Óz birodalmába utazhatott az Ars Sacra közönsége (fotók)

A színművészet varázslata is helyet kapott a Miskolci Ars Sacra Fesztiválon, az Óz a csodák csodája című musicallel a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium Magis kórusa előadásában, kedd este a miskolci Művészetek Házában. A darab azért került bele a szakrális művészeteket bemutató fesztivál programjába, mert alapgondolata az igazi boldogság és a lelki béke keresése. 

– mondta köszöntőjében Czikora Ágnes, a Miskolci Ars Sacra Fesztivál kommunikációs vezetője, a BluePixel Kommunikációs és Produkciós Iroda ügyvezető igazgatója. 

„Biztosan sokan emlékeznek még az Óz a csodák csodája című kultikus filmre, ami Judy Garland főszereplésével rendkívül népszerű lett. A sikerért a stáb rendesen megdolgozott, hiszen a jelmezek sokszor komoly sebeket ejtettek a színészeken. Emiatt hónapokra leállt a forgatás. Biztos vagyok benne, hogy a történet jól dekódolható üzenete a színpadi változatban is megmutatkozik majd, hiszen hittel és jó szellemiséggel átitatott a Magis kórus diák társulata.” 

A hazatalálás története 

A rendező a szabadság, béke és a boldogság dilemmáját feszegette a színdarab ajánlójában. 

– tette fel a kérdést Herpainé Velkey Klára, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium magyar, ének, dráma szakos tanára. „Dorothy, a musical főszereplője, akkor érzi szabadnak magát, amikor álmodozik. Így lép ki saját életének a nehézségei közül, ahol úgy érzi, hogy nem fogadják el. Szabad akaratukból dolgoznak sokat azok a szülők és felnőttek, ami miatt Dorothy azt hiszi, hogy nem szeretik őt. Aztán elrepül a mesék birodalmába, ahol úgy gondoljuk, hogy mindent szabad. Egyhamar kiderül, hogy ott tényleg minden megvalósul, de a kislány mégsem boldog. Nem születik meg az igazi béke benne még akkor sem, amikor jó barátokkal – madárijesztő, bádogember, oroszlán - találkozik. Bár segítenek neki, de mégis hiányzik valami: az otthon, a kötődés azokhoz, akik igazán fontosak a számára. Még, akkor is csak otthon válhat igazán szabaddá és születhet meg benne a béke, hogyha a felnőttek határokat szabnak és kéréseket fogalmaznak meg felé. Dorothy útja mindnyájunké és bármelyik szereplőben magunkra ismerhetünk, akik sokkal több értéket hordoznak magukban, mint első ránézésre gondolnánk. Lehetnénk mi a bádogember, aki érző szívű, de azt hiszi, hogy nincsen szíve. Sőt akár a másképpen értő, együgyű madárijesztő, aki azt hiszi magáról, hogy buta. Végül a gyáva oroszlán, akire, ha szükség van bátor tud lenni és mindig lehet rá számítani. Hogyha el tudjuk fogadni egymást és magunkat azokkal a korlátokkal, amiket kaptunk, akkor azt gondolom, hogy megérezhetjük a békét, Krisztus békéjét. Ő olyannak teremtett minket, amilyennek a legjobb kedvében megálmodott, akár a korlátainkkal együtt is.”