Az öltözőig nyomtak az encsiek idegenben

Az elmúlt heti fordulóban a Nyékládházi DSE vendége volt az Encs VSC gárdája, amely 6–1-re verte a hazaiakat. Edzőjük, Orlóczki Tibor meccs utáni, némi humorral fűszerezett nyilatkozata így szólt: „Az öltözőig nyomtuk a hazaiakat, nem volt kétséges a győzelmünk.”

Az első tíz közé

Az encsiek már a kilencedikek a táblázaton: tizenkilenc mérkőzésükből nyolcat megnyertek, egy döntetlenjük mellett tíz vereségük van, gólkülönbségük 36–45, a 25 pontjuk pedig már tiszteletet parancsol.

– Eddig hét meccsen irányítottam az EVSC-t – kezdte Orlóczki Tibor, majd mérleget készített: – Négy őszi fellépésünkből hármat megnyertünk, a tavaszi háromból meg kettőt. Korábban csupán a bennmaradásról álmodtunk, most az első tíznél már nem adjuk lejjebb, persze a pontvadászat felfüggesztése után tényleg nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, valamikor folytatjuk-e vagy sem.

A megyeszerte népszerű, Harcsa becenévre hallgató szakember kérésünkre összegezte, hogy minek tulajdonítja lábra állásukat:

– Az volt az első, hogy klubunknál rendezték az irányítástechnikai kérdéseket. Újjáalakult a vezérkar, Mikola Gergely polgármester lett az elnök, az építési vállalkozó Paul József pedig a szakosztályvezető. Ők ketten úgy építkeztek tovább, hogy hiteles és szavahihető embereket „szereztek” – olyanokat, akik teljesítik vállalásaikat. Aztán én következtem, hiszen a szakmai kérdéseket illetően nekem kellett rendet csinálnom. Ennek jegyében szereplési feltételt szabtam a fiúknak: kijelentettem, hogy csak azok játszhatnak, akik látogatják az edzéseket. Vagyis ha valaki nem jön, vagy nem tud jönni a három foglalkozásra, nem kerülhet pályára.

A derék had

Orlóczki Tibor nem megy a „boltba” néhány egyedi megállapításért, a megyei első osztályt illetően is elsütött egy poént:

– Ez huncut liga, és lám, ennyit tesz a foglalkozásokon való megjelenés. Nincs kifogás meg nyafogás, hogy dolgozom vagy iskolába járok. Van villanyfény, kitaláltuk az esti programot, másképpen aligha haladnánk, hiszen tizenhatan vagyunk, ráadásul hárman vagy négyen általában sérültek. Az edzéseken tisztességesen serénykedőknek van erőnlétük, amely ha lelkesedéssel párosul, máris jóval meghaladjuk a minimumot, a valódi pluszt pedig az egyéni képességek adják.

Az encsiek szakvezetőjét arra is megkértük, hogy csapjon fel minőségellenőrnek, és jellemezze a megyei elitet, mire ezt a választ adta:

– A csapatok többsége vagy nagyon fiatalokat, vagy öregeket foglalkoztat, sok helyen hiányzik a középkorosztály, az úgynevezett derék had, és ennek máris két súlyos következménye van. Utóbbiak nem bírják erővel, az előbbiek viszont képzetlenek. A jól vagy jobban fizető klubok felszívják a huszonnégy-huszonnyolc esztendősöket, és máris az élbolyban vannak. Mi annyiban jelentünk kivételt, hogy két játékos kivételével csak olyan huszonöt éveseket vagy fiatalabbakat foglalkoztatunk, akik technikailag és fizikailag is képezhetők, ráadásul helyiek, ezért aztán szerencsés helyzetben vagyunk.

(A borítóképen: Az encsi kispad labdaszedés közben. Jobbról Orlóczki Tibor edző figyeli a jelenetet)