Hat év után szerzett újra Magyar Kupa-aranyérmet a diósgyőri csapat (videóval)

Kevesen számítottak arra, hogy a DVTK gárdája a Killik László Női Magyar Kupa háromnapos torna elődöntőjében úgy gázol át esélyesebb ellenfelén, mint ahogyan a forró kés megy a lágy vajba. 

Emlékezetes marad 

A piros-fehérek pompás teljesítményét a számok is igazolták: az első félidőben 54 pontig jutottak (a szekszárdiak 32-ig), 10 triplát termeltek (a szekszárdiak 20 kísérletből 1-et), a mezőnyből 47 százalékosan céloztak (37-tel szemben), büntetőiket 75 százalékban értékesítették (68 ellenében), míg 41 lepattanót gyűjtöttek (a másik oldalon 34-et). A diósgyőriek közül öten is extra teljesítménnyel rukkoltak ki, a KSC tagjai közül csupán egy kiemelkedő produkció akadt. Találó volt az a megállapítás, mely szerint a csodálatos napot kifogó DVTK játékosai akaraterejükkel hegyeket mozgattak meg, és az arénában még a levegőt is elszívták riválisuk elől, így kikaparták maguknak a gesztenyét: bekerültek a vasárnap esti fináléba, és az újabb csoda valóra váltásáért küzdhettek. A nagy kérdés az volt, hogy mennyit vett ki belőlük az előző napi roham, és képesek lesznek-e megismételni a „megismételhetetlent” a toronymagas favorit ellen. 

Diósgyőri előny 

Az aranymérkőzés és a szomszédban zajló NB II.-es labdarúgó-találkozó részben kioltotta egymást, így a kezdéskor sok diósgyőri szurkoló a stadionban volt, őket a hosszú szünetre várták. 

Csak 11 másodperc telt el, amikor January triplázott, Aho N. pedig visszaadta a kölcsönt, aztán megverte Határt, de ziccerét elrontotta (3. perc: 7–5). Saját palánkja alatt területet védett a Sopron, támadásban pedig a hatalmas Határt keresték bejátszásaikkal. A sárgák csak az 5. percben vétették első személyi hibájukat, aztán az álarcos Fegyverneky gyűjtött labdákat. Diósgyőri homályok következtek, majd a mázsás Dolson birkózott a karcsú Kiss A.-val. (15–15). Varga A. olcsón duplázott, ugyanezért Kiss A. megszenvedett, January meg 2 plusz 1-es kombinációval sírta ki csapata első szakasz utáni előnyét (20–17).

A második negyedet Vorpahl alapvonali gyaloglása és fektetett ziccere vezette be. Kányási ügyesen szlalomozott a nagyságok lábai között, és ringben tartotta csapatát (23–21). A DVTK tagjai nagy energiákat szabadítottak fel annak érdekében, hogy tartsák a lépést, de kiszorultak a festékes területről, ezért Kányási a kígyótérről volt kénytelen a gyűrűbe vágni a játékszert (26–24). Határ színt tévesztett, Aho N. köszönte szépen, és hosszú vágtatása végén egyenlített, sőt Kiss A. a sajátjait juttatta fórhoz. Megállt a közelről és távolról is pontatlan Basket (26–30), a lelátó népének nagy örömére. Amikor 29–34 lett, Gáspár Dávid begurult és tanácskozási időt kért. Az első félidő több volt, mint az újabb csoda. 

Izgalom a köbön 

Tanácstalan két percet hozott a harmadik negyed nyitánya, a tábla nem is mozdult. Sok ütközés történt, állandóan szóltak a sípok (40–38). Folyamatosan érkeztek a nézők, a hangulat magával ragadó volt. Czukor ejtése beszédült (45–41), miközben a felek ötödikbe tették a sebességváltót. A játékosok személyi hibákat erőszakoltak ki, és potyogtak a büntetőkből elért pontok. A palánkok alatt, a szabad labdákért folyó csata már háborúvá fejlődött, és senki nem engedett egy centimétert sem. A soproniak párszor nem értették meg egymást (47–48), így ismét fordult a kocka. 

M. Jovanovic összeszedte negyedik hibáját, leült. Bernáth pompásan a palánk alá osont, és alulról pincérkedett (51–53). Néhányan bátran vállalkoztak, akcióik hol bejöttek, hol nem (57–53). Green elszúrta óriási ziccerét, Brooks beemelte középtávoliját (59–53) és Völgyinél elfogyott a cérna, magához hívta lányait. A hajrában az idegek és a szívek mérkőztek (62–55), és amikor a gyengélkedő Határ valahogyan gólt dobott, 64–55-nél a diósgyőriek mestere ismét beavatkozott. Nagy kergetőzés folyt, alatta egymást érő miskolci távoli tempókkal, ezek azonban nem sültek (64–55). A DVTK a csodával határos, vagy ezen felüli módon innen kiegyenlített (65–65), és kiharcolta a hosszabbítást. Ebben váltott araszolás ment (69–69), aztán öttel meglépett a Diósgyőr (69–74), és már szinte fogta a kupát, de 2,16 még hátravolt. Végül megszületett az a hétmérföldes diadal, amelyet talán senki nem várt. A DVTK hat év után nyert újra kupát, visszavágott a Sopronnak a tavalyi vereségért.

Kosárlabda: a döntőben

DVTK vs. Sopron Basket 78–75 (17–20, 21–14, 12–13, 15–18, 13–10) 

Miskolc, 1900 néző. V.: Cziffra, Tóth C., Kaskötő-Csabai. 

DVTK: Vorpahl (4), AHO N. (12/3), BERNÁTH (10/6), M. JOVANOVIC (26/9), ­GREEN (11). Csere: Kiss A. (6), KÁNYÁSI (9/3). Vezetőedző: Völgyi Péter. 

Sopron Basket: JANUARY (21/6), WILLIAMS (18), Fegyverneky (4), Brooks (11/3), Határ (6). Csere: N. Jovanovic (–), Czukor (3), Dolson (6 ), Varga A. (6/3). Vezetőedző: Gáspár Dávid. 

Völgyi Péter: – Hihetetlen mese ez nekünk, nem gondoltunk volna rá előzetesen. Még nem fogtuk fel, hogy mit tettünk, ugyanis óriási hátrányban voltunk az utolsó két percben. A hajrában kockáztatnunk kellett, és minden jól sült el nekünk. A hosszabbításra az a csapat megy lélektani előnnyel, amelyik egyenlít, majd a ráadásban az első pontok is rendkívül fontosak. Boldogságban úszunk, nagyon emlékezetes hétvégét zártunk. 

Gáspár Dávid: – Sok olyan hibát követtünk el, ami ezen a szinten nem fér bele, és nem is feltétlenül jellemző ránk ennyi mérkőzést eldöntő hiba. Egymás után jöttek az eladott labdáink, rossz döntéseket hoztunk, ami egy ennyire felspannolt Diósgyőr ellen végzetesnek bizonyult. Ebben a közegben, ilyen kiélezett meccsen előfordulnak rossz döntések, a nagy nyomás most ezekben, továbbá elmulasztott lepattanókban és elrontott dobásokban testesült meg. 

A díjakat többek között Szalai Ferenc, az MKOSZ elnöke és Csöbör Katalin országgyűlési képviselő adta át. A diósgyőriek az aranyérem mellé M. Jovanovic különdíjának is örülhettek. 

A 3. helyért: Atomerőmű KSC Szekszárd – NKA Universitas Pécsi EAC 71–64 (18–17, 15–13, 24–14, 14–20) 

Kosárlabda: az elődöntőben

DVTK vs. Atomerőmű KSC Szekszárd 83–66 (26–13, 28–19, 12–19, 17–15) 

Miskolc, 950 néző. V.: Praksch, Nagy V., Győrfy R. 

DVTK: VORPAHL (10/6), Aho N. (6/3), M. JOVANOVIC (23/9), GREEN (15), Kiss A. (5). Csere: KÁNYÁSI (11/3), BERNÁTH (13/9), Bacsó (–), Tóth F. (–), Oláh F. (–). Vezetőedző: Völgyi Péter. 

Atomerőmű KSC Szekszárd: Studer (11/3), Miklós M. (–), Bálint R. (–), Goree (10), Krnjic (13). Csere: MILIC (22), Morgan (–), Gereben (8), Mányoky (–), Friskovec (2), Holcz (–). Vezetőedző: Djokic Zeljko. 

Kipontozódott: Studer a 38. percben. 

Völgyi Péter: – Az első félidőben elbizonytalanítottuk a Szekszárdot remek teljesítményünkkel. Ritkán adatik meg az, hogy hazai pályán egy csapat Magyar Kupa-döntőt játszik. 

Djokic Zeljko: – El kell ismernem, hogy szenzációsan játszott a DVTK, amely az első félidőben ötvennégy pontot szerzett, és ez önmagáért beszél. 

A másik elődöntőben: Sopron Basket – NKA Universitas Pécsi EAC 85–47 (20–18, 25–14, 23–2, 17–13)