Futballünnep: a 100. perc mindent vitt

A Magyarország – Skócia csoportmérkőzés televíziós közvetítése során is láthattunk a nézőtéren vármegyei sportvezetőket, játékosokat és szakembereket.

Foci és Mercedes

– Jómagam három barátommal vágtam neki a stuttgarti hétvégének – kezdte Bacsó Levente, a Gesztely FC Sport-Bau elnöke, majd így folytatta: – Budapestről vonattal indultunk, Münchenben átszálltunk és röpke tíz óra alatt már ott is voltunk. Szombaton a belváros túlnyomó részét ellepték a nagyon barátságos skót szurkolók, akik úton útfélen fotózkodtak a magyar vizitelőkkel, közben pedig rengeteg sört ittak. Az nem lepett meg, hogy rengeteg ismerősbe botlottam, hiszen tudtam, hogy több tízezer honfitársam lesz jelen. Megnéztem a Mercedes múzeumot, amelyet mindenkinek ajánlok. A meccs napján, azaz vasárnap velem együtt nagyon hamar elindult a tömeg a stadionhoz, ahová már másfél órával a kezdés előtt bejutottunk. Sok magyar rendőr segítette a német biztonságiak munkáját: felügyeltek és irányítottak minket, nyilván alaposan felkészültek a várható rohamunkra. Az arénában uralkodó hangulatról annyit, hogy amíg élek, nem felejtem el az óriási felhajtást. Az összecsapás utolsó harminc perce is örökre megmarad az emlékezetemben. Varga Barnabás több mint ijesztő sérülése hozzám nagyon közel történt, az események pedig fagyos hangulatot keltettek bennünk, ugyanis valójában nem tudtuk, hogy mi baja lett. Aztán jött a slusszpoén: a 100. percben esett gólt, majd az utána kitört népünnepélyt nem lehet leírni, elmesélni, azokat a pillanatokat vagy átélte valaki, vagy nem. A lefújás után a skót szurkolók eltűntek, mi pedig szárnyaltunk a boldogságtól: énekeltünk, táncoltunk, tomboltunk. Mulathattunk volna, mégse tettük, éspedig azért nem, mert másnap korán reggel indultunk haza – és milyen jó lenne még egy meccsre visszatérni!