Gyuri, Aranybetűkkel

A DVTK Aranycsapatának egyik meghatározó tagja, alapembere, Tatár György egykori válogatott labdarúgó, életének 72. évében megtért a teremtőhöz, egy ízig-vérig miskolci, diósgyőri lokálpatriótával lettünk kevesebben.
Talán nem túlzás azt állítani, a városban mindenki ismerte ő, mert Tatár Gyuri itt volt otthon, Miskolcon. A vasgyárban nőtt fel, és az innen kinőtt köldökzsinórt soha nem vágta el, élete végéig kötődött ehhez a városhoz.
Hogy honnan jött, milyen volt a szülői háttere, ebbe csak kevés embernek engedett betekintést, de hogy hová jutott, azt már nagyon sokan tudják. Tett érte, hogy ismert, elismert legyen, hiszen nem csak a DVTK labdarúgócsapatának alapemberé vált, hanem a magyar labdarúgó válogatottban is megbízható teljesítményt nyújtott.
Imádták a szurkolók, egyike volt azoknak, akik miatt kijártak a meccsekre. Ő volt az, aki megtestesítette azt a karaktert, akit a drukkerek látni akartak, aki a diósgyőri futball filozófia emblematikus alapköve lehetne. 
Szerencsésnek tarthatják magukat, akik látták őt élőben, vagy akár csak mozgókép felvételen játszani. Tatár Gyuri megtestesítője volt a szorgalomnak, a kitartásnak, az alázatnak, ő volt az, aki mindenáron győzni akart, nagy munkabírásával, a ,,meghalni” a meccsen életérzéssel óriási tiszteletet vívott ki magának nem csak a piros-fehérek szurkolók körében, hanem az egész magyar futballban. 
Ő volt az, akiről pár soros vers is született fénykorában, azok után, hogy a DVTK a skót riválisát búcsúztatva a nemzetközi kupaporondon, az UEFA Kupában, Tatár Gyuri két góljával, 3-1-re nyert és ezzel a legjobb 16 közé (!), a nyolcaddöntőbe jutott: ,,Tatár Gyuri megérkezett, kivertük a United-et”. 
Menő volt, joggal volt büszke arra, amit elért, szeretett villantani, szerette, ha megismerték, felismerték, és a népszerűséget is remekül kezelte, a felé közeledőkkel szemben nyitott, barátságos, mosolygós volt.
Nála többször – sem előtte, sem azóta – senki nem kapott meghívót a magyar labdarúgó válogatottba diósgyőri játékosként, és ha csak ezt vennénk alapul, akkor is kijárna neki, hogy még életében legendává vált.
A legenda, Gyuri most átköltözött egy másik világba. De csak fizikai értelemben. Mert itt lesz velünk még nagyon sokáig, az emlékezetünkben, a DVTK történelemkönyvében pedig örökön örökké. 
Gyuri, Aranybetűkkel!