Így kell búcsúzni és búcsúztatni - fotók, videó

Három évtizedig szolgálta a focit 

– Ötvenhat esztendős vagyok, érzem magamon, hogy már nem bírom a versenyt a fiatalokkal – kezdte meghatottan, szinte a könnyeivel küszködve a búcsúzó Szalontai Csaba, majd így folytatta: – A Pácin – Szerencs találkozót magam kértem, hiszen mindkét csapatban sok ismerősöm és barátom játszik. Statisztikai adataim nincsenek, így csak a lényeget tudom elmondani: harminc évet húztam le ezen a pályán, az elején még vezettem, aztán legtöbbször asszisztáltam a vármegyei első és második osztályban. A családomban senki nem veszi át tőlem a stafétabotot, én meg végleg elköszönök, ellenőrként sem folytatom, ez a „munkakör” nem az én világom. Most, az obsitom alkalmából kis ünnepségem vagyok, vagyunk a kollégáimmal, koccintunk és csak a szépre és jóra emlékezünk. Sok felejthetetlen pillanatot éltem át a zöld gyepen és az oldalvonal mellett, a mondást idézve: eddigi életem kész regény.

Szalontai Csabát a Magyar Labdarúgó Szövetség Vármegyei Igazgatósága Játékvezetői Bizottságának elnökségi tagja, Czél István köszöntötte és ajándékozta meg.