Nemet mondó aranyosok

A megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság Északi csoportjában külön versenyt vívott egymással az Aszaló Sportegyesület és a Miskolci VSC csapata. Végül a Szikszóhoz közeli, csaknem ezerkilencszáz lelkes község gárdája diadalmaskodott: 64 pontjával utasította maga mögé a 61 pontos „vasutasokat”.

Edzés nélkül

– Egyértelmű céllal vágtunk a sorozatnak – mondta Hanyecz Béla edző. – Kimondtuk, hogy minket csak az első hely érdekel, vagyis megpályázzuk a bajnoki címet. A malmunkra hajtotta a vizet, hogy Szabó László elnök és Szalánczi István szponzor nagyszerű keretet hozott össze, így nekem a konyhakész alapanyagból könnyű volt főznöm. Amikor egy héttel a rajt előtt Aszalóra kerültem, kis túlzással azt sem tudtam, hogy kik alkotják a keretet. Volt egy edzőmeccsünk, a következő fellépésünket pedig már az első bajnoki jelentette. Több játékost nem is láttam, a kezdőcsapatot külső segítséggel raktam össze, és kis idő elteltével találtam meg mindenkinek a helyét. Aztán összeálltunk, és ahogyan gördült előre az őszi, majd a tavaszi szezon, úgy vált egyértelművé, hogy kétszereplős lesz a csoport, bár magam még az Alsózsolcával is számoltam.

Az aranyérmes alakulat érdeme, vagy a helyi hátország súlyos kritikája az, hogy az Aszaló SE csapata edzésmunka nélkül vett részt a küzdelemsorozaton és szakította át elsőnek a célszalagot.

– Az is nagy bravúr volt tőlünk, hogy a Kubikban kettős emberhátrányban játszva győztünk az MVSC ellen – folytatta Hanyecz Béla. – Nálunk a csapategység és a lelkesedés mindent vitt, közben önmagunkat is le kellett győznünk. Arra gondolok, hogy rossz minőségű pályán játszottunk, az aszalói ősfüvet ugyanis össze sem lehetett hasonlítani a miskolciak „biliárd asztalával”. Mindent mérlegre téve: teljesen megérdemelten diadalmaskodtunk, okkal voltam büszke a fiúkra.

Motiváció nélkül

Akik közül a tréner kiemelte az ötvennégy gólos Lázi Lászlót, továbbá Stefán Szabolcs és Ádám Attila középpályásokat.

– Ők oroszlánrészt vállaltak magukra, de a társaik is hozzátették a magukét a bajnokság megnyeréséhez – jelentette ki az edző. – A csapatnak egyébként csak egy aszalói tagja volt, a többiek például Borsodszirákról, Miskolcról és Putnokról jártak hozzánk. A gyerekek hozzáállásáról csak felsőfokon beszélhetek. Három forduló volt még hátra, az Alsózsolca, az MVSC és a Varbó elleni találkozóink következtek, amikor kitudódott, hogy ha bajnokok leszünk, akkor sem vállaljuk a megyei I. osztályt, de ez senkit nem befolyásolt, minden játékosunk ugyanúgy hajtott tovább, mint korábban. Nem a pénztelenség vagy a pályánk állapota nyírt ki minket, hanem a „gyerekanyag” hiánya. Egyszerűen nem értem a szabályozást: ha egy településen nincs elegendő diák vagy a labdarúgással barátkozó fiú, akkor kivételt kellene tenni, a klubot muszáj lenne felmenteni a kötelezettségek alól. A mögöttünk hagyott bajnokságban mi a saját U19-es ificsapatunkat is alig tudtuk kiállítani, hogyan tehetnénk ezt még lejjebb, a fiatalabb korosztályokkal. Szóval maradunk a megyei II. vonalban, hogy velem vagy nélkülem, még nem tudom. Amire szerződtem, azt megvalósult, most nehéz felhajtóerőt találni, töröm is a fejem az esetleges folytatáson. Hamarosan összeülünk és egyértelműsítjük a helyzetet…

Anyagi és játékoskérdés

Hanyecz Béla hozzászólt ahhoz a „vitához” is, hogy szükség van-e a három megyei kettes csoportra:

– Csak azokon a településeken van futball, ahol lelkes emberek élnek, hobbijuk ez a sportág és becsülettel teszik a dolgukat. Természetesen magányos farkasként sehol nem jutnak semmire, szükség van a polgármesterek és a képviselő-testületek támogatására. A sorozat színvonalát nem tudom megítélni, a tavalyival vagy a két évvel előttivel összehasonlítani, mert erre nincs rálátásom. A tavaszi idény hajrájában rengeteg gond merült fel: visszalépések, elmaradt mérkőzések, levonulások, létszámhiányos szereplések, meghibásodott buszok, fegyelmi ügyek és így tovább. Nincs elég felnőttjátékos – olyan is előfordul, hogy a hatvanéves elnök játszik –, baj van az utánpótlás-neveléssel, mert szép lassan elnéptelenednek a községek. A sorozatnak nem tesz jót, hogy olyan egyesületek neveznek, amelyek különböző okok miatt nem tudják befejezni a bajnokságot, ezért irreális helyzetet teremtenek. Szóval így nem jó, de az is hátrányos lenne, ha sok falut adminisztratív eszközökkel zárnának ki a sportág vérkeringéséből. Mert akkor az egyetlen, a végeken lévő sportolási lehetőségtől fosztanák meg az ott élő fiatalokat és a községek szurkolóit. Az illetékesek feladata, hogy megtalálják a mindenki számára legjobb megoldást.