Megyénkben rejtőzött a széppróza atyja

Negyedik éve ünnepeljük meg a magyar széppróza napját február 18-án, a legtermékenyebb munkásságú írónk, Jókai Mór születésnapján, a Magyar Írószövetség kezdeményezésére. Az alkotó életének több regényes epizódja megyénkben történt, és ez írásművészetére is hatást gyakorolt.

– Egyes források szerint Jókai Mór és későbbi neje, Laborfalvi Róza színésznő a miskolci színház színpadán találkozott először 1848. március 15-én, a magyar szabadságharc kitörésének estéjén. Az asszony nyolc évvel idősebb volt férjénél és törvénytelen gyermekével élt, ezért Jókai családja ellenezte a kapcsolatot. Egy évre rá azonban a szerelmes feleség mentette meg üldözött forradalmár férje életét – tudtuk meg Pál Lilla néprajzkutatótól, a tardonai Jókai Mór Emlékszoba és Tájház gyűjteménykezelőjétől.

– Egy színésztársa, Telepy György segítségével elintézte, hogy Jókai Mór Tardonán rejtőzhessen el. Telepy György akkori felesége, Csányi Zsuzsanna színésznő által tudott ingatlant és erdőrészt vásárolni a településen, de Jókai érkezésekor a ház már foglalt volt. Emiatt az írót 1849. augusztus 19-ei érkezése után a Zsuzsanna testvére, Csányi Benjámin (Béni) földesúr otthonához tartozó cselédházban szállásolták el.

Festett és kirándult

A reformkori eszméket valló tardonai nemesség segítette a bujdosókat.

– Az író ideje nagy részét rajzolással, festéssel és barangolásokkal töltötte a Bükkben. Intenzív kapcsolatot ápolt a tardonai nemesekkel: Szentim­rey Pál és Bodolay Sámuel földbirtokosokkal, valamint Vályi Nagy Sámuel kántortanítóval és fiával, Vályi Nagy Sámuel jegyzővel. A Vályiakhoz felesége keresztszülei révén szegről-végről rokoni szálak fűzték. A református tiszteletessel, Rácz Endrével pedig jó barátságot kötött, gyakran késő estig sakkoztak. A helyi nemesség támogatása mellett a falusi nép is segédkezett a bujdosók leveleinek szállításában Miskolc és Tardona között. Jókai így tudta feleségével mindvégig tartani a kapcsolatot. Időnként a közeli Bánfalván (a mai Bánhorváti) meglátogatta Vladár Józsefné Lónyay Karolinát. Jókaihoz 1849 novemberében csatlakozott korábbi iskolatársa, a kecskeméti honvéd százados, Muraközy János. Tardonát 1849 decemberében együtt hagyták el. Rácz Endre református tiszteletes segédlelkészi levelet állított ki számára, hogy biztonságban tudjon hazatérni – számolt be a néprajzkutató.

Műveiben is feltűnik

Jókai írásművészetében ezt az időszakot nem lehet elválasztani a szabadságharctól.

– Bizonyára sokkal több betűt és apró történetszálat köszönhetünk Tardonának az író műveiben, mint amit ma ismerünk. Az általános vélekedés az, hogy bujdosásának négy és fél hónapja alatt Jókai nem írt szépirodalmi művet. Egy gyászbeszédet azonban biztosan írt Csányi Zsuzsanna temetésére 1849. november 18-án, ami sajnos nem maradt fenn. Továbbá ezt az időszakot meséli el az Egy bujdosó naplója című kötete is. Emellett Tardonát említi A tengerszemű hölgy és A barátfalvi lévita című később készült regényeiben. Az Egy magyar nábob Szentirmay Rudolfj a pedig könnyen meglehet, hogy néhány vonását a tardonai Szentimrey Páltól örökölte – vélekedett Pál Lilla.

Látogatott emlékhely

Mára elmondható, hogy Tardona az egyik legnépszerűbb Jókai-emlékhely.

– A település a Jókai Mór Emlékszoba és Tájházban emlékezik meg az íróról, valamint a templom falán és a templomban két emléktábla őrzi emlékét. A Jókai-emlékszobában található a Jókay Jolántól (Jókai unokahúga) kapott ezüst kehely, amelyet a református egyházközségnek adományozott 1905-ben, Jókai Mór bujdosásának emlékére. A környéken a bükki Örvény-kőn található még Jókai-emlékoszlop. Jelenleg a tájház épületének és kiállítási anyagának felújítása folyik. Az új kiállítást 2022. március 14-én 13 órától nyitjuk meg. A megnyitót követően egyelőre korlátozott számban fogadunk látogatókat, előzetes bejelentkezés alapján, mert az épület külső munkálatai még folytatódnak majd – osztotta meg a gyűjteménykezelő.

(A borítóképen: Archív felvételünkön: a tardonai Jókai-ház)