2023.03.16. 14:00
Miskolci művészek képeit viszi árverésre a világ legnagyobb aukciós háza
Seres László és Pálfalusi Attila munkái a huszadik századi művészetre figyelő kölni eseményen szerepelnek majd.
Seres László, a Miskolcon élő nemzetközi hírű festőművész
Fotó: Bujdos Tibor
"Örömmel tudatjuk, hogy a Sotheby’s évente rendezendő, Közép-európai kitekintést nyújtó, 20th Century Art: A Different Perspective című aukció sorozatának 2023-as kölni eseményén szerepel majd Seres László Japán (2009) című alkotása, a szintén Miskolcon élő Pálfalusi Attila két korai képével együtt. Az évenkénti árverésre mindössze 60-70 tételt válogatnak be a szakértők a régióból, így egyfajta elismerő értékítéletnek is tekinthető ezen a részvétel"
– az információt a Miskolcon alapított, a fővárosban is kiállítóhellyel rendelkező MissionArt jelentette be. A főleg kortársművészettel foglalkozó galéria illetékessége a megszólalásban azért is időszerű, mert éppen most rendeztek Seres László korai és legújabb munkáiból reprezentatív tárlatot Budapesten. Ez március 17-ig látogatható, különleges élményt ígérve.
A tárlat fogadtatása egyértelmű, idézzük Fazakas Réka írását, az Országút című online szaklapból: "Nem mindennapi élmény, hogy a még mindig kevéssé ismert Seres László különböző festészeti időszakaiban készült műveivel egyszerre, egy térben találkozhatunk a Falk Miksa utcai MissionArt Galériában a Korai és újabb művek tárlatán. Első ránézésre talán különösnek tűnhet, hogy az eltérő műfajú és technikájú munkák ugyanazon művész alkotásai, mégis az egységesen magas színvonal, illetve a sokszínűség izgalmas betekintést enged a különleges életutat bejáró képzőművész munkásságába."
Seres László nemcsak a képzőművészet iránt érdeklődők számára lehet ismert. Legutóbb Hajdu Mariann készített vele interjút, abból az alkalomból, hogy a művész 45 éve készült művét rekordáron vették meg egy árverésen. Így beszélt arról az életét meghatározó kalandról, amelyből művészete táplálkozik: "Egész stílusom az amerikai tartózkodásom alatt érlelődött ki bennem. Előtte felvettek a képzőművészeti főiskolára, de nem tetszett, amit ott láttam, disszidáltam, New Yorkba mentem. Egy kaland után elkerültem Long Islandre, hippik közé, volt egy ház, ahol csak ők laktak, ott töltöttem a nyarat. Életem legszebb nyara volt az, 1969-ben. Akkor ott nem festettem semmit. Egy csavargyárban dolgoztam, nem beszéltem az angolt, csak annyit, amennyire egy munkásnak szüksége van. Aztán két kiállítást láttam, ami döntő volt a szellemi fejlődésem szempontjából, az egyik a New York-i iskola képei az akkori összes modern festővel: csodáltam Pollock műveit. Egy másik kiállítás a Metropolitanban a világ összes természeti népeinek munkáit mutatta be, az is nagyon megütött. Az afrikai szobrok annyira erősek voltak, semmi művészkedés nem volt bennük, sugároztak az energiától, az élettől. Ez a két kiállítás inspirált, újra elkezdtem festeni. Volt egy barátom, aki látta a képeimet, és mondta, felvételit tartanak a Cooper Union School of Artban, jelentkezzek. Nem voltak papírjaim arról, hogy Budapesten főiskolás voltam, a nyelvet sem beszéltem, de a képeimet látva a 3. évfolyamra vettek fel. A több száz jelentkező közül kettőnket, engem és egy japán fiút" – emlékezett vissza Seres László.
A hallgatás jelentőségePálfalusi Attila művészetében is van jelentősége a kihagyásnak. Az úgynevezett Iparterv-generáció egyik markáns tagjaként ismerik. Három évtizedes hallgatás után, a 90-es évek végén lépett ismét a nyilvánosság elé. |