Döme hatvan: a világválogatott és a diósgyőri nulla meccs

Az egykori 61-szeres válogatott, a többek között a német Eintracht Frankfurttal 1988-ban Német Kupát nyerő középpályás, 7-szeres világválogatott (4x FIFA-regisztrált, 1 vitatott, 2 „öregfiúk”) megfordult Diósgyőrben is. Méghozzá egy elég érdekes időszakban, szűk 19 évvel ezelőtt.

Történt, hogy a DVTK a 2003/2004-es szezonban kivívta a feljutást – negyedikként – az NB I/B-ből az NB I-be, azonban annak a gazdasági társaságnak (DVTK 1910 Kft.), amely a csapatot működtette, nem sikerült megszereznie a klublicenszet, amelyet a Magyar Labdarúgó Szövetség akkor vezetett be. A játékosok sokáig bíztak abban, hogy tud indulni az együttes, edzettek, és az akkori vezetők – Ott Erzsébet, Guti Miklós – a nyár elején Détári Lajost bízták meg azzal, hogy edzze, készítse a csapatot (,,Döme" hozott magával 20 labdát és egy garnitúra szerelést is az Andrássy útra). Sokáig ment a huzavona, mígnem Kuti István Siófokról elköltöztette (Balaton Reklám és Média kft.), áttette élvonalbeli csapatának székhelyét Miskolcra – amelynek meg volt a joga indulni az NB I-ben (más kérdés, hogy a licenszet a Diósgyőrre át kellett ,,írni", amiből később lett némi bonyodalom).

Szóval Détári edzette az egyik alakulatot, a másikat pedig Kiprich József, régi stadionban az egyik emeleten volt az egyik társaság, a másikon a másik, az edzőpályát pedig felválltva használták. Kuti István augusztus elején, nem sokkal a bajnoki rajt előtt feltette a kérdést Détárinak: lesz a szakmai igazgató, Kiprich pedig vezetőedző? Döme elutasította, mert ő tréner szeretett volna lenni, maradni, így távozott, nulla meccsel a diósgyőri kispadon. Aztán más kérdés, hogy a Feyenoord-legenda Kiprich Józseftől 6 nyeretlen meccs után elköszöntek, de ez már egy másik történet.