Kíméletlen virágzás

Erős kiállítás nyitja meg az időkaput a könyvtári térben: a Bruthália alkotókör születésére enged rálátást. 

A kilencvenes évek legeleje sejlik fel, a szabadság felfedezésének kora. A ráismerés kora, hogy a szabadság: lehetőség. Ki mire váltja be. 

Látni, amint a vagyonszerzés-leszakadás akkoriban általánosan jellemző dimenzióit hagyja figyelmen kívül a művészet távlatai felé tartó véletlenszerű csoportosulás. Magánegyetemi bölcsészek spontán egymásra találása, az éppen itt és éppen akkor kilátásait vesztő iparvárosban. Új színek, új lendület Béki István, Bozsaky Dávid, Nyilas Atilla, Őz Zsolt, Tamás Róbert, Zemlényi Attila körül. 

Mint egy példázat: a körülhatárolhatatlan valaminek az akarása máig érvényes és hatni képes, felkavaró, állást foglalni késztető művészetet teremt. 

Csak csinálni kell(ett). Rákészülés nélkül kilépve a nyilvánosságba. 

Ami akkor születik, sokkal inkább ösztönösként rekonstruálható, semmint tudatos művészetcsinálásként. Nincs előre fogalmazás. Hiányzik az irányt szabni kész kiáltvány, amely jelezné, hogy mi is lenne a teremtő szándék. 

Utóbb a művészeti fundalizmus - az avantgardot átugró visszatérés a klasszikus és tiszta művészeti megközelítésekhez és eszközökhöz Bozsaky Dávid leírása szerint - éppen annyira helytállónak és igazolhatónak tűnik, mint ahogy a maga élményei szerint Béki István idézi: ez játéknak indult, a maguk teremtette játszótéren. 

A forrásvidéket és a születő formát tekintve: átszűrve magukon mindazt, ami fontos a hivatalosból és az undergroundból Lermontovtól Hajas Tiborig. 

Bruthália – a kíméletlen virágzás jelentésével felruházott fogalom értelmében – idővel laza csoportot azonosít. Brutháliás, aki annak tartja magát. Csoportként, máig létező kézműves kiadványként sem fedi el a személyeset: jól azonosítható alkotói pályák és alkotói generációk találkozási pontja és szétágazása. A hozzá is köthető, fősodratú és underground irodalomban, képzőművészetben kiteljesedő életutakkal, és mára már lezárt életművekkel is, mint amilyen a Málik Rolandé, Kabai Lóránté. Szili Józsefé. Őz Zsolté.