Gyűjtés kezdődött, hogy a jubileumi évben is nyitva maradhasson a 2023-ban kétszáz éves Miskolci Nemzeti Színház

Az elszabadult távhő és energia árak, az egész Európát sújtó gazdasági válság okozta rendkívüli nehézségek miatt a Miskolci Nemzeti Színház is rendkívül nehéz helyzetbe került – az intézmény pénteki sajtótájékoztatóján az évadot emiatt érintő változásokról adtak számot. 

Az épületben jelenleg nincs fűtés. November 1-től biztosítják az előírt 18 fokot, de lezárják a Déryné utcai tömböt: a Kamaraszínház és a Játékszín előadásait beköltöztetik a főépületbe, a nagyszínpadra, illetve a Csarnokba. 

Ugyancsak gazdasági megfontolásból átszerkesztették az évad műsortervét, korábban tervezett előadásokat – A dada, Amphitryon, I. Erzsébet, Vízkereszt vagy bánom is én, Hoffmann meséi, Jobb későn, mint soha/Vörös napló táncelőadás – mondva le. 

Két premiert tartogat még a szezon első fele: A miniszter félrelép és az Ének az esőben decemberben kerül a közönség elé. Ezekkel a változásokkal biztosítottnak látják, hogy a teátrum december 31-ig zavartalanul működni fog – összegezte Béres Attila igazgató.

Forintot forint mellé téve

A szezon második fele egyben a Miskolci Nemzeti fontos évének kezdete – 2023-ban kétszáz éves lesz a színház. Elképzelhetetlennek nevezte Béres Attila, hogy éppen az ünnepi évben maradjon zárva az intézmény. Történelmi párhuzammal élve emlékeztetett: „Kétszáz évvel ezelőtt 1823-ban elsőként Magyarországon, a miskolci polgárok saját akaratukból, forintot forint mellé téve építették fel az ország első kőszínházát, amelyre az egész magyar nemzet büszke volt, de ott és akkor a miskolciak önmagukra lehettek a legbüszkébbek”. 

Hogy folytatódhat-e a szezon, hogyan, miként és mivel, újra csak a közösségen múlik – civil kezdeményezésre adománygyűjtés kezdődik. Újra forintot forint mellé téve érhető el, hogy januártól is játsszon a színház. 

„Azt szeretnénk, hogy játsszunk, és játszani fogunk” – ígérte Béres Attila. „Játszani fogunk, még akkor is ha, esetenként hidegebb van az épületben, és akkor is, ha csak munkafényben tudunk játszani. Nyitva akarunk maradni, mert nem lehet elvenni a város, a színház kétszáz éves méltóságát” – fogalmazott.

Most nem elég a taps

Hogy mi történik a színházzal, az elsősorban a helyi közösség ügye, de a nemzeti kultúra ügye is. A miskolci színház az origó a mai magyarországi színjátszás történetében – emelte ki Béres Attila, aki ezt az állítást Széchenyi István szavaival támasztotta alá: „…ámbár nagyon szomorú, hogy olly nagy Hazánkba csak Miskolcon áll egy olly intézet, amely a nagy célnak megfelelend... mégis örül a szívem, hogy valahol már a kezdet megvolt”. 

Az összefogás mellett érvelt Marien Orsolya, a gyűjtés javaslatával élő Miskolci Színházbarátok Egyesületének elnöke is: a színház mindig is a közösségé volt. Most nagyobb nézői szerepvállalásra van szükség, nem elég a részvétel és a taps. 

„A múzsáknak ezekben az időkben sem szabad hallgatniuk, és nekünk ezért mindent meg kell tennünk” – egészítette ki dr. Kelemen Judit, az egyesület elnökhelyettese.

Ha működik a színház

Szabó Máté rendező, a Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítvány elnökeként a kezdeményezés szimbolikus jelentőségét ajánlotta mindenki figyelmébe: „Mi tudjuk, mit jelent a miskolci nézőknek játszani. Azt szeretném, ha meg tudná mutatni a világnak is Miskolc, milyenek is ezek a nézők. Mennyire fontos valami. És hogy mi ezt érezzük, az ez iránti hálánkat csak művészettel tudjuk kifejezni. És csak úgy tudjuk kifejezni, ha a színház működik”.