Kesztyűs kézzel bánnak velük

Hétfőtől péntekig a kisvárosban zajlik a Veréb György–Kövesfalvi István-kapustábor, amelyet immáron tizenhatodszor írtak ki, és ezúttal is Rakaczki Bence emlékére ajánlják. Az eseményt, akárcsak a korábbi években, újra kegyeibe fogadta az időjárás, a több mint harminc gyerek kalászérlelő hőségben dolgozik. 

Mindenki érdeklődik 

Érkezésünkkor több tucat személyautó állt a sporttelep bejárata előtt. 

– Településünk életéhez egyszerűen hozzátartozik a kapustábor – kezdte Sáfián Ádám, az éppen ott vizitelő polgármester. – A csodálatos környezet, a remek tanárok, a pompás program önmagát kínálja, nem véletlenül jöttek ide Győrből és Paksról, Budapestről – a Fraditól és Újpestről – és a Mol Fehérvár FC-től. 

A névadó az egyik kispadról vetette vigyázó szemeit az üde zöld gyepen dolgozókra. 

– Végig itt leszek, de edzéseket már nem tartok, elértek az úgynevezett kapusbetegségek – vette át a szót Veréb György, a DVTK egykori élvonalbeli csapatának legendás hálóőre, majd így folytatta: – Amikor 2006-ban a nevemet adtam ehhez a táborhoz, nem gondoltam volna, hogy mindent túlélünk. Arra gondolok, hogy a koronavírus-járvány alatt is dolgoztunk, igaz, a bentlakást bejárásra cseréltük, és óvatosan ugyan, de tevékenykedtünk. Úgy érzem magam Abaújszántón, mint egy díszpolgár vagy sporttelep-tulajdonos, mindenki érdeklődik a hogylétem felől, aztán szóba kerülnek a hajdani meccseim, a kapusedzői tisztségem pillanatai, de még a magyar válogatott remek szerepléséről is kikérik a véleményem. A tábornak régen híre ment, a kicsik és a nagyobbak egyaránt élvezik a tréningeket, azokat a gyakorlatokat, amelyeket neves szakemberek tartanak számukra. 

Tiszteletüket teszik 

A szerda délelőtti foglalkozást követően Soltész Zoltán főszervező és Szentmártoni György, a köztiszteletben álló tanár úr, a rendezvény mindenese állította sorba az ifjú hálóőröket, majd előbbi ezekkel a szavakkal adott magyarázatot a felvonulásra: 

– Elkészültek a pólók, amelyből természetesen mindenkinek jut, pénteken pedig az elöljárók javaslatai alapján Adidas labdákat és kesztyűket osztunk ki a legodaadóbban ügyködőknek. Az eddigi tizenhat esztendőnk során csak két edzésünk maradt el, akkor éppen szakadt az eső, a diákokat persze soha semmi nem zavarja. A harminc vagy harmincöt fok sem, ők bizonyítani akarnak, mert az a céljuk, hogy pályafutásuk alatt sokra vigyék, hivatásukat máris komolyan veszik. A hagyományokat is ápoljuk, csütörtökön kegyeletes kötelességünknek teszünk eleget azzal, hogy ellátogatunk a Miskolc-Szirmán lévő temetőbe, ahol felkeressük Rakaczki Bence sírját, és ott emlékezünk meg a diósgyőriek szép reményű, fiatalon elhunyt kapusáról. 

Jár a köszönet 

A hivatalos sorszámozása szerint 16. kapustábor sikere érdekében ezúttal is többen munkálkodnak. 

– Az oktatókat Veréb György és Kövesfalvi István mellett Bíró Szabolcs, Knotz László, Molnár Csaba és Sántha Tibor képviseli – leltározott az Aba Vezér Panzióban lévő főhadiszálláson Soltész Zoltán, aki azt is kiderítette, hogy ki a legfiatalabb és a legidősebb: – A dicső címeket a nyolcesztendős mezőzombori, de Szerencsen focizó Pásztor Levente, továbbá a tizenhét éves vecsési-ferihegyi Pfeffer Gábor „bitorolja”. Támogatóink sorában köszönettel tartozunk a Magyar Labdarúgó-szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóságának, a Tállyai SE-nek, dr. Virág Mária orvosnak, Zolnai Antalnak, a néhai Rakaczki Bence keresztapjának, Kiska Szandra Noémi és Varga István gyúróknak, a pályamunkásoknak, továbbá több helyi és környékbeli fogadósnak és vendéglátóipari egységnek. 

Egy tábor esetében fontos az ellátás és a kikapcsolódás is: Abaújszántón ezzel sincs gond, az edzések mellett megvannak a különböző szabadidős lehetőségek, a nyári melegben a leginkább kedvelt tevékenység a fürdőzés. Az ebédmenü egyébként szerdán gulyásleves és bolognai spagetti volt, amelyet jóízűen fogyasztottak a srácok, akiknek emellé még járt gyümölcs (banán, alma) és müzliszelet, hogy a szomjoltó nagy mennyiségű üdítőről és ásványvízről már ne is beszéljünk.

Hasznos, kellemes

A táborlakók közül – találomra – először a tizenegy esztendős Cservenyák Noelt szólítottuk meg. 

– Már harmadjára vagyok Abaújszántón – mondta a nyíregyházi „portás”. – Nagyon jól érzem magam, az edzések változatosak, erősek, és rengeteget tanulok az edzőktől. A társaimmal az összes szabadidős programon is részt veszünk, sokat nevetünk, szóval most sem bántam meg, hogy eljöttem. 

A tízéves Bódi Levente Mándokról először érkezett Abaújszántóra, szüleivel. Megtudtuk, hogy nagypapája innen származik, és mivel jó ideje kapuskodik, úgy gondolta, mindenképpen szeretne eljutni ebbe a táborba. A karrierje egyébként úgy kezdődött annak idején, hétesztendősen, hogy kedvenc plüssjátékát mindig vetődve kapta el. 

– A Várda Labdarúgó Akadémiára járok – közölte. – Több kapusedző foglalkozik velünk, de leginkább Volodimir Ovszijenko és Sandro Tomic. A kedvenc focistám Neymar, míg a kapusok közül Gulácsi Pétert és a svájci válogatott portását, Yann Sommert kedvelem. Nem nagyon szeretek gólt kapni, akkor érzem jól magam, ha sokat védek.

(A borítóképen: A tábor névadói, szervezői, szakmai vezetői, edzői és kapusai)