A diófára mászás jó kiindulás lehet

Interjú: Guzi Blanka, olimpiai 4. helyezett öttusázó
Guzi Blanka, a DVTK öttusázója a 4. helyen végzett a párizsi olimpia női öttusa egyéni versenyében, vasárnap. A sportoló mindezt 9 éves sportági múlttal érte el, hiszen csak 16 esztendősen kezdett el öttusázni, és három hónappal az ötkarikás játékok előtt még az is kétséges volt, hogy ott lesz-e az olimpián. A nagy utat bejárt öttusázóval beszélgettünk.

Gratulálunk!
– Köszönöm szépen.

Hogy tekint a 4. helyre, azok után, hogy már aludt néhányat az olimpiai versenyét követően?
– Vegyesen éltem meg ezt a 4. helyet. Amikor beértem a célba, nagyon jó érzéssel töltött el, meghatódtam, mert azért a döntő napján szépen lépegettem előre, és az utolsó előtti helyről indulónak, minden egyes hely javítása ajándék, szóval a verseny végén a célban azért minden nagyon szép volt. De van más megközelítése is ennek a napnak, az, hogy van bennem csalódottság is. Ugyanis hetek, de inkább hónapok óta azt éreztem a zsigereimben, legbelül, már akkor, amikor még az sem volt biztos, hogy ott lehetek az olimpián, hogy ha kijutok, össze fog jönni az érem. A vívás után úgy mentem ki, hogy a 13-as szám volt a mellkasomon, de ez sem zavart, azon voltam, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, és szerintem ez sikerült, de mondom ezzel együtt is van bennem csalódottság. Nagy tanítás ez az élettől, a jó Istentől, mert, aki ismer, az tudja rólam, hogy általában elégedetlen vagyok magammal. Most pedig meg kell tanulnom értékelni ezt a pozíciót és eredményt is. Ugyanakkor a negyedik helyben nagyon sok munka van, ám ezzel együtt is átértékelődött bennem sok minden az olimpia után.

Két nap alatt???
– Igen. Életem legnagyobb élménye volt, amit ott kaptam, az volt bennem, hogy az olimpiai szint, az ottani versenyzés mindent jelent a számomra. Az anyukám viszont azt mondta, és ebben igaza van, az oda vezető út a legszebb. Ehhez pedig kell az érettség, hogy igazat tudjak adni, és ezt teszem. Azért, mert az út alatt formálódtam, és ez sokkal fontosabb a helyezésemnél, pláne az, hogy úgy érzem, sokat változtam, és hogy jó irányba, nem csak sportolóként, hanem emberként is. És ez a legfontosabb. Nem az érem.

Edzője, Kállai Ákos lapunknak azt nyilatkozta, hogy a tavalyi, budapesti világkupa győzelme után jött az életének egy olyan szakasza, amelynek során erősen akarta bizonyítani azt, hogy ott a helye a legjobbak között, de ez igazából csak az idei, szófiai világkupán jött össze...
– Igen, az nagyjából így van, lehet, hogy egy picit hamarabb is, amikor az ezt megelőző versenyen, az idei budapesti világkupán, a nem túl jól sikerült egyéni teljesítményemet követően mixben nyerni tudunk. Ott, akkor már felszabadultan versenyeztem, és a folytatás is ilyen volt.

Kijelenthető már, az idei világkupa győzelem, a világbajnoki ezüst, az olimpiai 4. hely után, hogy Guzi Blanka a női öttusa világelitjéhez tartozik?
– Lassan el fogom hinni és elfogadom. De ahhoz, hogy ez a jelző megmaradjon a jövőben is legalább ilyen keményen kell dolgoznom. Szerintem a két világkupa győzelem közötti időszakban pont az volt a baj, hogy én nem hittem el magamról, hogy ez így van. Annak ellenére, hogy a közvetlen környezetemtől megkaptam ezeket a jelzéseket. Szerintem, ha vívásban is elhiszem majd ezt, az eredményeimen is lesz látszatja. Vannak ezen a téren ígéretes jelek, mert már érzetem kellő önbizalmat az elmúlt hetekben, hiszen a júniusi világbajnokságon, amikor a vívás magamhoz képest jól sikerült, Párizsban volt miből meríteni. Amikor kiderült, hogy megyek az olimpiára, hogy az öttusában egy ilyen erős országból én lehetek az egyik, aki képviseli Magyarországot, akkor kezdtem el megbarátkozni a gondolattal, hogy én is az élversenyzők közé tartozom.

A legtöbb sportágban olimpiai ciklusokban gondolkodnak, terveznek, innen nézve Párizs a végjáték volt. Hogy érezte magát a finisben?
– Egy fontos szakasz utolsó állomása volt Párizs. Azt mondom, teljes szívvel és lelkiismerettel, hogy ma sem csinálnék másképp semmit, az aznapi legjobb tudásom szerint versenyeztem, viszont egy dolog zavar, az úszás. Érthetetlen, hogy miért csak ilyen időt sikerült mennem, mert jó formában éreztem magam, de valami miatt nem jött ki az az úszóteljesítmény, amire vártam, amire képes lettem volna azon a napon.

Arra gondol, hogy 2:16 perc helyett 2:13 körül kellett volna célba érnie?
– Inkább 2:14-et mondanék, mert ez a medence egy picit mindenki számára lassúbb volt. A vívást közepesre lőttem be, de nem voltam elégedett ezzel sem, mert sok technikai hibát vétettem, nem tetszett a saját produkcióm, és próbáltam ezen javítani, de valahogy azt éreztem, hogy ez ma nem az én napon, és utólag is úgy látom, hogy sokkal több van bennem annál, amire eddig képes voltam ebben a számban. Nem csak Párizsra, hanem a többi versenyre nézvést is. Viszont ha azt nézem, hogy miket vívtam korábban, hogy milyen mélyről jöttem ebben a tusában, milyen sötét időket éltem meg a páston, akkor a múlt csütörtöki szereplésemet nevezhetjük értékes teljesítménynek is. Hiszen egy olimpián 200 pontot összehozni, olyan valakinek, akinek ez gyenge száma, nem rossz dolog.

Beszéltek már a vívásról az olimpiai bajnok férfi párbajtőr csapat edzőjével, az Ön segítőjével, Dancsházy-Nagy Tamással?
– Szakmailag még nem veséztük ki a történteket, ez még hátra van. De köszönöm neki, hogy a sikere után ott maradt kint, Párizsban velem, és tudott is segíteni. A két utolsó asszóm előtt, amelyet olaszok ellen vívtam, rendkívül jó tanácsokat adott, és annak ellenére, hogy az utolsó ellenfeleim az erős versenyzők közé tartoznak, sikerült tusokat adnom nekik.

A vívás eredményessége technikai tudáson, vagy inkább mentális hozzáálláson múlik egy-egy nagy versenyen?
– Az öttusában a vívás annyiban különleges, hogy mivel egy tus dönt minden ellenféllel szemben, nem feltétlenül a tudás jön ki. Általában annak van sikere, aki nagyon határozott, nagyon tudja adni a saját ritmusát, stílusát, megy előre. Szerintem ez jellembeli tulajdonság, és mivel ez bennem születetten nem volt meg, ezt erősítenem kell. A technika persze nagyon is sokat számít, de az egy tusás csatákban, nem ez a meghatározó.

A lovas tusái mind az elődöntőben, mind a döntőben kiválóan sikerültek.
– Úgy indultunk ki Párizsba, hogy tudtuk: ez a szám általában nagyot szór, sokan el szoktak itt vérezni, és hogy ez olimpián lehet, hogy még egy egy verőhibás pálya is nagyon értékes, mert sok nagyágyú bukott már el korábban az akadályokon. Picit számítottam arra, hogy a helyezések tekintetében egyfajta átrendeződést hoz a lovaspálya, de nem így történt. A maximális pontszámoknak nagyon örültem, de a teljességhez hozzátartozik, hogy erre a versenyre nagyon jó ló állományt kaptunk. A döntőben a második kanyarba nagyon jól érkezett a lovam, és onnantól minden rendben volt, az elődöntőre is igaz ez, bár annak a lónak az előélete nem volt tiszta, ugyanis a lóbemutatón akadályt vert, és a férfi versenyen megállt egy akadály előtt, de nagy örömömre velem összhangban volt. Nagy boldogság, hogy ettől a számtól, két ilyen produkcióval tudtam búcsúzni.

Párizsban utoljára volt lovastusa. Nem fog hiányozni?
– De, biztosan. Viszont nem fog kikerülni az életemből a lovaglás, annyira megszerettem, hogy hobbiként megtartom majd.

Volt ünneplés vasárnap?
– Nem túl nagy. A családom busszal utazott ki, és ők csak kedden érkeztek haza, az örömködés majd az itthoni találkozás során lesz. Mindenképpen szeretnék találkozni sok olyan emberrel, aki odakint, vagy itthon szurkolt nekem, bár azt nem tudom, hogy mikor kerül sor erre, de egy nagybetűs KÖSZÖNÖM-öt ezúton is mondanék nekik.

A Párizsban látott, 15 ezer fős közönség nem nevezhető mindennaposnak az öttusában...
– Ilyenben nekem még nem volt részem, de szerintem más olimpikonoknak sem. Fantasztikus volt.

Az öttusa program két órásra szűkítése, stadion sporttá tétele elérte a célját?
– Bizonyára, de erről az jut az eszembe, hogy a körvíváson is nagyon sok szurkoló volt jelen, pedig a 2-3 órás program nem túl lüktető. Azt pedig nem tudjuk milyen lett volna a nézettség a régi menetrend szerint. De az biztos, hogy az egymást követő tusák nézőbarátként jellemezhetők.

Nyugtasson meg, hogy most jön egy kis pihenő…
– Így lesz. Kötelező jelleggel szabadságoltattak. Még nem beszéltük át a hogyan továbbot, de 3-4 hét pihenés jöhet, Persze lehet, hogy a mozgás hamarabb hiányozni fog, és elkezdek majd edzegetni.

Los Angelesre, a következő olimpiára… Magasra tette a mércét azzal, hogy a párizsi célban azt nyilatkozta, hogy ott érmet akar szerezni.
– Ha a múlt vasárnap érmes lettem volna, akkor biztos nem jelentettem volna ki mindezt ilyen gyorsan, de az volt bennem, hogy amit Párizsban átéltem, azt ismét szeretném megélni. Óriási élményben volt részem, amiből a nehezebb napokban tudok majd meríteni.

Los Angelesig egy új számot, az akadálypályát is el kell sajátítania.
– Nem csak nekem, a többi versenyzőnek is. Én még nem próbáltam ki, látni már láttam ilyet, verseny közben is. Ugye 16 évesen a nulláról kezdtem az öttusát, most 25 vagyok, és nem öt számot, hanem csak egyet kell újra kezdeni, és ez nem olyan rossz arány.

Úgy tartják az akadálypálya fizikai szám, és Önnek fizikálisan jó alapjai vannak.
– De ügyesség is kell hozzá, és a technikáját meg kell találni, tanulni, ennek a tusának. Nem tudom mennyit segít, de kiskoromban imádtam a diófára mászni, ez alapján bízom abban, hogy nem okoz majd nagy gondot.

Mit gondol lesz átrendeződés a sportágban az új szám belépése miatt? Lesznek, akik nem váltanak lóról a vas traverzre, az akadálypályára?
– Minden olimpia után van generációváltás, szerintem most is lesz, mert változik a struktúra. Majd meglátjuk, hogy ki folytatja, és kinek hogy fekszik majd ez. Érdekes, hogy a fiataloknál ezzel kapcsolatban már voltak meglepetések, olyan jó adottságú sportolókról derült ki, hogy nem igazán jók ebben, akiket előzetesen a szám ígéreteseinek tartottak.

Az évad az olimpiával véget ért. Mikor lehet a következő versenye?
– Az idén már nem lesz, gondolom a jövő év elején, a budapesti fedett pályás verseny lesz az első, amelyen indulok, mert évek óta, hagyományosan ez jelenti a nyitányt.

Egyéni sportolóként érte el a 4. helyet, de egyedül ez aligha sikerülhetett volna. Kiket kell megemlíteni?
– Hú, ez nagyon rázós kérdés, mert ha elkezdek neveket sorolni, szinte biztos, hogy kihagyok valakit, azt pedig nem szeretném. Mert ugyan én versenyeztem, de rengeteg ember állt mögöttem, szurkolók, barátok, a család, akiktől a napi videós üzeneteket kaptam, de minden jelzés erősítette a lelkemet. És persze van ennek szakmai része is, a számokbeli edzőim és mindenki, aki foglalkozott vele, kitett magáért. Köszönettel tartozom a klubomnak, illetve a klubjaimnak, hiszen a DVTK-nál csak tavaly október óta vagyok, ezt megelőzően az első, és addigi egyetlen egyesültem a miskolci Swimming Pentathlon Club volt, ahol nagyon sokat kaptam, ezt ezúton is köszönöm, és nagyon hálás vagyok ezért. Illetve az elmúlt hónapokban már szponzorokkal is gazdagodtam, nekik is köszönöm szépen a bizalmat.

Azért Guzi Blanka is kellett az olimpiai 4. helyhez...
– Belső indíttatás nélkül nem lehet egy bizonyos szint felé jutni, úgyhogy a szüleimnek, az őseimnek köszönhetem, hogy megvan bennem ez a tulajdonság, annak pedig örülök, hogy élni tudtam ezzel.