Aranylázban ég Diósgyőr

Az évad 47., és az előzmények alapján az utolsó tétmérkőzését játssza a DVTK Hun-Therm női kosárlabdacsapata. A piros-fehérek az élvonalbeli bajnokság döntőjében, annak a harmadik meccsén, kedden 18 órától, telt ház, 3396 néző előtt a Serco UNI Győr gárdáját fogadják. Mivel az egyik fél három győzelméig tartó csatában a Diósgyőr 2-0-ra vezet, ha most is nyer, akkor megszerezi az aranyérmet, történelme során először ünnepelhet bajnoki címet.
Erre minden esélyük megvan, nem igazán van olyan, ami a Győr mellett szólna. Ugyanis a DVTK Hun-Therm ebben az évadban bajnoki meccsen csak egyszer nem tudott nyerni, 23 győzelem mellett 1 vereség az eddigi mérlegük. A Győr ellen ebben az évadban mind az öt tétmérkőzésüket megnyerték, a bajnoki alapszakaszban itthon és idegenben is győztek, a Magyar Kupa elődöntőben Győrben diadalmaskodtak, és a döntő első két meccsén is jobbnak bizonyultak. Május 1-jén, a múlt héten szerdán 75-62-vel küldték haza a dunántúli együttest a 3309 néző előtt lejátszott diósgyőri összecsapásról, rá három napra, vagyis szombaton pedig 97-62-re diadalmaskodtak vendégségben. Ezen túlmenően az is a piros-fehérek mellett szól, hogy ebben az évadban magyar csapat még nem tudott nyerni a Miskolcon, vagyis hazai pályán a bajnokságban még veretlen a csapat, köszönhetően annak, hogy fanatikus közönsége óriási támogatást nyújt a lelátóról. 
A szurkolók és csapat aranylázát fokozza az a tény, hogy legutóbb kirobbanó, bomba formában játszott a DVTK Hun-Therm, és az akkor látottak alapján elképzelhetetlennek tűnik, hogy valami váratlan fordulat következzen be.

Csak vigyázni kellett

– Jól játszottunk szombaton, az első félidő végére olyan különbséget alakítottunk ki, amire a meccs második felében már ,,csak” vigyázni kellett – mondta Völgyi Péter, majd így folytatta: – A jelek szerint fizikálisan jobban bírjuk ezt a párharcot, a sorozat meccseket, és erre akarunk építeni a folytatásban is. Nem akarunk visszavenni az agresszivitásból, sőt, ha lehet, szeretnénk még rátenni egy lapáttal. Nagyon jó állapotban van a csapat, nincs sérültünk, és bár kisebb ütközések miatt, amik benne vannak egy ilyen nagy csatában, vannak apróbb problémák, de ezek nem olyanok, ami miatt ne lehetne vállalni a pályára lépést. Hála Istennek, mindenki játékra kész! Nagy változtatásokat nem iktattunk be a két meccs közötti programba, mindent úgy csináltunk, csinálunk, mint a döntő első két mérkőzése előtt. Kedden este pedig egy dolgunk lesz, behúzni a harmadik győzelmet. Csak erre szabad, kell koncentrálni.

Hú

A diósgyőri szakvezetőtől megkérdeztük: tudja-e, hogy a szombati, idegenbeli 35 pontos sikerük az 1984/85 óta íródó döntők történetében hanyadik legnagyobb különbségű győzelem volt?
– Ezt nem tudom – válaszolta, majd amikor megmondtuk, hogy ez a legnagyobb, így reagált: – Komolyan? Hú. A nagy különbségű siker jelzi az erőnket, de nem szabad elhinni, hogy ez már megvan, 1 másodpercre sem lehet ebbe a hibába esni. Keményen oda kell tennünk magunkat, mert a győzelem sosem jön magától, azért meg kell dolgozni. Kétségtelen, hogy a hazaút nagyon jól telt a szombaton este Győrből, de vasárnap egy újabb fejezet kezdődött. Kemény mérkőzés vár ránk, azon kell lennünk, hogy ismét jól osszuk el a külső és belső pontjainkat, illetve, hogy az ellenfél külső dobásainak ne engedjünk teret. Jó esélyünk van megnyerni a bajnokságot, és jól is esik ezt kimondani, de ezért nagyon meg kell dolgoznunk.

A pezsgőről

A DVTK Hun-Therm szakvezetőjénél arról is érdeklődtünk: beszerezték-e, behűtötték-e már a pezsgőt?
– Semmi ilyesmivel nem foglalkozunk, a csapatnak, az edzői stábnak csakis az a feladata, hogy a meccsre koncentráljon. Már csak azért sem tenném ezt, mert amúgy is vannak babona jellegű dolgaim, amelyeken a lányok bizonyos szituációkban jól szórakoznak – mondta Völgyi Péter, akit arra kértünk, hogy mondjon példát, de először nem állt kötélnek, többszöri unszolásunkra viszont, így reagált:  – Na jó, legyen: például az, hogy buszos utazás során mindig én szállok le utoljára, hogy fodrászhoz mindig a mérkőzés napján megyek, de tovább inkább nem folytatom. Szívesebben beszélek arról, hogy mennyire erősen érezzük a szurkolók várakozását. Az, hogy az utolsó jegy is elkelt szombaton este, mindent elárul, a kollégáim azt mondják, hogy még ezer jegyet el lehetne adni, akkora az érdeklődés. Telt ház előtt játszani felemelő érzés, a magunk részéről szeretnénk mindent hozzátenni ahhoz, hogy a keddi egy gyönyörű nap legyen.