Lipcsei ajánlotta be gyerekként, az NB II elmaradását azért sajnálja

A múlt hét végén a vármegyei II. osztály Észak csoportjában is elkezdődtek a küzdelmek a 2023/2024-es bajnokság őszi szezonjában, az első fordulóban a Mályinkai SE idegenben, Nagybarcán 5-2-es győzelmet aratott. A vendégek első találatát, az 5. percben Madarász János szerezte, aki új igazolás, júliusi dátummal érkezett Parasznyáról.

– Egy fél szezont voltam Parasznyán, úgy érzem, elfáradt a kapcsolat, nem úgy alakultak a dolgok – kezdte a középpályás, aki előtte Bánhorvátiban focizott. – Megkeresett a mályinkaiak elnöke, Pál István, akivel nagyon  régi ismerősök vagyunk, s kért, hogy jöjjek hozzájuk. Volt más megkeresés is, de őket választottam, itthoni egyeztetés után. Ugyanis nagyon fontos számomra a család, Sajópüspökiben lakunk, kisfiúnk születik majd december végén – jön tehát az utánpótlás –, így nem akartam sokat utazni, sem edzésre, sem meccsre, és Mályinka ebből, valamint a munkával való összehangolás szempontjából is ideális helyszín.

Elérhető a dobogó

A 34 esztendős labdarúgónak természetesen van tehát civil munkája, tíz éve rendőr, az ózdi kapitányság putnoki rendőrörsén körzeti megbízott.
– Nagyon jó a kapcsolatom a parancsnokokkal, támogatják a mérkőzéseken való részvételt, de ez így volt régebben is – tette hozzá Madarász János, aztán így folytatta, a vasárnapi találkozóval kapcsolatban. – Örülök, hogy egyből, már a mérkőzés elején összejött a gól. 18 méterre ellenfelünk kapujától szabadrúgáshoz jutottunk, és a sorfal mellett eltekertem a labdát, amely a hálóban kötött ki. Rengeteg helyzetet, ziccert dolgoztunk ki, amelyek sajnos kimaradtak. Látszik, hogy még az évad elején vagyunk, mert egy picikét fásultan mozogtunk, de egy idegenbeli biztos sikert sosem kell megmagyarázni.

Hogy mi a cél az észak-borsodi sportegyesületnél az idei bajnokságot illetően, arról az alábbiakat mondta az 1989-es születésű labdarúgó.
– A csapatokat, az igazolásokat nézve reálisnak tűnik a dobogó elérése – fogalmazott Madarász János. – A vezetés azt mondta, kérte, hogy mi, idősebbek tartsuk egyben a csapatot, bíztassuk a fiatalokat, hogy kilencven percig próbáljanak meg mindent megtenni a pályán, játszanak a legjobb tudásuk szerint. A társaság jó, voltak edőmeccsek, de kiindulni azokból nem lehet, más, mint egy éles meccs, ami pontra megy. Mindenki teszi a dolgát a pályán, látom, hogy nincs elveszett labda, meg van a kölcsönös segítés, ami lényeges, ezen a szinten is.

Három év FTC

Madarász János adatlapján található egy olyan három szezon is, amikor a Ferencváros utánpótlásában szerepelt.
– Egy kisközségben, Jákfalván nevelkedtem, és onnan Múcsonyba jártam edzésre, a Lipcsei Focisuliba, amelyet Lipcsei Péter, a Fradi legendájának édesapja, Lipcsei Imre vezetett – sorolta Madarász János. – Egy bajnoki meccsünket meglátogatta Péter, szerencsére jól ment a foci, rúgtam is két gólt. Péter szólt a Fradinak, hogy lenne egy tehetséges gyerek, akit meg kellene nézniük. Szüleim felvittek Budapestre, és le is igazolt a Ferencváros. Emlékszem, a faluban mindenki buzdított, nagyon büszkék voltak rám. Mindez 2005 nyarán történt. Jó edzőim voltak, Balogh Tamás, ,,Torony", Korolovszky Gábor, például az ő ideje alatt nagyon sok mindent megtanultam, agresszivitásban, játékban. Az U16-os csapattal az NB I-ben játszottam, majd az NB II-ben, olyan játékostársaim voltak, mint Tóth Bence, Orosz Márk, vagy Szappanos Péter, akik az élvonalig jutottak. 2008 júliusában jöttem el a Népligetből, akkor zárták ki az élvonalból a Ferencvárost, és sok utánpótlás korosztály megszűnt. Kaptam egy telefonhívást a Putnok edzőjétől, Koszta Pétertől, mondván, mit szólnék hozzá, ha hazajönnék. 19 évesen lettem ott játékos, sok szezont lehúztam az NB III-ban, ha nem tévedek, akkor 235 harmadosztályú bajnokin 39 gólt  értem el.

Honvéd, Győr, DVTK

Megkérdeztük Madarász Jánost arról, vajon elégedett-e pályafutásának alakulásával, és hogy melyik az a három mérkőzés, melyekre a legszívesebben emlékszik.
– Nagy vonalakban összejött az, amit reméltem,  még akár az NB II-ben is tudtam volna focizni, azt egy kicsit sajnálom, hogy nem sikerült – vallotta be a mályinkaiak erőssége. – Sok sikerben volt részem Putnokon, okoztunk meglepetést kupában, ezzel a sorozattal kapcsolatosak a legkellemesebb élményeim is. 2010 októberében a 16 közé jutásért a Budapest Honvéd ellen küzdöttünk, hazai pályán, adtam egy gólpasszt, csináltam egy 11-est, a találkozó legjobbjának választottak. Egy-egy volt az eredmény a rendes játékidő után, a hosszabbításban kaptunk két gólt, így búcsúztunk, de nem volt okunk a szégyenkezésre. 2014 szeptemberében az akkor nagyon erős –  a többek között Rudolffal, Pátkaival, Langgal, Strestíkkel felálló – Győri ETO FC-t fogadtuk, a szünetben 2-1-re vezettek, a szépítő gólt én lőttem. A zöld-fehérek végül 3-1-re győztek. 2016. november 30-án az NB I-es Diósgyőr vendégeskedett nálunk, szintén az MK-ban, az is egy jó kis meccs volt, 4-1-re nyertek Elek Ákosék. Szeretném megköszönni az edzőimnek a segítséget, legfőképpen Koszta Péter támogatását, mert neki rengeteget köszönhetek.