A hosszú út egyik állomásán: arany

Mint arról beszámoltunk: a DVTK Jegesmedvék U16-os jégkorongcsapatának kapusa, Hegedüs Levente aranyérmet szerzett a Lausannéban zajló téli ifjúsági olimpián. A 15 esztendős sportoló a 3×3-as hokitornán, a vegyes csapatok küzdelmében, a Zöld együttes kapuját védte ,,felesben”, ugyanis a küzdelmekben részt vett, színekről elnevezett 8 csapatban a 11-11 mezőnyjátékos mellett 2-2 hálóőr szerepelt. Utóbbiak a 3x16 perces, futóórával mért meccseken azonos időt töltöttek el a jégen, a csökkentett méretű pályán. Az ifjúsági olimpián először rendezték meg a 3x3-as hokitornát, és bár az itt szerzett érmek nem számítanak bele az országok összesített éremtáblájába, az itt kapott érmekre méltán lehetnek büszkék a sportolók, hiszen azokat olyan közösségekkel érték el, akiknek a tagjait a lausanne-i játékok előtt nem ismerték.

Érdekes volt

– Nagyon érdekes volt ez a versenysorozat a téli olimpián, hiszen a csapatunk első közös találkozása, edzése előtt igazán senki nem ismert senkit. Volt olyan, aki már játszott a másik ellen, ahogy én is álltam már az olasz támadónkkal szemben, de ez csupán annyi információt adott, hogy egy jó hokis mindenképpen van a csapatunkban – nyilatkozta az Észak-Magyarországnak Hegedüs Levente, a diósgyőriek fiatal kapusa. – Mivel együttesünk minden játékosa különböző országból, hoki kultúrából érkezett, így előzetesen nem lehetett tudni, hogy mire leszünk képesek. Az olimpiai résztvevők közül a mezőnyjátékosok ügyességi selejtezőn szerezhettek részvételi jogot, a kapusokat a nemzeti szövetségek delegálták erre a tornára. Én Mayer Péternek, az U16-os válogatott edzőjének a javaslatára kerültem közéjük.

A megszeppenés után

Persze nem minden alap nélkül, hiszen a magyar U16-os válogatott, Hegedüs Leventével a soraiban a tavalyi év végén egy svédországi korosztályos kupán az első helyen végzett, és itt, a torna legjobb kapusának a DVTK Jegesmedvék csapatának játékosát választották.

– Azt nem tudom, hogy ezt esetleg a többiek, a Zöld csapat tagjai tudták-e, de nem az volt a lényeg, hogy ki, milyen ajánlólevéllel érkezett, hanem az, hogy minden játékos igyekezzen a maximumot nyújtani az olimpiai torna idején – mondta Hegedüs Levente. – Csapaton belül a kommunikáció angolul folyt, de az első napokban mindenki meg volt szeppenve egy kicsit, úgyhogy szinte alig beszéltünk, viszont ahogy haladtunk előre, egyre több mondatot váltottunk egymással. A végére nagyon jól összekovácsolódott ez a csapat, az utolsó meccs után tulajdonképpen sajnáltuk, hogy nincs tovább. Abban, hogy jó és eredményes közösség lettünk, az edzőnknek is nagy szerepe volt. Minden csapathoz a nemzetközi jégkorong szövetség delegált egy-egy trénert, és mi a szlovák Igor Andrejkoviccsal dolgoztunk együtt, aki nagyon jól formált minket, rendkívül hasznos tanácsokat adott. Úgyhogy a győzelem a játékosok mellett neki is köszönhető, abban, hogy a végén mi ünnepelhettünk, 14 embernek a munkája volt benne.

Pontosabbak, erősebbek

Arra a kérdésre, hogy mitől volt jobb a Zöld csapat a többinél az ifjúsági olimpián, a diósgyőri kapus azt felelte, hogy valószínűleg azért győztek, mert játékosok hamar jó közösséget tudtak alkotni, és nem utolsósorban azért is, mert némi szerencse is kísérte a szereplésüket.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a véleménye a saját egyéni teljesítményéről a fiatal sportolónak.

– Nem mondom, hogy hibátlanul teljesítettem, volt, ami miatt bosszankodtam, de talán nem túlzás azt állítani, hogy összességében jól ment a védés, nem szabad elégedetlennek lennem – felelte Hegedüs Levente. – Minden meccsen 24 percet álltam a kapuban, és mivel a játéktér szűkebb volt, így nagyon kellett végig figyelni, mert egy pillanat alatt a kapum elé kerülhettek az ellenfél játékosai. Az biztos, hogy számomra nagyon hasznos volt ez a torna, a színvonal magasabb volt, mint egy hazai bajnokin, a lövések sokkal pontosabbak, és erősebbek voltak, emiatt a kapusként nehezebb dolgom volt.

Hogy miért?

Hegedüs Leventének ebben az évadban a téli olimpia a sokadik nagy kihívása volt, hiszen néhány hónapja, az általános iskola befejezése után nem csak oktatásai intézményt váltott, hanem lakóhelyet is, ugyanis tavaly nyáron Székesfehérvárról költözött Miskolcra, és lett a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium tanulója. Hogy miért?

– Korábban éveken át dolgoztam együtt Farkas Tamással, a DVTK kapusedzőjével, még Fehérváron. Aztán ő eljött onnan, és mivel volt csapatomnál több kapus is volt a korosztályomban, így megoszlottak a játékpercek. Amikor felmerült, hogy igazoljak Miskolcra, mert valószínűleg több játéklehetőséget kapok majd, és újra Farkas Tamás lesz az edzőm, és, hogy egyéni képzésekkel segíthetik a fejlődésemet, a klubváltás mellett döntöttünk – sorolta a fiatal sportoló, aki arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz a beilleszkedés, így felelt: – Nem hiszem, hogy ez bárkinek is könnyű lenne, nekem sem volt az, de szerintem ezen már túl vagyok. Köszönhetően annak, hogy rengeteg segítséget kaptam. Nem csak az iskolában, ahonnan elengednek az edzésekre, nem csak a klubtól, ahol a csapattársak nagy szeretettel fogadtak, hanem az edzőmtől, Verba Gábortól is, aki mindenben igyekezett megkönnyíteni az első napokat, heteket, hónapokat. Köszönöm nekik, ezúton is. A Magyar Jégkorong Szövetségnek, a Magyar Olimpiai Bizottságnak pedig azt, hogy bizalmat szavaztak nekem, lehetőséget adtak, ami azt hozta, hogy a téli ifjúsági olimpián egy ilyen hihetetlen élményben volt részem.

A jövőről

Végezetül azt is megkérdeztük a kapustól, hogy milyen karrier terve, vágya van.

– Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, mert támogatnak, az első lépésektől segítenek abban, hogy minél előrébb jussak a jégkorongban – jelentette ki Hegedüs Levente. – Szeretnék tovább fejlődni, tudom, hogy ehhez sokat kell dolgozni, de állok elébe. Remélem, hogy az U16-os válogatottból kinőve, az U18-as nemzeti csapatnak is a tagja tudok majd lenni. Jó lenne, ha klubszinten néhány esztendő múlva, egy nívós ligában, mondjuk valamelyik skandináv csapatban védhetnénk, de tudom, hogy ide hosszú, munkával teli út vezet.