Jön a XXX. Tisza Triatlon!

Nem túl sok hazai település mondhatja el magáról, hogy három évtizede, megszakítás nélkül triatlonversenynek ad otthont, Tiszaújváros azonban tagja ennek az illusztris társaságnak. A mostani hétvégén megrendezendő XXX. Tisza Triatlon apropóján visszapörgettük kicsit az idő kerekét.

A kezdetek

Történt egyszer, még a 80-as évek végén, hogy egy háromgyermekes tiszaújvárosi fogorvos, lelkes amatőr sportoló lévén, tudomást szerzett róla, hogy Miskolcon Bolyai Triatlont rendeznek. Dr. Márkus Gábor nem habozott sokáig, úgy döntött, ő bizony azt a számára még újdonságot jelentő műfajt személyesen is meg akarja tapasztalni. 1990-ben, Fadd-Domboriban, az akkor 15 éves Gábor és 10 esztendős Balázs fiával már hármasban álltak a rajtvonalnál. Ez a közös élmény meghatározónak bizonyult. Dr. Márkus Gábor 1991-re mert nagyot álmodni, elkezdte lerakni a tiszaújvárosi triatlonsport alapjait. A barátaival – élükön Bukovinszki Józseffel – megalakított egyesülettel, családja és a város támogatásával belevágott az életre szóló kalandba, melynek első jelentős állomása, 1992. május 10-én az I. Tisza Triatlon volt, a Tiszai Erőmű Tisza-parti strandján kialakított versenyközponttal. A verseny akkor (is) rendben lezajlott, az első győztesek Harangi Petra és Bók Tamás voltak.

Nyert, majd ide igazolt

Az 1993-as esztendő több szempontból is mérföldkőnek számított, a verseny felkerült az országos sportági szövetség programjába, sőt rögtön válogató volt a rövidtávú Európa-bajnokságra. Ez utóbbiból adódóan aki számított, mindenki ott volt a 300 fő fölötti mezőnyben a Tisza-parton, köztük a férfiversenyt megnyerő élversenyző, Lehmann Tibor is.

– Ez volt az első tiszaújvárosi élményem versenyzőként és úgy éreztem magam, mintha egy világbajnokságon lennék – mondta Lehmann Tibor. – Ez után döntöttem úgy, hogy Tiszaújvárosban folytatom a pályafutásomat, és 1994-től lehetek részese az itteni „nagy utazásnak”. Közben persze sok-sok emlékezetes pillanatot élhettem meg barátaimmal, csapattársaimmal, tanítványaimmal, partnereinkkel. 2010-ben, amikor mindössze 9 Celsius-fok volt és szakadt az eső, nem győztem fogadni edzőkollégáim telefonját, hogy induljanak-e, lesz-e verseny. Volt, megcsináltuk! Ifj. Márkus Gábor 1998-as elvesztését követően, 2014- ben újabb kegyetlenül nehéz időszakot kellett megélnünk a Márkus családdal és a hoszszú évek alatt összekovácsolódott rendezői csapattal. Ez volt az első év, amikor az előző nyáron elhunyt „Triatlonos Doki”, vagy, ahogy szeretetből többen becéztük, az „Öreg” nem lehetett velünk. Egymást segítve igyekeztünk legjobb tudásunk szerint továbbvinni dr. Márkus Gábor örökségét. Azzal is az ő és Gábor fia emléke előtt tisztelgünk mindannyian, hogy 2021-ben már a harmincadik Tisza Triatlont rendezzük.

A már Lehmann Tibor által is említett 2010-es viadalról dr. Varga Bélának, a tiszaújvárosi versenyek több olimpiát is megjárt vezető versenybírójának is volt egy sztorija:

– A tavaszi tartós esőzések miatt a Sajó áradt, emiatt a verseny napján, az emelkedő vízszint miatt versenyszámról versenyszámra kellett módosítani a kerékpáros fordító pontot, rövidítve ezzel futamról futamra a kerékpáros pályát. Izgalmas feladat volt.

Azt már Márkus Balázs, a tiszaújvárosi egyesület elnökségi tagja, a versenyek egyik „motorja” tette hozzá: a rendezők között az számított „menőnek”, aki gumicsizmával is készült a rendkívüli időjárásra.

Tisztelet a „B középnek”

A középső Márkus fiú,Gergely, kezdettől fogva segítette édesapját a versenyek előkészítésében, lebonyolításában, miközben megtanulta a sportág csínját-bínját.

– Hiába szakadt az eső 1992- ben a verseny idején, annál jobb volt a hangulat – emlékezett vissza az évek során, kiváló munkájának köszönhetően a Nemzetközi Triatlon Szövetség, a World Triathlon sportigazgatójává avanzsált Márkus Gergely. – Jó visszapillantani az 1993-as első Tisza-úszásra, a Hotel Olefinben megrendezett nagy tésztapartira. Komoly lépést jelentett, amikor 2000-ben beköltözhettünk a Termálfürdőbe, mely azóta is, az idők során kétnaposra bővült Tisza Triatlon otthona. A sok-sok hazai győzelem mellett az is felejthetetlen számomra, ahogy 2011-ben, az egy évvel korábbi budapesti világbajnokság után súlyos autóbalesetet szenvedett sporttársunk, Benedek Laci megsegítésére összefogott Tiszaújváros sportszerető közönsége és a triatlonos társadalom. Büszke vagyok az elmúlt 30 év segítői, rendezői csapatára, vagy, ahogy mi hívtuk őket, a „B középre”, csakúgy, mint azokra a fiatalokra, akik folyamatosan vették át tőlük a fontos feladatokat. Sokszor áztunk meg, sokszor sültünk pecsenyévé a versenyeken, de ez sosem szegte kedvünket.

A Tisza férfit faragott a fiúkból

A tiszaújvárosi egyesület sok-sok versenyzőt adott a korosztályos és felnőtt válogatottakba, köztük volt Török Dániel is.

– A Tisza Triatlonokon én még versenyeztem az Erőműben, a strand medencéjében, majd a Tiszában is – mondta Törk Dániel. – A Tiszában úszni gyerek fejjel, igazi élmény és kihívás volt. Mai fejjel azt mondhatom, hogy az erős sodrással, iszapkóstolással színesített folyami úszás a fiúkból bizony férfit faragott. Izgalmas volt minden évben a „győzni akarásunk”, sok arany mellett 2-3 ezüst is besikerült a klubcsapat országos bajnokságon, egyszer például mindössze 1 másodperccel szorultunk a második helyre. Nagyon jó visszaemlékezni arra is, amikor egyéniben nyertem, miután a későbbi olimpiai 20. helyezett, bajai Faldum Gabit hatalmas hajrában sikerült megelőznöm.

(A borítóképen: A hazai színeket képviselő sokszoros magyar bajnok és válogatott Török Dániel (balra) az utolsó métereken szerezte meg az elsőséget a bajai Faldum Gábor ellenében)