Két pont maradt, egy elment

A kezdés előtt a jégcsarnokban felvonták a Tátra Kupa győztesét szimbolizáló zászlót, és taps köszöntötte a Macikat, akik a napokban Nagymihályon rendezett ligameccs keretében hódították el a serleget.

Egy oda, egy ide

A 2. percben Harrison adta le az első lövést, majd nem sokkal később Farkas M. középről célzott, de nem talált kaput, aztán jött a hidegzuhany. Caládi jobbról, éles szögből egészséges tenyerest küldött a ketrecre, a korong pedig Rajna és a védők között láthatatlanul pattant a hálóba (0-1). Ezt követően nagy forgalmat bonyolítottak le a Macik a nyitrai harmadban, a korongot is nagyszerűen járatták a kapu előtt és mögött jól helyezkedtek, bombáztak is becsülettel minden helyzetben, csak ezek minőségével akadt baj. A kékek alig kaptak levegőt, teljesen úgy tűnt, mintha emberhátrányban hokiztak volna. A miskolciak fiataljai is sok jégidőt kaptak, a gyerekek pedig csipkedték is magukat.

A 10. percben Morrison hátulról buktatta Galaniszt, így az első kiállítást a szlovákok kapták. A diósgyőriek a fórjuk alatt kétszer pontatlanul passzoltak, de aztán Ross korongja kipattant Simbochról, a jó helyen álló Magosi pedig közvetlen közelről könnyűszerrel egyenlített (1–1). Újabb kisbüntetését megúszta a HK gárdája, pedig a pálya szinte felbillent. Tempósan kombináltak Vasék, összjátékuk is olajozottan működött, a vendégek néhányszor a helyüket keresték és tudományuk abban merült ki, hogy a korongokat kilőtték a védő harmadukból. A 17. percben Gőz tett egy félholdat, aztán 8 méterről csak azért nem talált be, mert egy korcsolyán megpattant a korongja.

Kapuvasak

A második harmad elején Beauvillier a botjával „rosszalkodott„, de az északiak nehezen foglalták el állásaikat és erejükből csak két próbálkozásra futotta. Az itthoni nézők Vandane-tól várták a kék vonalas lövéseket, de a védők a 25. percben csatárként jeleskedett, három és fél lépésről azonban a bal oldali kapuvas mellé emelt. Mezei perdítését Rajna vállalt ütötte a háló tetejére a korongot, majd a durvaságokat kiültetéssel honorálták a játékvezetők. A négy a négy elleni játék idején szellősebb volt a terület a Jegesmedvék előtt, Vandane azonban amikor kecsegtető szögbe került, elcsúszott, és ebből majdnem leindítottak a szlovákok. Kiegyenlítetté vált a mérkőzés, ezért nagy jelentőségűvé vált a vezető gól összehozása. Tudták ezt a játékosok, akik fizikailag és technikailag is mindent bevetettek. Simun elemi erővel lőtt, Rajna ölelme magához, majd Blackwater emelését a portás kifejelte (!), a csíkosok rögtön meg is kérdezték tőle, hogy jól érzi-e magát. A 36. percben Vandane vetődve, golf ütéssel mentett és mivel korongot talált, megúszta a kiállítást. A palánkoknál nagy lökdösődés folyt, majd a 38. percben Rodman bal oldali vasat talált, majd Ross megismételte ugyanezt.

Jött a ráadás

A záró felvonásban néhány tanári szerelést jegyeztünk fel, az pedig szemmel látható volt, hogy a gólt nem kapni elvet tekintették elsődlegesnek a csapatok. A 44. percben Harrison hoz jutott egy egy korong, a csatár jobbról vágott, Simboch meg úgy kapta el, mint légy a szúnyogot. A nagy igyekezetben becsúsztak a lesek, a közönség soraiból pedig Vandane nevét skandálták, hogy távolról vegye már be a kaput. A 47. percben Graham (akit a héten Amerikából igazoltak) tarolt, ezzel lehetőséget adott a DVTK-nak arra, hogy vezetést csikarjon ki. Ekkor még csak 23-14-as lövési aránynál tartottak a csapatok, ettől már volt jobb is. Többször is kivágódott a korong a pályáról, következtek a bulik, a szabad korongoknak pedig 1–1-nél nagy jelentőségük volt. Iparos hokira váltottak a felek, a dulakodások meg az indulatokról árulkodtak. A semleges harmadban alig időztek a játékosok, míg az 55. percben mindkét háló zörrenhetett volna, ezt a portások hiúsították meg. Az 57. percben Bucek fogásért kiment pihenni, a szurkolók meg abban reménykedtek, hogy így elkerülik a ráadást. Amely mégis bekövetkezett, látványelemként, hiszen három a három ellen ment a gurigázás. Beach tört előre, lopta a távolságot, majd 6 méterről a keresztvas alá bombázott (2–1), így 2 pont itthon maradt, 1-et elvitt a Nyitra.

Jegyzőkönyv: DVTK Jegesmedvék – HK Nitra 2–1 (1–1, 0–0, 0–0, 1–0)

Miskolc, 1235 néző. V.: Korba, Snásel (Beniac, Bogdan).

DVTK Jegesmedvék: Rajna – Ross (1), Vojtkó, Ritó, Vas, Részegh – Láda B., Vandane, D. Rodman, Hartrison, Beauvillier (1) – Szirányi, Kiss D., Beach 1, Galanisz, Magosi 1 – Gőz, Lövei, Farkas M., Miskolczi, Kiss P. – Adorján (kapus). Vezetőedző: Marcel Rodman.

HK Nitra: Simboch – Mezei, Morrison, Bucek, Kerbashian, Schiedl – Olsen, Graham, Blackwater, Kollár, Rác – Pupák, Versteeg, Fominykh, Lusnak, Csányi – Korim, Rácz, Caládi 1, Minárik (1), Simun (1) – Sklenár (kapus). Vezetőedző: Marián Bazány.

Kiállítások: 2 perc, ill. 14 perc.

Marcel Rodman: – Jól kezdtük a mérkőzést: az első emberelőnyös helyzetek megfelelő alapot adtak. Át is vettük az irányítást, aztán fordult a kocka, mert a nyitraiak összeszedték magukat. Mindkét csapat megszerezhette volna a rendes játékidőben a 3 pontot, de el is veszíthette volna... Túlbonyolítottuk néhányszor a játékot, ezért lett túlóra a meccs vége.

Marián Bazány: – Tudtuk, hogy nehéz meccs lesz, ráadásul készültünk az emberhátrányos szituációklra, és ezzel jól is jártunk, mert a hazaik nagyon sokszor kerültek fórbna. Ahogyan haladtunk előre, úgy lettünk egyre magabiztopsabbak a jégen. A bevonulás után azt monmdtam a fiúknak, hogy az egy pontot meg kell becsülnünk, idegenben jól játszottunk, meg is érdemeltük. Az más kérdés, hogy több is lehetett volna belőle.