Párizsig biztosan kitart

Tizennyolc évvel ezelőtt, 2002 májusában szenvedett autóbalesetet Gergely István: a barátaival éppen szórakozni indultak, de Szerencs környékén egy állat átfutott az úton, a sofőr ismerőse félrerántotta a kormányt, lefutottak az úttestről, a hátul ülő István kirepült a gépkocsiból, éppen egy buckára esett, amitől megsérültek a gerinccsigolyái, a gerincvelő. A 2003-as rehabilitációját követően előbb elkezdte a paraúszást, később pedig a kerekesszékes vívást és a kerekesszékes kosárlabdát is. Ez utóbbi különösen közel állt hozzá, hiszen annak idején sokat „pattogtatott” az Avason, 17-18 évesen játszott a MEAFC-ban is.

Tíz másodperccel jobb

– A paraúszást akkor kezdtem el, amikor a létesítmények egy része nem volt még teljesen akadálymentes, de szerencsére Szikszóra ki tudtunk már akkor is menni, amikor erre lehetőségem adódott – kezdte Gergely István. – 2009 őszén átadták a Kemény Dénes Városi Sportuszodát, így oda mentem el, 2010-től Fázold Henrik edző kezdett velem foglalkozni. Akkor azt gondoltam, és hittem is benne, hogy ki tudok jutni a 2012-es londoni paralimpiára. Jól ment minden, keményen tréningeztünk, 50 méter pillangón a világ 18. legjobb idejét úsztam, ám az ellenfeleket megnézve kiderült, hogy a kategóriámban ahhoz, hogy a legjobb nyolc közé jussak, kellene egy majdnem 10 másodperccel jobb idő. Be kellett látnom, hogy ez nem biztos, hogy menni fog, de maradtam a medencénél, mert kiegészítő sportnak nagyon jó az úszás, legalább ekkor nem a székben vagyok.

Nagyon tetszett

Gergely István 2012 után sem adta fel azon álmát, hogy a paralimpiára eljusson, két lehetősége volt ekkoriban: vagy a kajak-kenut választja, vagy pedig a vívást.

– 2014 szeptemberében volt egy sportágválasztó rendezvény mozgássérülteknek Miskolcon, a sportcsarnokban, s előtte úgy tekintettem a kerekesszékes vívásra, hogy nem egy „nagy sportág”, azonban akkor, ott kipróbáltam, s abban a pár percben nagyon megtetszett – mondta Gergely István. – Koncentráltnak, gyors­nak kellett lenni, úgy leizzadtam, mint más sportágban többször annyi idő alatt. A Diósgyőri VE-nél Losonczi Dávid lett a trénerem, ám csak 2015 júliusában, mert sok speciális felszerelést be kellett szerezni. Fokozatosan tanultam, jó ment, elég hamar bekerültem a válogatott keretbe, azon ősszel már ott voltam az egri világbajnokságon. Azóta, ezzel együtt három vébén jártam: 2017-ben Rómában ötödikek lettünk a tőrcsapattal, míg 2019-ben a dél-koreai Cshongdzsuban kilencedikek. Ezenkívül volt még két Európa-bajnokságom, mindkettő Olaszországban. Azt tudni kell, hogy nálunk dupla fegyvernemes ranglista van, ami azt jelenti, hogy a párbajtőr mellett a tőr is kötelező. Előbbiben Miskolcon, a DVE-nél Kosztopulosz Beatrix az edzőm, utóbbiban Budapesten Feczer Viktor.

A bécsiek és az El

A 36 esztendős parasportoló a kosárlabdáról is szót ejtett:

– 2012-ben Braun János verbuvált egy csapatot miskolciakból, Miskolc környékiekből, és hobbiszerűen elkezdtünk kosarazni – folytatta Gergely István. – Azóta már van kerekesszékes országos bajnokság, és a DVTK csapatának tagjaként szereztünk ezüstérmet, és ugyancsak másodikok voltunk a Magyar Kupában. Az egyik soproni fordulóban, még 2018-ban látott a bécsi bajnokcsapat edzője, aki éppen játékost keresett. Leigazoltam hozzájuk, az Európa-ligában megnyertük a szentpétervári selejtezőt, míg a spanyolországi Final Fourban tisztesen helytálltunk, szinte profi klubokkal versenyezve negyedikek lettünk. Tavaly is hívtak, de a Miskolc–Bécs ingázás igen fárasztó, és amiatt is le kellett erről mondanom, fájó szívvel, mert elkezdődött vívásban a paralimpiai kvalifikációs időszak. Ettől függetlenül szeretem a kosárlabdát, de abban a válogatottunknak sajnos nincs esélye kijutni az ötkarikás játékokra.

Az olimpia, és ezzel együtt a paralimpia „eltolásáról” az alábbi véleményt fogalmazta meg a miskolci sportoló.

– Még három kvalifikációs verseny lett volna Tokióra, de elmaradt a brazíliai vk, az angliai Eb és a lengyelországi világkupa is a vírus miatt – nyilatkozta Gergely István. – Ezen három viadalon bőven lehetett volna pontokat gyűjteni, ami azért lenne fontos, mert tizennégy ember jut ki, és jelenleg a 15–16. vagyok a ranglistán.

A nemzetközi szövetség szeretné ezeket a viadalokat megtartani, de időpontok egyelőre nincsenek, csak annyi információ, hogy három hónappal előtte jeleznek. Ebben a pillanatban az sem biztos, hogy lesz 2021-ben olimpia és paralimpia… 36 éves vagyok, erőt ad az, hogy Imre Géza 41 esztendősen lett ezüstérmes Rio de Janeiróban, úgyhogy akárhogyan is alakul, 2024-ig, Párizsig mindenképpen csinálom, kitartok.

Parasport: a mozgás megmaradt

Arról is kérdeztük Gergely Istvánt, hogy a koronavírus, a szabályok mennyire befolyásolták az életét.

– Egy kerekesszékes ember, sportoló számára minden egy picit nehezebb volt. Előtte megszoktam egy mozgási ritmust, hogy mikor, hová megyek, mit csinálok, de otthon kellett lennem, se terem, se uszoda nem volt nyitva. Szerencsére családi házban lakom, ez segített, valamint a kerekesszékemhez hozzá tudtam illeszteni a handbike-omat, a kézibiciklit, így tudtam tekeregni, karban tudtam tartani a testem.

(A borítóképen: Jobbról Gergely István)