Szűcs Kornél a válogatottságról, a Diósgyőrről

A magyar felnőtt labdarúgó válogatott keretébe először kapott meghívót Szűcs Kornél, aki több mint 10 éven át volt a DVTK játékosa. A 23 éves védő, aki jelenleg az angol másodosztályban szerepelő Plymouth Argyle játékosa, interjút adott honlapunknak.

Szűcs Kornél az álmairól

Nagyon sűrű napok vannak Ön mögött, két hónapja még NB I-es csapattal készült, aztán jött a Plymouth, most meg a válogatott meghívó, Marco Rossitól. De lehet, hogy egy picit még visszább kellene tekerni az időben, tavaly nyárig... 
– Hogy ha a bő egy évet nézem, azt mondhatom, hogy nagyot fordult velem, körülöttem a világ. Ugye tavaly nyáron igazoltam Kecskemétre, Diósgyőrből, és az új klubomban szerencsére folyamatos játéklehetőséghez jutottam, az NB I-ben. Az az év nagyon sokat hozzátett a karrierem építéséhez. De azt azért nem gondoltam, hogy egy év alatt ekkora utat járok be, hogy egy évad alatt annyit fejlődök, hogy külföldi klub figyelmét is felkeltem, de így történt. A nyáron egy gyerekkori álmom vált valóra, ugyanis szerettem volna egy másik országban is kipróbálni magam. Most itt vagy a Plymouthnál, kezdek hozzászokni ehhez a remek futballközeghez, egyre több játéklehetőséget kapok Wayne Rooneytól, a csapat szakvezetőjétől és most egy újabb kiskori álmom vált valóra, azzal, hogy a magyar felnőtt válogatotthoz meghívót kaptam.

A szerencse szót említette a kecskeméti játéklehetősége kapcsán, de ehhez azért több köze volt Önnek, és nem utolsósorban Szabó Istvánnak, a KTE vezetőedzőjének...
– Úgy mentem Kecskemétre Diósgyőrből, hogy egy évig sajnos nem nagyon kaptam játéklehetőséget. És egy ilyen év után az is nagy öröm volt, hogy el tudtam igazolni a Kecskeméthez, NB I-es csapathoz. Ott megkaptam azt a bizalmat Szabó Istvántól, amire szükségem volt, és nagyon jó érzés, hogy meg tudtam hálálni a belém fektetett hitet. Rengeteget köszönhetek a kecskeméti csapatnak, vezetőségnek, a stábnak, nagyon kellett ez az egy év ahhoz, hogy olyan útra kerüljek, ami előre, felfelé visz. A szerencse szó nem túlzás, az kell mindenhez, a futballban is jól jön, és abban is van szerepe, hogy most a Plymouthnál vagyok. De ahogy a mondás tartja: a szerencse azoké, akik tesznek érte.

Otthonosan érzi már magát új városában?
– Egyre jobban kezd kialakulni a közvetlen környezetem, a komfort zónám. Másfél hétig egy hotelben laktam, aztán meglett a bérlakásom. Most már kocsim is van, amíg nem volt, addig hoztak, vittek a csapattársak, nagyon segítőkészek voltak. Itt is nagyon jó közösség van, és külön öröm, hogy ilyen jól álltak hozzám. Az is hozzá tudott tud tenni a teljesítményhez, ha egy játékos jól érzi magát a csapattársai között.

Hogy szólt a Plymouth ajánlata, hová, melyik posztra szerettek volna játékost, amikor megkeresték Önt?
– Azt mondták, olyan játékost szeretnének, aki két poszton is bevethető. Most belső védőt játszok, tavaly Kecskeméten sokat futballoztam hátul, a jobb oldalon, itt ez még nem került szóba, de annak is eljöhet az ideje. Ez a két poszt közel áll hozzám, bárhová állít be Wayne Rooney, azon leszek, hogy a maximumot hozzam ki magamból, hogy segítsem a csapatot.

Pedig a tizenéves Szűcs Kornél nem a hátsó alakzatban szerepelt. Ha jól emlékszem a középpályán érezte jól magát, és szívesen ment előre, a gólszerzés reményében…
– Volt ilyen, fiatalon sok poszton játszottam, ahogy léptem feljebb a korosztályokban, egyre inkább mentem hátrébb. Az U17-ben még középpályás voltam, de örülök ennek, sok olyan dolgot tanulhattam meg elől, aminek hasznát veszem. Most belső védő a posztom, illetve jobb oldali, de 6-osként, vagyis védekező középpályásként is szóba jöhetek.

Nyugtasson meg, hogy a mostaninál hátrébb már nem kerül... 
– Nem, kapus már nem leszek...

Gyorsan ment a beilleszkedés, hamar bekerült a csapatba a Plymouthnál... 
– Rögtön, egy hét után, az első kupameccsen beraktak a kezdőbe. Azután volt egy bajnoki, amikor a kispadon voltam, az ezt kövező összecsapáson viszont csereként már beálltam, utána pedig kezdő lettem. Ez azóta is így van, és remélem, hogy lesz még sokáig. Az első 1-2 hét arról szólt, hogy fel kellett vegyem a ritmust, meg kellett szoknom, hogy milyen a sebesség, hogy gyorsan kell gondolkodni, dönteni, és úgy látom ezen a téren elégedettek velem, ezért kapok játéklehetőséget.

A Championshipbe, az angol másodosztályba érkezése előtt nem tartott attól, hogy itt agresszív, kemény focihoz kell majd alkalmazkodnia?
– Nem tartottam, hanem inkább számítottam rá, de az eddigi tapasztalataim ezt nem feltétlenül támasztják alá. Sok csapat van, amelyik hátulról, rövid passzos játékban gondolkodik, nem az előre ívelt labdákkal, lesz, ami lesz alapon játszik. Ugyanakkor nagyon fizikális ez a bajnokság, nagyon erős játékosok vannak, és jó csapatok is. A Sunderland, a West Bromwich, a Burnley, melyek ellen már játszottunk, a játékból indultak ki. Mi az említettekhez képest egy kisebb csapat vagyunk, Rooney azt kéri, hogy hátulról, labda kihozatalból induljunk el, és úgy érzem, hogy ez nagyon fekszik nekem is. Valahol belül úgy érzem, hogy sok van a csapatunkban, és többre leszünk képesek annál, mint amit várnak tőlünk. Bízom benne, hogy szép eredményeket fogunk elérni a bajnokságban.

A mezőny, az eddigi eredmények alapján nagyon kiegyenlítettnek tűnik.
– Számunkra minden meccs élet, halál kérdés. A száz százalékosan hozzánk érkezett Sunderlandet és a tavaly még az angol élvonalban szerepelt Lutont is sikerült itthon legyőzni, ezért is mondtam az előbb azt, hogy érzek egy pluszt a csapatban.

Amikor néhány napja interjút adott az M4Sportnak, szóba hozta a magyar válogatottságot, ami akkor még nagyon nagyon erősnek tűnt. Akkor már tudta, hogy jön a meghívó, vagy bevonzotta azt? 
– Az utóbbi. De azt is említettem a korábbi riportokban, hogy semmit nem akarok elsiettetni, hogy ki akarom érdemelni a meghívót Marco Rossi szövetségi kapitánytól. Úgy voltam ezzel, hogy ha játszom, és jól is megy a játék, ha egyre több lehetőséget kapok, akkor biztos észrevesznek. Külön öröm, hogy ilyen kevés idő telt el, és ebben a nagy megtiszteltetésben volt, illetve van részem.

A következő lépcsőfok pedig a bemutatkozás lehet a felnőtt nemzeti tizenegyben.
– Természetesen ez nagyon nagy dolog lenne, pályafutásom eddigi legnagyobbja. De akkor sem leszek csalódott, ha az első meghívót követően nem kapok lehetőséget, azt is nagy dolognak tartom, hogy a szűk keretben helyet kaptam. Ha pedig jutna nekem néhány perc, akkor minden tőlem telhetőt megtennék azért, hogy a maximumot kihozzam magamból.

Végig vette már, hogy kikkel szemben kellene megnyernie az esetleges harcot a csapatba kerülésért?
– Szerintem Willi Orbán nagyon biztos pont a védelemben, a jobb oldalon Balogh Botond, a balon Dárdai Márton játszhat, illetve Fiola Attila, Botka Endre, valamint én vagyok még védő. Hatunk közül kerülhet ki a hátsó hármas, ha nem változik a hadrend.

A tavalyi évadban, a Kecskeméti TE-ben olyan csapatban játszott, amelyik három belső védővel szerepelt. A Plymouth viszont négy védős rendszerben futballozik. A válogatott mostanában három középső védővel állt fel...
– Abszolút előnyömre válhat, hogy a Kecskeméttel három védős rendszerben játszottunk tavaly, vagyis a válogatottal megegyezővel. A Plymouthban, a négy védő közül jobb oldali belső védő voltam eddig, de azért, mert néhány hete így játszunk, itt játszom, a háromvédős rendszert nem felejtettem el.

Nincs honvágya?
– Nagyon sűrű itt a program, sok meccsünk van, jó lenne hazamenni egy picit, de karácsonykor és újévkor is lesznek mérkőzéseink, így hazamenni lehet, hogy csak jövő májusban tudok majd, amikor vége a bajnokságnak.

Vagy ha hívják a válogatottba…
– Igen. A hétvégi időterv az, hogy szombaton bajnoki, vasárnap utazok haza, és mivel Telkiben, a válogatottnál hétfőn kell jelentkeznem, lehet, hogy egy fél nap erejéig ténylegesen haza, Miskolcra is eljutok, és együtt lehetek a szüleimmel.

És a 96 éves nagymamájával is…
– Úgy bizony. Ő egyébként nagyon képben van, követi az összefoglalókat, a cikkeket, amik velem kapcsolatban születnek, ezek óriási boldogságot jelentenek a számára. Ő nagyon régen Diósgyőr szurkoló, hiszem édesapám is volt a DVTK játékosa. Sajnos, a nagymamámmal most kevesebbet tudok találkozni, de telefonon azért szoktunk beszélni.

Mondta a nagymama, hogy hétvégén Nyíregyháza – Diósgyőr meccs lesz?
– Nem kellett neki, mert ezzel én is tisztában vagyok. Amikor úgy van időm, akkor nézek hazai, vagyis NB I-es meccseket, elsősorban a volt csapataimra, a Kecskemétre és a Diósgyőrre vagyok kíváncsi.

Pedig a DVTK-val kapcsolatos utolsó emlékei valószínűleg nem valami szépek.
– Nem a DVTK-val volt gondom, nagyon sokat köszönhetek a klubnak, illetve azoknak, akikkel együtt dolgoztam, akik segítették a fejlődésemet. Kineveltek, bemutatkoztam az első csapatban, és bár nagyon szerettem volna huzamosabb ideig ott játszani, ez nem jött össze. Volt olyan edző, akivel nem jöttem ki jól, és muszáj volt váltanom, bármennyire is szerettem ott lenni. Eljött az a pont, amikor az engem segítő menedzseriroda vezetőivel arra jutottunk, hogy mindenképpen el kell menjek. A Kecskemét nagyon jó döntés volt, új impulzusok értek, új lendületet kaptam, ha valamivel több mint egy éve nem jövök el a DVTK-tól, most biztosan nem tudnánk arról beszélni, hogy Angliában játszom, hogy meghívót kaptam a válogatottba.

Mi lesz szombaton a Blackburn ellen?
– Bízom benne, hogy győztes meccs után tudok majd csatlakozni a válogatotthoz. Hazai pályán a jó erőkből álló Sunderland-et és a Lutont is sikerült legyőzni. Remélem, hogy a várhatóan újabb telt házas mérkőzésünkön sikerül megörvendeztetni a 17 ezer fős táborunkat.