Elismerést kapott a nemzetközi versenyek szervezője

Kollégánk, Szűcs István, „Miskolc Város Sportjáért” díjat vehetett át a múlt héten csütörtökön, a megyeszékhely városnapi ünnepségén, akinek elsősorban sportszervezői munkáját ismerték el ezzel a kitüntetéssel.
A most 62 éves sportszervező, sportújságíró az édesapjától örökölte a sport szeretetét, hiszen a felmenője a mellett, hogy a Digép NB I-es teke játékosa volt, egyben a DVTK labdarúgócsapatának lelkes rajongójaként élte mindennapjait. Mivel a család a Martintelepen lakott, így István fiú útja a közeli MVSC-be vezetett, előbb az utánpótlás labdarúgócsapat, majd az atlétika, aztán pedig kerékpárosok edzéseit látogatta. A Kubikban a téli alapozó edzéseken kötött szoros barátságot a futással, aminek az lett a hozadéka, hogy amatőrként 12 maratont és 30 félmaratont teljesített. Közben belekóstol a triatlonba is, és életének egy későbbi szakaszában, az atlétika, kerékpár, triatlon versenyeken nem csak indulóként, hanem versenyszervezőként is feltűnt.

TF
– A sport szeretete miatt jelentkeztem az akkor Testnevelési Főiskolaként működő felsőoktatási képzésre, és ennek elvégzése után 1992-ben, 31 évesen szereztem diplomát. Az oklevél kézhez vétele után felmerült, hogy általános iskolában testnevelést tanítsak, és voltam is felvételi elbeszélgetésen, azonban a délutáni szabadidős foglalkozásokat is rám akarták testálni, ami sok lett volna, ugyanis akkor született meg a második fiunk, ezért otthon is szükség volt rám, úgyhogy végül nem lettem pedagógus – mondta Szűcs István, majd így folytatta: – Ezt köbvetően gondoltam egyet, és jelentkeztem a Dél Hírlap szerkesztőségében, a miskolci napilapnál, azzal, hogy szívesen kipróbálnám magam sportújságíróként. Előtte, igaz, hogy csak az asztalfióknak, de már írtam néhány anyagot, ám ott rögtön belökött a mély vízbe Szikra Pál, a sportrovat vezetője. Egy Nyíregyháza – MEAFC kosárlabda meccsre küldött el, Szabolcsba tudósítani, és megfeleltem. Ez úgy derül ki, hogy az anyag megjelenése után azonnal főállást ajánlottak, amit annak is köszönhetem, hogy a rovatvetető kolléganője éppen akkor ment el szülési szabadságra.

Tíz éven át
1992 őszétől 10 éven át volt a miskolci napilap sportújságírója Szűcs István, ami után Tiszaújvárosban, a TVK gyári lapjánál, a Panorámánál folytatta az írást. Ettől azóta sem szakadt el, hiszen közel húsz éve az Észak-Magyarország külsős szerzője a sportrovatnál. Grafomániáját azóta több rendezvény szervezőjeként is kamatoztatta, a 2005-ös miskolci gyalogló Európa-kupának és a szintén Miskolcon megrendezett, 2016-os egyetemi tájfutó világbajnokságnak is a sajtófőnöke volt, és nem mellékesen a 2009-es budapesti duatlon Európa-bajnokságnak. Ezen túlmenően a tiszaújvárosi triatlon világkupa versenyeknek is évek óta a sajtófőnöke, és tagja volt a 2010-es budapesti triatlon világbajnokság sajtócsapatának. Két könyv kiadásában, szerkesztésében is közreműködött, az egyik Tiszaújváros ipartörténetét dolgozta fel, a másik, aminek egyedüli szerzője, a XX. századi bringás történetek címet viseli, és az előző század hazai nagy kerékpárosairól szól. 
– Versenyszervezői múltam tulajdonképpen összemosódik az aktív sport éveimmel – mondta Szűcs István, akit arra kértünk, hogy próbálja meg felsorolni a főbb versenyeit: – Még indulója voltam az első tiszaújvárosi triatlon versenyek, 1988-ban, amikor már a rendezésben is szerepet vállaltam. Innen azóta sem szakadtam el, de tősgyökeres miskolciként ott voltam 1991-ben a Bükki Hegyi Maraton nemzetközi terepfutóverseny indulásakor, melynek megszakítás nélkül, azóta is aktív részese vagyok. 2011-től az alapító-versenyigazgató Kisgyörgy Ádám halálát követően, már a Marathon Club elnökeként, kiváló csapatot alkotó társaimmal együtt folytatjuk ennek az eddig közel 20 ország sportolóit felvonultató rangos erőpróbának a rendezését. 2002-ben civil kezdeményesként, ötletgazdaként indítottam útjára a Miskolci Barátság Maraton utcai futófesztivált, és ennek a rendezvénynek az idei már a 22. állomása lesz. Az 1999-es, I. Kassa-Miskolc Ultramaratonon még futóként, a Déli Hírlap csapatának tagjaként vettem részt, majd 2018-ban az egyik kezdeményezője voltam annak, hogy indítsuk újra a két testvérváros közötti erőpróbát, mely 2019-ben sikerrel megtörtént. A Marathon Club elnökeként – a város értékeinek bemutatását megcélozva – részese lehettem a Vivicitta, a Lillafüred Trail, a Diósgyőri-vár Trail, a Barlangfürdő Trail megvalósításának is, melyek közül az utóbbi három versenyt ebben az évben is megszervezzük.

Meggyőzték
Szűcs Istvánt szerény, szorgalmas, kitartó emberként ismerik, aki nem szeret rivaldafényben lenni, ő magát a sport szürke eminenciásának szokta nevezni, így kíváncsiak voltunk arra, hogy a díj átvételéig hogyan jutott el. 
– Ennél az elismerésnél az első lépés a jelölés. Többen megkerestek, hogy jelölni szeretnének erre a díjra, és mivel írásban nyilatkozni kell ennek az elfogadásáról, kérték, hogy tegyem a papírra a szignómat. Nem írtam alá ezt sokáig, mert azt gondolom, hogy legalább 50 olyan ember van Miskolcon, akit megilletne ez a díj. Idővel aztán meggyőztek, hogy fogadjam el a jelölést, ez úgy sem jelenti azt, hogy díjat kapnák, csak abban az esetben, ha a döntéshozók ezt így látják jónak. Belementem, aláírtam, mert úgy voltam vele, hogy az engem jelölni szándékozókat nem sértem meg, és nem mellékesen úgy voltam vele, hogy nem létezik az, hogy rám essen a választás – mondta Szűcs István. – Nem tudom, hogy kik voltak még jelöltek, de nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a közgyűlés egyhangúan foglalt állást mellettem. Miután ezt közölték velem, a díjátadóig az járt a fejemben, hogy nem kellene ezt átvennem, mert mások kiemelkedőbb dolgokat értek el, tettek, mint én. Ám a szűkebb környezetem végül meggyőzött, a család és a közeli barátok véleményét kikérve mégis ünneplőbe öltöztem, és ott voltam a Miskolci Nemzeti Színház szinpadán, a városnapi ünnepségen.