Újra kezdték, most építkeznek

A magyar–szlovák államhatár közvetlen közelében fekvő, csaknem hatszáz lelkes Hidvégardó labdarúgócsapata hosszú ideig szerepelt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei II. osztályú bajnokságban. Aztán 2016-ban megszűnt, és három évig nem futballoztak a szépséges földrajzi környezetben fekvő faluban.

Most ötödikek

– Az idény előtt nem tűztünk ki semmilyen konkrét célt az együttes elé – kezdte Ragyina Róbert, a Hidvégardói Községi SK mindenese, a III. osztályú pontvadászat Észak-Borsod csoportjában szereplő gárda 31 esztendős játékosa. – Minden vágyunk az volt, hogy kezdjük újra, élesszük fel a tetszhalottat. Összeszedtünk egy baráti társaságot, de mivel minden kezdet nehéz, az elején nem jöttek a meccseink, elszenvedtünk néhány fájó vereséget. Aztán belelendültünk és zsinórban nyolcszor diadalmaskodtunk. Az elmúlt hétvégén, a 14. forduló keretében, rangadónk volt Izsófalván, ahol 2–1-re kikaptunk a listavezetőtől, szégyenkezésre viszont nem volt okunk. Most 27 ponttal az ötödik helyen állunk, és az őszi zárórán, november 23-án Sajókazát fogadjuk. Az erőviszonyok és az eddigi teljesítményünk alapján úgy tűnik, hogy a bajnokság végén valahol a mezőny első részében végzünk majd.

Szeretik a focit

Sokszor leírtuk már, hogy a kis községekben, különösen a végeken nagyon nehéz labdarúgást „csinálni”, és nincs ez másképpen Hidvégardón sem.

– A felnőtt társaságot még összehoztuk, de az ificsapatot már nem tudtuk megszervezni – folytatta Ragyina Róbert. – Húsz játékossal rendelkezünk, a fiúk döntő része helyi, vagy környékbeli, például járnak hozzánk Komjátiból és Tornaszentandrásról, sőt van négy felvidéki magyar labdarúgónk, ők Szlovákiából utaznak át hozzánk. A pályánk állapota annak ellenére is megfelelő, hogy három évig nem ápoltuk, míg a tárgyi körülményeink ezen a szinten kiválóak: szociális létesítményünkre senkinek nem lehet panasza, amire szükségünk van – öltözők, zuhanyozók, fűtésrendszer, különböző helységek – rendelkezésünkre állnak. Klubunkat segíti az önkormányzat és néhány helyi vállalkozó, az utazást pedig személygépkocsikkal saját magunk oldjuk meg. Viszonylag rövid távolságokat kell megtettünk, a leghosszabb utunk egy-két Ózd környéki alakulathoz vezet, Borsodszentgyörgy például oda-vissza 180 kilométert „kóstál”. A településen élők mindig szerették a focit, mostani hazai összecsapásainkon általában hetvenen, nyolcvanan szurkolnak, de úgy gondolom, hogy – szereplésünk függvényében – lesznek még százan, százötvenen is.

A feljutásról még nem

A hidvégardói csapatot edzőként Giba Béla jegyzi. Foglalkozásokat csak pénteken délutánonként tarthatnak, hiszen mindenki elfoglalt, dolgozik (a keret tagjai közül többen is Szlovákiában keresik kenyerüket), vagy tanul. A téli időszakban a helyi általános iskola tornatermében tartanak majd tréningeket. Türelmesek, a csapatépítés szakaszát élik, a megyei II. osztályba jutást egyelőre nem célozták meg.