Legendás győzelem az Üllői úton

Az összeállítás második részében a DVTK-val kapcsolatos érdekességek szerepelnek. A leghosszabb mérkőzésről, a diósgyőri indiánokról, illetve egy Üllői úti legendás győzelemről lesz szó. 

A leghosszabb mérkőzés Diósgyőrben 

Egy Magyar Kupa-negyeddöntőé a leghosszabb mérkőzés címe Diósgyőrben. 1930-ban történt az eset, a mérkőzés MTK-győzelemmel ért véget egy, a 134. percben esett góllal. 

,,A Diósgyőr háború előtti szereplése közül az 1930. március 17-i, MTK elleni, elődöntőbe kerülésért játszott mérkőzés emelkedik ki. A vasgyári találkozón az első gól félóra elteltével került a fővárosiak hálójába. Völker I beadását Bova fejelte kapura, Mayer csak kiütni tudta a labdát. A diósgyőri Rácz megelőzte és gólt ért el. A térfélcserét követően, a második percben Molcsányi rosszul dobott taccsa miatt megítélt szabadrúgást Szőke ívelte középre, amit Kállai lőtt a DVTK kapujába, ezzel egyenlítettek a fővárosiak. Mivel az első 2x15 perces hosszabbításban nem esett gól, továbbjátszottak. A 2x10 perces újabb játékidő első fele ismét gól nélkül telt el, a folytatás 4. percében azonban Kecskeméti (MTK) lövése, bár három diósgyőri is zavarta – a felső sarokba csapódott. Ezzel, a csapat leghosszabb ideig tartó mérkőzésen a 134. percben dőlt el a továbbjutás sorsa – a magasabb osztályban játszó MTK javára.” 
(Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja, Magyar kupa mérkőzések krónikái) 

Miért voltak diósgyőri indiánok az osztályozón? 
 

Diósgyőr, 1997. A Diósgyőri FC második helyen végzett az NB II. Keleti csoportjában, így osztályozó mérkőzést kellett vívnia a III. Kerületi TVE csapatával az NB I.-be jutásért. Az első mérkőzésén egygólos előnyt sze­reztek a fővárosiak, a visszavágón 15 000 ember várta a csodát – a budapestieknek sokkal erősebb volt a játékoskerete – a szakadó esőben. 
A hazaiak különös módon indiánnak maszkírozva léptek pályára, teljes harci díszben, ezzel kifejezve összetartásukat és elszántságukat. A mérkőzés kétgólos diósgyőri győzelemmel ért véget, teljesült az álmom, a miskolci csapat ismét a legmagasabb osztályban szerepelt a következő idénytől. 
A mérkőzésről Tornyi Barnabással, a csapat akkori vezetőedzőjével beszélgettünk a vele készült interjúm során. 
 

– Igaz, hogy azon a bizonyos „kifestős” osztályozón – Diósgyőri FC – III. Kerületi TVE 2–0 – azért lettek a játékosok indiánok, mert az egyik társuk az előző esti buli nyomait viselte? 
– Nem tudtam erről. A mérkőzés előtti edzőtáborban bejött a játékosbizottság, és közölték, hogy Mester, mi már annyira együtt vagyunk, annyira jól sikerült a ráhangolás, hogy szeretnénk ezt jobban kifejezni, és mint az indiánok, úgymond harci díszben mennénk a küzdelembe. Egymásra néztünk a szakmai stábbal, igen, akkor mi is benne vagyunk! A játékosok tudták, hogy nekem ez az edzői filozófiám, hogy együtt vagyunk és szétszaggatjuk az ellenfelet, és mellette még az eszünket is használjuk. Örültem ennek az önkifejezésnek. Rengeteg képem van róla. 
– Ha megtalálod őket, küldesz nekem az interjú illusztrálásához? 
– Mi az, hogyha megtalálom? Sűrűn nézegetem. Szóval kijöttek a sminkesek az edzőtáborba, valahová Bükkszentkeresztre, ahol nagy hókuszpókusszal mindenkit kisminkeltek. Igen ám, csak jött a hír, hogy történt egy éjszakai esemény. Nem a csapaton belül történt atrocitás, hanem azon kívül. Annyira erős kohézió volt akkor már a játékosok között, hogy rossz lett volna egy ilyen balhé, de nem így történt szerencsére. Azonban ettől függetlenül ebből rendőrségi esemény lett. Ekkor összehívtam újra a bizottságot – ahol nem kértem számon ezt a húzásukat, mellyel titkolni akarták társuk renitenskedését – és mondtam, hogy „ő” nem játszhat a következő fellépésen, ez nálam az a szint, ami veri a lécet. Egész életemben azt az elvet hirdettem – talán még példát is mutattam –, hogy lehet meghalni a másikért a pályán, ezért ezt büntetnem kellett, ezt nem nézhettem el. Ugyanakkor úgy ítéltem meg, hogy igenis ez az egymásért kiállás iskolapéldája, és valahol még büszke is voltam a társuk iránt tanúsított lojalitásukra.” 
(miskolciszemelvenyek.blog.hu – Mesteredző a világ körül-interjú Tornyi Barnabással) 

Legendás győzelem az Üllői úton 
 

A diósgyőri labdarúgók soha nem nyerni jártak a Fradi otthonába. 1998 őszén viszont nagyszerű formában voltak a miskolciak, nagy reményekkel érkeztek a fővárosi vendégszereplésre. 
A Ferencváros ikonja, vezetőedzője, Nyilasi Tibor szerint: ,,nem fordult akkorát a világ, hogy a Diósgyőr nyerni tudjon az Üllői úton!”. A meccs folyamán azonban megtapasztalhatta, hogy bizony nem jól gondolkodott. 
A mérkőzés összefoglalója egyébként korántsem adja vissza azt, hogy csapatunk mekkora fölényben játszott és mennyi helyzetet alakított – és hagyott – ki a mérkőzésen. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy élőben a helyszínen láthattam ezt a mérkőzést. Bárcsak manapság is ilyen csapatunk – és edzőnk – lenne... 
Sajnos a nagyszerű őszt nem követte hasonló tavasz... A pénz elfogyott, a csapat szétesett, majd hamarosan megszűnt és a legalsóbb osztályban indult újra neki a bajnoki rendszernek... 
Azért idézzük fel a DFC összeállítását ezen a mérkőzésen: 
Nota – Téger, Smiljanics, Kuttor, Kovács T. – Túróczi (Babos Á.), Kiser, Szabó T. (Kákóczki), Buzás – Kulcsár (Szabados), Egressy. 
Edző: Tornyi Barnabás. 
(Érdekességként hozzátenném, hogy pár évvel ezelőtt szerettem volna megszerezni a mérkőzés felvételét. Arra gondoltam, hogy a Szinva-teraszon milyen nagy élmény lenne megnézni a miskolciaknak. Sajnos azonban az akkori jogtulajdonosnak, a TV2-nek már nincsenek meg a felvételek, így csak az összefoglalóban láthatjuk ezt a szenzációs győ­zelmet.)