Játékosként a nyakára vette a labdát

A diósgyőri labdarúgás bő 110 éve alatt számtalan légiós megfordult az éppen aktuális csapatban, azonban külföldiek csak az utóbbi harminc évben érkeztek a klubhoz. Az Észak-Magyarország arra vállalkozott, hogy egy sorozatban vegye számba őket, azokat, akik pályára is léptek piros-fehér színekben. De van néhány kivétel, akik történetük miatt megérdemlik, hogy megemlítsük őket. Mindjárt ilyen az a labdarúgó, aki az első lehetett volna a sorban, de aztán mégsem lett az: az olasz FC Torino futballistájának, Pangrazio Brunónak a DIMÁVAG-hoz való érkezéséről 1940 nyarán számolt be a helyi sajtó. Pangraziót megnézték edzésen, edzőmeccsen, de bajnokin már nem kapott lehetőséget, az akkori vezetőedző – az 1925 és 1930 között Olaszországban játszott, 1926 és 1939 között hét olasz csapatnál dolgozott – Csapkay Károly nem tette be, nem csak azért, mert lemaradása volt.

Egyenlítés felszerelésekkel

A rendszerváltás környékén bukkantak fel az első légiósok Diósgyőrben, mégpedig Palicskó Tibor edzősége idején. A DVTK ekkor, a szóban forgó 1990/1991-es évadban az NB II. Keleti csoportjában szerepelt, amelynek végén a Szeged SC ellenében, osztályozón, kiharcolta a feljutást. A két első „fecske” az akkor még szovjet állampolgárságú védő, Vladimir Parhomenko, valamint a csatár Szergej Szvisztun volt, mindkettejük érkezéséről az Észak 1991. január 4-én számolt be. Aztán azon a nyáron a romániai Vlád László lett a piros-fehérek edzője, aki bejelentette honfitársa, Ion Petcu (FC Corvinul Hunedoara, de kölcsönben a ciprusi APEP Pelendriou játékosa volt) és az ukrán Szergej Cigankov leigazolását. Jó pár hónappal később Veréb György ügyvezető titkár ezt mondta az utóbbi futballistáról: „Pillanatnyilag egyetlen tartozásunk van, Cigankov klubjával a vételkor úgy állapodtunk meg, hogy több részletben rendezzük tartozásunkat. Nos, most esedékes az utolsó részlet, amit nem pénzben, hanem felszerelésekkel egyenlítünk ki.

A szerelés már becsomagolva várja partnereinket, akik előreláthatólag hétfőn jönnek, így az üzleti akció véget ér.” Aztán szeptember közepén megjött az engedélye a román válogatott csatárnak, Gábor Romulusnak is. Az 1961-es születésű támadó statisztikája tiszteletreméltó volt, ugyanis 5 évig, 1981 és 1986 között 35 alkalommal húzta magára a román nemzeti mezt, többek között részt vett az 1984-es franciaországi Európa-bajnokságon is (miként Bölöni László vagy Georghe Hagi, utóbbi ekkor még csak 19 éves volt).

1992 márciusa jelentős dátum a diósgyőri sport, futball történelmében, mert ekkor megszűnt a DVTK, önálló klubokra „osztódott”, és megalakult a Diósgyőri Futball Club. 1992 augusztusában is „nagy név” érkezett az Andrássy útiakhoz, méghozzá a grúz Guram Adzsojev. Ekkor ezt írta az Észak-Magyarország: ,,Kezdjük a legfrissebb hírrel: erősített a Diósgyőri FC labdarúgócsapata. A piros-fehérek szerződtették a 29 esztendős, Harkovból importált Adzsojev Gurant, akiről Sándor István vezetőedző azt mondta: okos, technikás futballista, lát a pályán, rutinos, jól megőrzi a labdákat, és benne van a gól is.” A középpályás/támadó ekkor már túl volt több nemzetközi, UEFA-kupa- és Kupagyőztesek Európa Kupája-meccsen, a Dinamo Moszkva, a Szpartak Moszkva, a Dinamo Tbiliszi, illetve a FC Metalist Harkov színeiben. Adzsojev teljes mértékben igazolta a Sándor István által elmondottakat, és rövid időn belül a közönség kedvencévé vált. Máig emlegetik azt az Üllői úti bravúrját, amikor három ferencvárosi gyűrűjéből úgy vitte ki labdát, hogy azt felvette a nyakára.

Az első, NB I.-es évadában 27/4-es, a második, NB II.-es szezonjában 19/2-es mutatóval zárt, így összességében 46/6 mérkőzés/gól átlaggal búcsúzott el Miskolctól. Adzsojev sportvezetőként is sokra vitte, mert 2013 és 2015 között a Dinamo Moszkva sportigazgatója volt, 2016-tól pedig az FC Arsenal Tula elnöke.

1992 decemberében Sándor István az Északban beszélt egy Sevcsenko nevű ukrán futballistáról, aki sérüléssel bajlódott, de kapcsolatba léptek vele. A tréner később tisztázta, hogy nem az akkor még alig 16 éves, későbbi aranylabdás Andrij Sevcsenkóról volt szó, hanem Szergej Sevcsenkóról, a Tavrija Szimferopol labdarúgójáról (aki végül nem öltözött piros-fehérbe). 1993 januárjában kapcsolódott be a munkába az ukrán támadó, Szergej Subin (Vinnyica),

az őszi NB II.-es gárdában pedig már futballozott az ukrán, kijevi védő, Nyikolaj Nasztasevszkij is, aki a fehérorosz Torpedo Mogiljevtől érkezett.

Viszonozta a Loki

Az első légiós hálóőr az 1963. április 23-án született román kapus, Dohot Benone volt Diósgyőrben, ő szintén 1992 nyarán jött a piros-fehérekhez, és követte a DFC-t az NB II.-be is, azt követően, hogy a csapat a Sopronnal szemben alulmaradt (1–0, 0–5) az 1993-as osztályozón. Őt Veréb György, a csapat akkori ügyvezető titkára szerezte 4 napos romániai túrája közben, és hazaérkezve ezt nyilatkozta az Északban: „Kemény, nagyon nehéz tárgyalássorozat után kötöttük meg az üzletet. Csak ízelítőül jegyzem meg, hogy kikiáltási árnak egy vadonatúj Ikarus autóbuszt szabtak meg, márpedig ennek az ára 16 millió forint.” Dohot egyébként

a Politechnika Iasi kapusa volt, de előtte futballozott a Dinamo Bukarestben is.

1993 és 1997 között az NB II.-ből próbált feljutni a még mindig DFC néven szereplő gárda, és ebben a szakaszban érkezett a klubhoz több, határon túl született, de magyar nemzetiségű játékos.

A brassói születésű szélső, Varga Sándor 1994 tavaszán került át a Vasastól Diósgyőrbe, az utolsó hat fordulóra, majd aztán nyáron végleg a DFC futballistája lett.

Az ekkori kivétel, a nem magyar nemzetiségű, a suceavai, román Relu Buliga Debrecenből költözött Miskolcra, Diósgyőrbe. Mégpedig 1994 őszén, a Loki tulajdonképpen azt „viszonozta”, hogy a DFC a nyáron elengedte Vadicska Zsoltot a hajdúságiakhoz.

A nagyváradi hátvéd, Földvári Tibor 1990-ben szintén a Debreceni VSC-ben kezdte magyarországi pályafutását, majd 1995 nyarán igazolt át, öltözött borsodi piros-fehérbe. Az erdélyi, baróti születésű Nagy Sándor diósgyőri érkezését 1996 januárjában jelentették be, aki az MTK labdarúgója volt, de akkor a BKV Előrénél játszott kölcsönben.

A Diósgyőri FC első színes bőrű játékosa, a kongói, az akkor mindössze 17 esztendős Franck Mbemba volt, akit még 1995 júliusában jelentett be a gárda akkori trénere, Oláh Ferenc. A légiós 1996 májusában „cserebere” következtében Kazincbarcikára ment, szintén az NB II.-be. Franck bátyja, Jean Claude Mbemba 1985-ben érkezett Magyarországra, ahol a labdarúgás mellett a műszaki egyetemen tanult, a Vasasban 153 meccsen lépett pályára.

Korábban gólt lőtt

Miután a DFC – az újabb osztályozón – 1996 nyarán a fehérváriakkal szemben alulmaradt, jó pár változás történt a keretben. Érkezett a Pribojban, 1963-ban született szerb–bosnyák védő, Emir Dzinovic, aki ezt megelőzően Pakson játszott, és kétszer volt jugoszláv U21-es válogatott. Ugyancsak ekkor kapott szerződést az 1996-ban 28 éves román Petru Chiratcu, aki 3 évvel korábban, a soproni osztályozó-visszavágón két gólt is lőtt a Diósgyőrnek...

1997-ben a III. Ker. TVE-vel szemben, osztályozón, kivívta az NB I.-be való feljutást a DFC, ezért igencsak indokolt volt az erősítés. Ekkor lett a Diósgyőr focistája – többek között – a rimaszombati, felvidéki kapus, Julius Nota (Nota Gyula), a nagykárolyi születésű, de Szatmárnémetiből érkező védő, Téger István és az erdélyi Székelyhídon született, ám a KCFC-Hajdúszoboszlótól váltó szélső, Ternován Ferenc is. Továbbá pár nappal később csatlakozott a Békéscsabát maga mögött hagyó, nagyváradi csatár, Kulcsár Sándor, illetve az ukrajnai Nagyszőlősön született támadó, a Nyíregyházáról el-, átigazoló Domokos Béla is. Itt kell megemlíteni azt a sajnálatos esetet is, hogy Julius Notát (aki összesen 82 magyar élvonalbeli meccsen védett, ebből 31-en Diósgyőrben) 2009. február 20-án lakhelyén, Rimajánosiban, kutyasétáltatás közben nyakon szúrták, és sérüléseibe még aznap belehalt.

A DFC élvonalbeli maradt, és 1998-ban újabb légiósok érkeztek az együtteshez. Azon a nyáron, július 1-jén Kövy Zoltán elnök közölte a szabadkai csatár, Szabados Attila jöttét, a 25 esztendős támadó az MTK-t hagyta el a Diósgyőrért. Július 11-én a török Altay Izmir elleni Intertotó Kupa-visszavágó előtt derült ki, hogy próbajátékra érkezett a 24 éves jugoszláv, apatini származású hátvéd, Mico Smiljanic (Spartak Subotica). 1998. július 16-i keltezésű

az akkor 21 éves, Debrecenből elhozott, anno a jugoszláviai Zomboron született irányító középpályás, Szabó Tibor átigazolása.

Egy a szudániakból

1999 júliusában mutatta be az Észak-Magyarország a szudáni Al-Hilal alakulatától érkezett triót, Babikir Elhelo Musa Tomsa Bakumbát (védő, 1970. 01. 01.), Ahmed Ibrahim Ahmed Hadrát (középpályás, 1978. 11. 03.), és Mustafa Ibrahim Kumah Komit (csatár, 1974. 08. 01.), akikkel a vezetőedző, Temesvári Miklós az 1997/1998-as szezonban együtt dolgozott a „fekete kontinensen”. Akkor féléves időtartamra tervezték leigazolni az afrikai játékosokat, akik sztároknak számítottak hazájukban.

A tréner úgy nyilatkozott róluk, nagy csalódás lenne számára, ha nem váltanák be a hozzájuk fűzött reményeket. Anno az is kiderült, hogy Hadra és Bakumba kifejezetten Temesvári miatt választotta a DFC-t, mindketten havi 6000 dolláros egyesült arab emirátusokbeli ajánlatot utasítottak vissza, legalábbis ők ezt mondták. Kevéssel később, még ugyanebben a hónapban azonban már azt közölte az Észak-Magyarország, hogy a három szudáni labdarúgó közül csak Komit marasztalnák, minderről Molnár Zsolt, a DFC Kft. ügyvezetője nyilatkozott a szakmai vezetőkkel történt egyeztetés után. Így is történt, az 1999. augusztus 3-i tablóképen már csupán ő szerepelt, 9 másik légiós társaságában. Rajta kívül szlovák labdarúgók is érkeztek (Frantisek Kunzo és Marian Timko) az Andrássy útra, továbbá a későbbi játékosügynök, a szerb Vladan Filipovic, aki ezen szezonban 26 összecsapáson játszott. Ekkor elég sok külföldi lett még kerettag: a szerb kapus, Vladimir Ciric (OFK Beograd), az újvidéki védő, Nenad Pozder (Kazincbarcikai SC), három román labdarúgó, Sorin Radu (középpályás, FC Arges Pitesti), Mircea Raican (csatár, FC Deva), Danut Frunza (csatár, CSM Resita), míg a szintén román Remus Ganea (balszélső, National Bucuresti), illetve az ukrajnai, nagyszőlősi magyar középpályás, de a Dinamo Kijev U17-es csapatában is megfordult Cupik Ferenc 2000 elején csatlakozott a Diósgyőrhöz.

Egyébként 2000-ben különös vége lett a diósgyőri focisztorinak, ugyanis az utolsó fordulóban, május 27-én, a 23. percben – szurkolói rendbontás miatt – félbeszakadt a Diósgyőri FC – Dunaferr SE (1–2) mérkőzés. A klub ugyanis ekkorra teljesen ellehetetlenült anyagilag, és összeomlott. A csapat sehol, semmilyen osztályban nem indulhatott, DFC néven utoljára 2000. július 8-án lépett pályára, Mérán, barátságos találkozón.

Az „ügyet” a szurkolók vették a kezükbe azon a nyáron, és életre hívtak egy hetedosztályú amatőrcsapatot DVTK néven, amelyben egy légiós sem szerepelt. (Folytatjuk.)

Diósgyőrben játszott légiósok (1990-2000)

1990-1991 (NB II)

– Vladimir Parhomenko (szovjet, ukrán, belső középpályás, 1957.10.17.)

– Szergej Szvisztun (szovjet, ukrán, csatár, 1962.03.14.)

1991-1992 (NB I)

– Ion Petcu (román, belső középpályás, 1959.05.01.)

– Vladimir Parhomenko (szovjet, ukrán, belső középpályás, 1957.10.17.)

– Szergej Szvisztun (szovjet, ukrán, csatár, 1962.03.14.)

– Gábor Romulus (román, csatár, 1961.10.14.)

– Szergej Cigankov (szovjet, ukrán, csatár, 1966.?.?.)

1992-1993 (NB I)

– Dohot Benone (román, kapus, 1963.04.23.)

– Vladimir Parhomenko (ukrán, belső középpályás, 1957.10.17.)

– Guram Adzsojev (grúz, csatár, 1961.10.22.)

– Szergej Szvisztun (ukrán, csatár, 1962.03.14.)

– Szergej Subin (ukrán, csatár, 1967.02.22.)

1993-1994 (NB II)

– Dohot Benone (román, kapus, 1963.04.23.)

– Nyikolaj Nasztasevszkij (ukrán, védő, 1963.05.23.)

– Guram Adzsojev (grúz, csatár, 1961.10.22.)

– Szergej Subin (ukrán, csatár, 1967.02.22.)

– Varga Sándor (romániai magyar, középpályás, 1968.08.01.)

1994-1995 (NB II)

– Varga Sándor (romániai magyar, középpályás, 1968.08.01.)

– Relu Buliga (román, középpályás, 1964.04.26.)

1995-1996 (NB II)

– Földvári Tibor (romániai magyar, védő, 1967.03.20.)

– Nagy Sándor (romániai magyar, védő, 1972.09.26.)

– Varga Sándor (romániai magyar, középpályás, 1968.08.01.)

– Relu Buliga (román, középpályás, 1964.04.26.)

– Franck Mbemba (kongói, csatár, 1978.12.03.)

1996-1997 (NB II)

– Emir Dzinovic (szerb, védő, 1963.04.06.)

– Földvári Tibor (romániai magyar, védő, 1967.03.20.)

– Nagy Sándor (romániai magyar, védő, 1972.09.26.)

– Relu Buliga (román, középpályás, 1964.04.26.)

– Varga Sándor (romániai magyar, középpályás, 1968.08.01.)

– Petru Chiratcu (román, csatár, 1967.12.03.)

1997-1998 (NB I)

– Julius Nota (szlovákai magyar, kapus, 1971.04.23.)

– Földvári Tibor (romániai magyar, védő, 1967.03.20.)

– Téger István (romániai magyar, védő, 1968.08.14.)

– Nagy Sándor (romániai magyar, védő, 1972.09.26.)

– Ternován Ferenc (romániai magyar, középpályás, 1969.10.09.)

– Relu Buliga (román, középpályás, 1964.04.26.)

– Varga Sándor (romániai magyar, középpályás, 1968.08.01.)

– Kulcsár Sándor (romániai magyar, csatár, 1965.07.16.)

– Domokos Béla (ukrajnai magyar, csatár, 1968.11.05.)

1998-1999 (NB I)

– Julius Nota (szlovákiai magyar, kapus, 1971.04.23.)

– Földvári Tibor (romániai magyar, védő, 1967.03.20.)

– Mico Smiljanic (szerb, védő, 1974.09.04.)

– Téger István (romániai magyar, védő, 1968.08.14.)

– Szabó Tibor (szerbiai magyar, középpályás, 1977.03.12.)

– Relu Buliga (román, középpályás, 1964.04.26.)

– Ternován Ferenc (romániai magyar, középpályás, 1969.10.09.)

– Kulcsár Sándor (romániai magyar, csatár, 1965.07.16.)

– Szabados Attila (szerbiai magyar, csatár, 1973.08.07.)

– Domokos Béla (ukrajnai magyar, csatár, 1968.11.05.)

1999-2000 (NB I)

– Vladimir Ciric (szerb, kapus, 1975.02.17.)

– Frantisek Kunzo (szlovák, védő, 1973.04.03.)

– Marian Timko (szlovák, védő, 1975.01.18.)

– Nenad Pozder (szerb, védő, 1977.11.11.)

– Remus Ganea (román, védő, 1972.09.17.)

– Relu Buliga (román, középpályás, 1964.04.26.)

– Vladan Filipovic (szerb, középpályás, 1972.05.09.)

– Sorin Radu (román, középpályás, 1974.11.10.)

– Cupik Ferenc (ukrajnai magyar, középpályás, 1982.03.05.)

– Mustafa Ibrahim Kumah Komi (szudáni, csatár, 1974.08.01.)

– Mircea Raican (román, csatár, 1976.06.06.)

– Danut Frunza (román, csatár, 1970.07.17.)

(A borítóképen:Kulcsár Sándor (a labdával) az egyik legnépszerűbb határon túli magyar játékosa volt a Diósgyőrnek)