Boszorkányperek Miskolcon

Kétféle boszorkány létezett a legendák szerint.

Striga „Seprűs boszorkány – a kereszténység felvétele előtti időkből származó néphit szerint egyes asszonyok éjszakánként állatok alakját öltik magukra és az alvók vérét szívják, elevenen felfalják őket vagy nyomasztó ­látomásokat okoznak nekik (»lidércnyomás«).” (Wikipédia – Boszorkány szócikk) 

Malefica (nőnem), ritkábban meleficus (hímnem) „Jelentése »rontó«, »ártó«. Ez volt a tulajdonképpeni női boszorkány vagy férfi boszorkánymester, jövendőmondással, »rontással«, varázslással foglalkozó ember, illetve akit ezzel gyanúsítottak.” (Wikipédia – Boszorkány szócikk) 

Később ezek a fogalmak az évszázadok folyamán összeolvadtak. 

Megégetve 

Természetesen az akkor még különálló mezővárosban, Miskolcon is zajlottak boszorkányperek, történtek „bűbájoskodások”. Ahogy a sorozat korábbi két részében láthattuk, az igrici–diósgyőri boszorkányok pere is városunkban zajlott, és itt égették meg őket. 

Az első dokumentált boszorkányper a XV. századból való. Akkoriban Bakos Balázst vádolták meg boszorkánysággal, 1648-ban pedig Szabó Pálnét ugyanazzal. 1709-ben Szabóné Krasznai Zsuzsánna és Nagy Boris ellen folyt per, 42 tanú bevonásával. 1768-ban a tetemvári Derecskei Mihály barmát rontotta meg a vádlott, egy bizonyos Kókainé. Derecskei felesége így vallott: „Bezzeg rajta voltunk az elmult éjszaka, bé jött a házba, leült az asztal mellé, fel vette a kenyeret, az asztalhoz verte, azután az ágyhoz jött, a nyoszolya fenekét felfelé taszigálta aztán mint a macska párnát és lepedőt kapart, onnét a kemencéhez ment, a pár szakajtó kast zörgette, onnét a pitvarba ment, a Pereces hordót zörgette, azután pedig az ólba nyiló kis fiókon háromszor, mint a marha bé fújt, de bizony nem egyéb volt, hanem Kókainé.” (Észak-Magyarország – 1961. február 5. [Bodgál Ferenc: Boszorkányok, bűbájosak és társaik]) 

1759-ben Madarász János panaszkodott arról, hogy vettek egy tehenet, amelyik jól tejelő volt azelőtt, náluk azonban nem akart tejet adni, mert megrontották. Szabó Andrásné volt a régi tulajdonos és a perbe fogott boszorkány. De nemcsak a boszorkányokat üldözték, hanem egy 1741-es perirat tanulsága szerint a táltosokat is, hiszen ebben az évben tárgyalták Kőmíves Siska ügyét. Őt 25 korbács­ütésre ítélték. Azonban ha újra visszatérne a mestersége gyakorlására, azt fővesztés kockázata mellett tenné. 

Az utolsó boszorkányper a városban 

Valószínűleg az utolsó boszorkányper zajlott 1933. október 17-én Miskolcon. Elek Károlynét, egy 68 éves hernádkércsi asszonyt vádolt meg két falubelije boszorkánysággal. (De egyébként is mindenki boszorkánynak csúfolta őt a településen.) Farkas Gyula és felesége volt a felperes az ügyben, ők vádolták meg az idős asszonyt. Sőt, meg is fenyegették a nőt, hogy ha rontással próbálkozik, akkor agyonütik. Az utóbbit a bíróság előtt azonban tagadta Farkas Gyula. A férj azt panaszolta a testületnek, hogy Elek Károlyné megjelent álmában a feleségének egyszer kutya, másszor pedig csikó képében. A felesége is megerősítette a férj vallomását, sőt hozzátette, hogy bizony őt a kutya és a csikó többször lerángatta az ágyáról, és a földhöz csapkodta. Ezután pedig egy földöntúli erő kihívta a kapuhoz, ahol Elek Károlyné állt, aki őt nézte. Az eset után el is menekültek Hernádkércsről. A költözés óta Miskolcon laktak, és a rontás is elmúlt. A bíróság minden körülményt gondosan figyelembe vett, így Farkas Gyulát becsületsértés miatt 10 pengőre, a feleségét 15 pengőre büntette, ennek végrehajtását azonban három évre felfüggesztette.

Összegzés 

Sajnos rengeteg vétlen asszony szenvedett kínhalált a rosszindulatú emberek pletykái, feltételezései miatt, amelyre az egyház is áldását adta. Sokszor különösebb bizonyíték sem szükségeltetett a halálos ítélet meghozatalához. Százezrek, milliók estek áldozatul az évszázadok alatt az esztelen és értelmetlen öldöklésnek. Csak Magyarországon több mint 600 dokumentált per zajlott. 

A legabszurdabb és legismertebb eset az volt, amikor Szeged városának 82 esztendős főbíróját is halálra ítélték és kivégezték... 

Hazánkban Mária Terézia csak 1758-ban tiltotta meg a feltételezett boszorkányok perbe fogását, kivéve, ha egyértelműek a bizonyítékok, és más egyéb bűnvád is fennáll. Vajon milyenek lehettek ezek az egyértelmű bizonyítékok? Magyarországon nincsenek boszorkányperek, mégis vannak olyan helyek, ahol még ma is végeznek ki boszorkánynak tartott embereket. Néhány helyen érdekes rendeletek, törvények vannak érvényben. Például 2013-ban Szváziföldön az afrikai légügyi hatóság megszabta, hogy 150 méternél magasabban nem repülhetnek a boszorkányok, mert összeütközhetnek a repülőgépekkel...