Messzire, mint Ákos bácsi (fotókkal)

A Sajóvölgye Focisuli Sport Egyesület hétfőn kora délután tartott díjátadó ünnepséget a ,,bázisán”, a putnoki Elek Ákos Sportközpontban. Az eseményen első alkalommal osztották ki az ,,Elek Ákos” díjat, amint az ismert, a volt 48-szoros válogatott labdarúgó a közelből, Bánrévéről indult, futballozott általános iskolás korában Putnokon, majd Kazincbarcikán. A külföldön Törökországban, Kínában és Kazahsztánban is megfordult egykori középpályás megjelent a róla elnevezett létesítményben, és maga nyújtotta át a plakettet, illetve az oklevelet tizenegy, a focisuliban, az aktuális korosztályban, az előző szezonban az edzők által legszorgalmasabbnak és legalázatosabbnak ítélt játékosnak.

Nem elég érett

- Sok tornát,bajnokságot megrendeztünk már, kaptak díjat a legtöbb gólt szerzők, a legjobb mezőnyjátékos, de azok nem, akik sokat dolgoztak azért, hogy a gólkirály gólkirály legyen – kezdte Kádár Zsolt, operatív igazgató. - A másik, hogy Elek Ákos pályafutását mindvégig jellemezte az alázat és a szorgalom, annak idején reggel 7-kor jött edzésre, aztán az iskola után újra, és majd valamikor este hazaért Bánrévére. Amikor Magyarországon egy akadémia volt, az MTK-é, a Sándor Károly Akadémia, elmentünk oda Ákossal, de azt a választ kaptuk, nem elég érett. De mi Barcikán be mertük tenni akkor a fiatalokat, s lám, hová vezetett az alázat és a szorgalom. Az MTK azon korosztályából senki sem lett felnőtt válogatott, Elek Ákos igen.

A sorrend elején

- Mindig megtisztelő itt lenni, a rólam elnevezett központban – kezdte Elek Ákos, akit tavaly Pécsett neveztek ki szakmai tanácsadónak, azonban idén nyáron eljött a baranyaiaktól, és most szabadúszó sportigazgatóként aposztrofálja magát. - Amikor felhívott Zsolti, és elmondta, mit tervez, azt válaszoltam, ezek a kritériumok jellemeztek a legjobban engem a pályafutásom során. - Gratulálok a srácoknak, az elmúlt egy évükhöz, az útravalóm az, hogy az elkövetkezendő húsz évben is így kell hozzáállniuk a labdarúgáshoz. Majd lesznek akadályok, egyre nagyobbak, amik a foci ellen lesznek, és majd megpróbálják elvonni a figyelmüket, gátolni a fejlődésüket. De: nekik ekkor azt kell mondani, hogy a futball továbbra is a fontossági sorrend elején van. Remélem, egy év múlva is találkozom majd velük.

Az első találkozás

A Sajóvölgye Focisuliból (amely Tehetségközpont) idén nyáron öten kerültek a DVTK Labdarúgó Sportakadémiára, az egyikük Kubinyecz István, akit az U14-es korosztályból díjaztak.

- Múcsonyban lakom, Kazincbarcikán, az Irinyi középiskolában leszek elsős, és 4,5 éve járok edzésre – vágott bele a 2009-es születésű játékos. - Amikor elkezdtem a futballt, azt gondoltam, jó lenne egyszer profi labdarúgónak lenni. A csapatunk, sajnos, nem zárt jó szezont, csak 13.-ak lettünk a bajnokságban, de minden meccsen harcoltunk, hogy jó eredményt érjünk el. Még találkoztam sosem Elek Ákossal, örülök, hogy tőle kaptam meg a díjat.

Sipos Péter – aki 2006-os születésű, és Edelényben lakik - 2012 óta a Sajóvölgye Focisuli játékosa.

- Nagyon jó itt lenni, minden gyereknek adottak a körülmények ahhoz, hogy valóra váltsuk az álmunkat - kezdte. - Én is szeretnék profi játékos lenni, az elmúlt évben csak három edzésről hiányoztam, egyszer nem jött busz, egyszer évnyitó miatt, a harmadikra pedig már nem emlékszem. Köszönöm ,,Gyapi” bácsinak, Szabó Istvánnak, Zimmermann Tamásnak, illetve Benczés Miklósnak, és Kalász Gábornak a közös munkát, velük a második félévben dolgoztam. Jó lenne egyszer olyan messzire eljutni, mint Elek Ákos bácsi. MI