Nem irigy a csatártársára

A szombaton Sajósenyén megrendezett Sajósenye–Aszaló meccs – az Észak csoport 13. fordulójában – 0-13-as eredménnyel fejeződött be, a vendégeknél 8 találatot ért el Dányi János, aki az első és a második félidőben is négyszer-négyszer lőtt gólt. A 24 éves csatár augusztus 23-án a megyei I. osztályú Gesztelyből igazolt át Aszalóra.

Volt már 55 is

– Egy hónappal korábban mentem Gesztelybe, ahol voltam edzőmeccsen, és aztán két bajnokin is pályára léptem – kezdte lapunknak adott nyilatkozatát Dányi János. – Azonban kiderült, hogy a beilleszkedés nem megy, valamint a csapatnál olyan játékot képzelnek el, amibe nem illek bele. Léptem, Aszalóra kerültem, úgy érzem, jó döntés volt átjönni.

A támadó elmondta, még sosem írtak a neve mellé nyolc gólt, és megemlítette azt is, hogy a legjobb évada – találatok szempontjából – a 2013/2014-es volt, amikor is a sajószentpéteri utánpótlás együttesben 52-szer volt eredményes, a felnőttek között pedig 3-szor.

– Azért kicsivel könnyebb volt a dolgom az U19-ben, de sose lehet tudni: lehet, hogy Aszalón is elérhetek egy ilyen gólszámot… Jelenleg 14-nél tartok, de ugye volt az a bizonyos első két meccsem Gesztelyen, illetve a Borsodnádasd ellen a 92. percben kiállítottak, és eltiltás miatt a következő három mérkőzést ki kellett hagynom.

Jól dolgozó csapat

Felvetettük a támadónak, hogy van egy olyan csatártársa, Lázi László személyében, aki már most 34 gólnál jár.

– Azt gondolom, jól megértjük egymást a pályán, segítjük a másikat, illetve azt is lehet mondani, hogy barátok vagyunk – jelentette ki Dányi János. – Ketten vagyunk elől, örülök annak is, ha neki sikerül a gólszerzés, egyáltalán nem vagyok rá irigy… Az igazság az, hogy a csapat nagyon jól dolgozik mögöttünk, mind a kettőnket remekül szolgálnak ki a többiek. Az erősségünk szerintem az, hogy egységesen, csapatként futballozunk, a kapustól, a védelmen, a középpályán át a csatársorig jó játékosaink vannak. Eddig tizenegyszer nyertünk, van egy döntetlenünk a Borsodnádasddal, és egyszer kikaptunk, Parasznyán, ami akkor igen rosszkor jött.

Közbevetettük azt is, hogy azért az aszalói kispadon nem egy „ismeretlen” edző ül, hanem az a Hanyecz Béla, aki annak idején futballistaként nemzetközi kupameccsen is mezt húzott.

– Tiszteljük Béla bá'-t! – hangsúlyozta Dányi János. – Ő letett valamit arra a bizonyos asztalra, jó játékos volt. Tőlünk mindig fegyelmezett focit kér, aztán hogy legyen tempó a mérkőzésen, illetve azt, hogy az adott mérkőzésen hozzuk ki magunkból a maximumot. Edzést sajnos nem tudunk tartani, azon részt venni, ennek ellenére, miként azt az eredmények is jelzik, nagyon jól megérjük egymást. A klub tavaly megnyerte a bajnokságot, de nem vállalta az indulást, most azonban szeretne feljebb kerülni. Nekem van már némi megyei I-es tapasztalatom, ugyanis másfél szezont lehúztam Szendrőben, amely akkor ebben az osztályban volt. Úgy érzem, abban az osztályban is megálltam és újra megállnám a helyem.

Elnöki szavak

Szabó Lászlót, az aszalóiak elnökét is megkérdeztük, a gólokról, a szereplésről: „Örülök annak, ha a játékosaink jó formában vannak, a hét végi, nagyarányú győzelem után most már elmondhatjuk, hogy a rúgott találataink számával sincs probléma. Mert lehet, hogy a végén majd ez számít… Elég éles a verseny az élen, hiszen közvetlenül ott van mögöttünk a táblázaton az Alsózsolca, a Sajóvámos és a Borsodnádasd is. Az őszi szezonból még három forduló van hátra, három olyan csapattal találkozunk, amelyek az alsóbb régióban vannak. De mindig figyelni kell, ugyanis a minimális cél, hogy ezen fordulók végéig maradjon meg a 3 pontos előnyünk, így forduljunk majd a tavaszra.”