A pénz beszél, a szakma ugat

Reformtervekkel jelentkezett a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség, amely az egyéni világbajnokságok megszüntetését és új versenysorozat létrehozását fontolgatja. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen most, a sportmentes időszakban rukkoltak ki egyenesen meghökkentő terveikkel, ez az időszak ugyanis tökéletesen alkalmas az álmodozásra, az eretnekelképzelések megjáratására.

A kínlódás motiválja

A tervezőasztalra helyezett vázlat szerint a Grand ­Smashes – magyarul: nagy lecsapások – elnevezésű, rendkívül rangosnak képzelt versenynek évente három-négy állomása lenne. A sorozat pótolhatja-e az évtizedek óta üzemben lévő hivatalos világbajnokságot, vagy a fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket is? – kérdeztük Molnár Anna egykori miskolci válogatottól, aki fénykorában vébén és kontinensviadalon is szerepelt.

– A hasonlat jó, egyetértek vele – felelte a kérdezett. – Amióta világ a világ, a pingpongban a vébé volt a legrangosabb verseny. Egy hétig tartott a csapatversenyekkel, és utána jöttek az egyéni számok. El sem tudom képzelni, hogy az ötletgyárosok miként akarnak évente négyszer formát időzíteni. Az útkeresést a kínlódás motiválja: szenved a sportág, amely veszített a népszerűségéből, ezért szinte mindennel megpróbálkoznak. Nem jött be a tizenegy poénig tartó szett és a nagyobb labda sem, ez a mostani találmány pedig szóra sem érdemes.

Nem kell kis vébé

Az ITTF ügyvezetője azt állítja, hogy a Grand Smashes-tornákkal sokkal több emberhez juthatna el a sportág, mint a kétévente egyszer sorra kerülő világbajnoksággal. Erről így vélekedett Molnár Anna:

– Olyan nincs, hogy eljött az úgynevezett kis vébék ideje. Egy vb-t kell rendezni, ez a sportág legnagyobb eseménye még akkor is, ha a műfaj időközben felkerült az olimpia műsorára. Arra emlékeztetem a sportkedvelőket, hogy a tenisz is szerepel az ötkarikás programban, mégis a wimbledoni torna a legrangosabb esemény. Mellesleg az is érdekes, hogy senki nem akarja megszüntetni az atlétikai, a birkózó-, a cselgáncs- – és abc-sorrendben így tovább – világbajnokságot, csak az asztaliteniszben pattant ki valakinek a fejéből, hogy nosza, dobjunk egy nagyot, és csináljunk forradalmat. Véleményem szilárd: első a világbajnokság, aztán jöhetnek a rangos nemzetközi viadalok, az én időmben például a magyar mellett ilyen volt az angol, a francia, a jugoszláv, a német vagy éppen a svéd nemzetközi bajnokság – rengeteg japánnal és kínaival.

Válasz a lejtmenetre

A megszellőztetett elképzelés szerint a csapat-világbajnokságot és az olimpiát továbbra is a nemzetközi szövetség szervezné, a Grand Smashes-viadalok felügyeletére pedig létrehoznának egy új szervezetet.

– Sajnálom, de ez sem tetszik nekem – folytatta a hajdani miskolci kiválóság. – Ugyan miért adná ki a kezéből az esetlegesen bevezetésre kerülő új sorozatot az ITTF? Az asztaliteniszezés nem hasonlítható a vendéglátáshoz, nálunk nem lehet egy – már bocsánat – kocsmát kiadni gebinbe. Csak és kizárólag egy dolog jut eszembe: Kína kivételével az egész világon hanyatlik az asztalitenisz, és bizony Magyarország sem kivétel. Most az össznépi szenvedés miatt, a lejtmenetre adandó válasz jegyében jutottak el az agyrémbe illő reformokkal. Nem tudom, hogy tartottak-e konferenciákat, ütköztették-e a szakmai véleményeket, jómagam ilyenről nem értesültem, pedig erősen figyelem a sportág híreit. Egy szó mint száz: eljutottunk oda, hogy az igencsak kétes üzleti, vagyis az anyagi érdek diktál, és felülírja a szakmát. Ettől szörnyűbb már nem is érhet minket, jóllehet tökéletesen tisztában vagyok a pénz mindenhatóságával.