Gólt lőtt, de nem volt felhőtlen az öröme

Szerda este rendezték meg Budapesten, a Puskás Arénában a Magyar Kupa 2019/2020-as sorozatának fináléját, amelyet a Budapest Honvéd és a Mezőkövesd Zsóry FC vívott meg egymással. A csata – hosszabbításokkal együtt – közel száz percig tartott, s a végén 2–1-es kispesti győzelem született. A dél-borsodiak egyetlen találatát Pekár László szerezte a 37. percben, szabadrúgásból.

Hamar visszajöttek

– Dino Besirovic volt kijelölve erre a pontrúgásra, de aztán én végeztem el. Abból a pozícióból általában beadjuk a labdát, de most úgy éreztem, ez egy jó szög, megpróbálom egyből a kapura lőni, remélve, hogy bemegy. Bement... – emlékezett vissza a szerdai egyenlítő góljára másnap Pekár László. – Igazából nem tudtam, hogy hogyan fog mozogni Tomás Tujvel, a Honvéd kapusa, aki csak beleütni tudott a labdába. Előtte négy perccel szereztek vezetést a kispestiek, s ilyenkor törvényszerű, hogy a gólt kapó csapatot ez a tény kicsit pár percre megfogja. Éppen ezért jobbkor nem is érkezhetett volna az egyenlítésünk, hamar visszajöttünk a mérkőzésbe.

Magát az összecsapást így látta belülről a 27 esztendős középpályás.

– Egy jó Honvéddal találkoztunk, amelynek van egy stabil játéka, stabil védekezése, az általuk alkalmazott ötvédős rendszert elég nehéz feltörni. Sajnos nem is tudtunk sokszor mögéjük menni – tette hozzá Pekár László. – Nyilván a futballban nem játszik a feltételes mód, például az, hogy mi lett volna, ha a 10. percben nem megy fél méterrel a kapu mellé Berecz Zsombor kísérlete, és akkor a Honvédnak kell hátrányban kapaszkodnia... Vagy lehetett volna gól az én másik lövésem után is, illetve akkor, amikor a második félidő elején két szélső beadásról belül lekéstünk... Úgy gondolom, hogy a tizenhatosuk előterébe többször is sikeresen eljutottunk, ám ott nagyon sűrű volt a Honvéd védőfala, a váratlan kulcspasszaink itt nem jöttek úgy, ahogyan szerettük volna. Az ember persze örül annak, hogy gólt ért el egy kupadöntőben, ez megmarad a statisztikákban, de felhőtlenül nem, mert kevésnek bizonyult...

Azt kérte, zárják le

A szolnoki születésű futballista 2011-ben, 18 évesen már utánpótlás-játékos volt a Kecskeméti TE-nél, amely gárda abban az évadban megnyerte a kupát.

– Igen, a felnőttkeret közelében voltam, sőt egyszer-egyszer bedobott az akkori edző, Sivic Tomislav. Azonban a fináléban nem játszottam, és érmem sincs – emlegette ezt is Pekár László, akit ezután arról kérdeztünk, hogy mi történt az öltözőjükben tegnapelőtt este: – edzőnk, Kuttor Attila értékelésében azt mondta, büszke a csapatra, hogy eljutottunk a döntőig. Azt kérte, zárjuk le ezt a történetet, mert ott van a bajnokság, amelyben a harmadik helyért megyünk, ahol szintén el lehet érni a nemzetközi kupaszereplést. Nem kell elkeseredni, fel kell emelni a fejünket, és neki kell ugrani az előttünk lévő bajnoki összecsapásoknak. Nagy lehetőség volt előttünk, ez tény, de nem lógathatjuk az orrunkat amiatt ki tudja, meddig, mert úgy alakult a kupadöntő, ahogy...

A kövesdiek játékosa megosztotta azon információt is lapunkkal, hogy csütörtökön hajnali fél 1 tájban már haza is ért, mert 10 órakor már a stadionban kellett jelentkezni tréningre.

– Csoportokba voltunk osztva, attól függően, hogy ki játszott végig, ki játszott kevesebbet, vagy egyáltalán nem – árulta el Pekár László. – Volt regeneráció, konditeremben nyújtás, kis erősítés, masszázs, ami ilyenkor, ­meccs után szükséges. Pénteken újra edzés, a hét végi mérkőzést megelőző foglalkozás lesz. Szombaton jön hozzánk a Paks, természetesen győzni szeretnénk. Amint jeleztem, innentől kezdve a cél a dobogós pozíciónk megőrzése, nem nézegetjük, hogy kik vannak mögöttünk, és milyen, hány pontnyi távolságra, csak magunkra kell figyelnünk, ahogyan eddig is tettük.

(A borítóképen: Pekár (sárga-kékben) szerezte a kövesdiek gólját: szabadrúgása után Tujvel kapaszkodott, de már hiába, a labda a Honvéd hálójában)