Az örökös tiszteletbeli elnök öröme határtalan

A diósgyőri kosarasok örökös tiszteletbeli elnöke örül, hogy megélhette a bajnoki címet.
– Az én kosárlabdázással kapcsolatos gondolataim számomra nagyon emlékezetesek. 1982-ben azzal kerestek meg a gyárban, hogy vállaljam el a szakosztályelnöki teendőket – kezdte a legendás sportvezető. – Ez nagy meglepetést jelentett nekem, aztán – mivel kedveltem a labdajátékokat és különösen a kosárlabdát – igent mondtam. Az első igazán remek eredményünket 1992-ben értünk el, amikor a másodikok lettünk a bajnokságban. Az ezüstéremnek úgy megörültem, hogy a csapatot mikrobusszal kivittem Görögországba, ezzel háláltam meg a lányoknak az a szép sikert, amit elértek.

Gyönyörű eredmény  
– A nyolcvanas években egyébként középszinten álltunk, ezzel elégedetlen voltam és idehoztam edzőnek Király Sándort, akivel pompás szériát szállítottunk – folytatta Boros Árpád. – 1993-ban a Magyar Kupa aranyérmét is kiharcoltuk, az országos szövetség pedig Miskolcot a Kosárlabdasport Városává minősítette, az ünnepi ceremónián szárnyaltam a boldogságtól. Tizenöt évig voltam vezető és tettem, amit csak tehettem, a csapatot még Amerikába is kijuttattam. Amikor bejelentettem, hogy elnöki teendőimet leadom, ezt nem akarták tudomásul venni, de úgy éreztem, hogy elég volt és a csúcson hagytam abba. Erre a közgyűlésen örökös tiszteletbeli elnöki rangot szavaztak meg nekem. Most ugrok egy nagyot: amit kedden este az arénában éreztem, nem tudom elmesélni, sőt most is a könnyeimmel küzdök. Kilencvenegy éves és kilencven százalékosan csökkent látóképességű ember vagyok. Ennek ellenére minden meccsre elmegyek és a nejemnek köszönhető azt, hogy tudom, mi történik a meccsen. Editke tolmácsolja nekem, hogy mi zajlik a pályán és persze a közönség reakciója is segítségemre van. Tiszta szívből gratulálok a játékosoknak és a csapat vezetőinek ehhez a gyönyörű eredményhez, a kiharcolt aranyérmük rendkívül boldoggá tett. KT