, akkor sok évtizedes egységekben gondolkodtunk. Az Y és a Z már csak egy, illetve másfél évtized a szakirodalom szerint, továbbá már megszületett az „alfák” meghatározás is. Én mint X generációs talán úgy foglalnám össze, hogy itt van az ideje tanulni tőlük és megmutatni nekik, hogy honnan jönnek. Egyszerre kell az ő energiájukkal felfrissítenünk a fáradt rendszereinket, de meg is kell nekik mutatni, hogy mire építhetnek. Biztos vagyok benne, hogy rácsodálkozhatunk egymásra.

(A borítóképen: K-Kovács Flóra és Kónya Ábel a szombati kiállítás anyagát rendezi)