Egy kis mosoly is sokat számít

A napokban még Győrben állt rajtkőre Sztankovics Anna, a Miskolci Sportiskola úszója, aki a kisalföldi városban megrendezett nemzetközi viadalon egy arany (50 m mell), és egy ezüstérmet (100 m mell) gyűjtött. A 23 éves sportoló – aki 2017 szeptember elején igazolt a borsodi megyeszékhelyre – ebben az évben sem ,,unatkozott„... Hogyan értékelné a 2019-es esztendőt? – faggattuk elöljáróban a két olimpiát (2012 London, 2016 Rio de Janeiro) is megjárt sportolót.

– Nagyon gyorsan elrohant ez az egy év, mintha tényleg csak egy pillantás lett volna – kezdte. – Viszont nagyon sokat tanultam és tanultunk ebből az évből, nem csak a sporttal kapcsolatban, hanem magamról is. Sok minden van, amit nem biztos, hogy ugyanúgy csinálnék, ha visszamehetnék az időben, viszont kellettek ezek is, hogy pontosan tudjam, hogy merre szeretnék indulni 2020-ban.

Jobban ösztönözve

Arról is megkérdeztük a miskolci úszót, hogy miként emlékszik vissza a 4×100 méteres vegyes váltó kvangdzsui világbajnoki szereplésére, amelynek tagjaként megszerezte az olimpiai kvótát.

– Úgy gondolom, nagyon nagy dolog volt, hogy sikerült megszereznünk a 12. helyet. Persze kellett hozzá egy kis szerencse is, de talán ez az egyik legerősebb váltószám jelenleg. Kellett hozzá az a csapat összhang, ami ott abszolút megvolt közöttünk. Sose fogom elfelejteni, ahogyan ugrálva örültünk a tizenkettedik helynek.

Arra is kíváncsiak voltunk, mennyire lesz nehéz benne maradnia a(z ötkarikás) váltóban.

– Az utóbbi években elkezdett fejlődni a magyar mellúszó mezőny is, így egyre jobban ösztönözve vagyok én is. De egyelőre azt érzem, hogy magammal kell foglalkoznom, hogy végre ki tudjam hozni azt, amire képes lehetek. Még kialakulóban van a jövő évi versenynaptár, de az első fontos pont a márciusi országos bajnokság lesz, azután pedig májusban a budapesti Európa-bajnokság, ami számomra talán a legnagyobb jelentőséggel bír.

Teljes feltöltődést

Egyéni számban van, lehet esély megszerezni az olimpiai indulási jogot? Ehhez milyen idő kellene? – tettük fel ezen kérdést is Sztankovics Annának.

– Mindenképpen, ezért dolgozok minden nap, hogy egyéni számban is meg tudjam mutatni magamat. Az olimpiai A szinthez bőven a jelenlegi országos csúcson belül kell úszni, amelyet még Kovács Ági úszott Sydney-ben, 2000-ben az olimpián.

A fiatal úszó hozzáfűzte: közvetlenül karácsony előtt értek haza az idei cikluszáró versenyről, és nagyon várták, hogy egy kis időt a családjukkal lehessenek. Az évben ez az az időszak, amikor pár napot ténylegesen velük tölthettek és így ilyenkor ez teljes feltöltődést jelentett számára. A Karácsony három napját erre szánták, és amint újra százszázalékosan érzi magát, ,,belecsapnak” a munkába.

– A céljaim felé vezető úton természetesen a legtöbbet a családom, párom-edzőm, a menedzserem és Miskolc városa segít engem – hangsúlyozta Sztankovics Anna. – Azonban mellettük szeretném megköszönni azoknak az embereknek is, akik nap mint nap olyan kis apróságokkal segítenek, mint egy kis mosoly, vagy egy bátorító szó! Mert sokszor ezek lendítenek tovább a kisebb nehézségeken.