2024.11.10. 11:30
Megszólalt Bajúsz Endre: az elválás okairól, a fiatalok szerepeltetéséről, a saját jövőjéről
Bajúsz Endre hétfőn távozott a DVTK-tól. Most exkluzív interjút adott honlapuknak a DVTK leköszönt sportigazgatója.
Bajusz Endre és a DVTK válogatott labdarúgója, Gera Dániel
Fotó: Árvai Károly/Nemzeti Sport
A DVTK NB I-es labdarúgócsapatánál ezen a héten sportigazgató váltás történt, dr. Bajusz Endre távozott, aki helyett Horváth Csenger érkezett. A változás után a leköszönő sportvezetővel beszélgettünk, aki elsőként honlapunknak nyilatkozott a váratlan eseményről.
A DVTK leköszönt sportigazgatója
A DVTK közleménye szerint közös megegyezéssel bontottak szerződést, de mivel olyan helyzet csak elméleti síkon létezik, hogy két félnek egy időben, egyszerre jut az eszébe, hogy köszönjünk el egymástól, meg kell kérdezni: ki kezdeményezte az elválást?
– Az utóbbi időben sokat gondolkodtam a felmondáson, de végül nem én kezdeményeztem. Sántha Gergellyel, a munkáltatómmal ültünk le, aki elmondta, hogy a tulajdonos utasítására, kérésére el kell váljanak az útjaink, és ő szeretné, ha ez közös megegyezéssel történne, ha így zárhatnánk le az együttműködést.
Mi hangzott el okként?
– Tulajdonképpen az, amit később, az új sportigazgató bejelentése tárgyában tartott sajtótájékoztatón is mondott dr. Magyar Mátyás, kiemelve, hogy nem megfelelő ütemben haladunk a célok elérése felé, illetve, hogy fizikálisan gyenge állapotban van a csapat, hogy kevés edzésünk van, hogy ezeken nem kellő intenzitással dolgozunk. Én ezt a szakmai felvetést másképp látom, többször is megvizsgáltuk, felmértük a csapat erőállapotát, objektív mérési adataink vannak, nemzetközi trendeket vettünk alapul, amelyek azt igazolták, hogy ezen a téren a DVTK kiváló munkát végez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az elmúlt héten 3 mérkőzést játszottunk, és a Paks elleni utolsó mérkőzésen sem lehetett panasz az erőnlétre. Mindig lehet többet, jobban csinálni, több út vezet a sikerhez, mindenkinek szíve joga megállapításokat tenni, de eredményesség szempontjából a DVTK a működésem során megfelelt a követelményeknek.
Azzal egyetért, hogy nem megfelelő ütemben haladtak a kitűzött célok felé?
– Annak idején engem Sántha Gergely hívott a DVTK-hoz dolgozni, a pénzügyi osztályra, hogy jogi végzettségemmel, és a Magyar Labdarúgó Szövetség TAO-támogatás jóváhagyási osztályán szerzett tapasztalataimmal segítsem a klub építését. Aztán miután a 2021/22-es szezonban nem jutott fel a csapat az NB I-be, egy nagy űr keletkezett, néhány héten belül tulajdonképpen egy szakmai csőd alakult ki. Ekkor merült fel, hogy segítsek sportszakmai téren, hiszen van labdarúgó múltam. A helyzet nagyon kedvezőtlen volt. A labdarúgók profiljainak megvizsgálása során arra jutottunk, hogy sokan nem alkalmasak arra, hogy az élvonalba juttassák a csapatot. Ráadásul volt egy olyan tulajdonosi nyomás – teljesen jogosan – hogy ha az előttünk álló szezonban sem sikerül kiharcolni a felkerülést, akkor a finanszírozásban óriási elvonások lesznek, jelentősen csökkentik majd a büdzsét, vagyis egy esély maradt: a most vagy soha. Gyorsan kellett cselekednünk, olyan játékosokat igazoltunk, akik támadásban, támadójátékban erősek, mert ilyen típusú labdarúgók kellettek a feljutáshoz. Ehhez az anyagi fedezetet a tulajdonos biztosította. Teljesen le kellett cserélni a játékoskeretet a korábban kialakított klubfilozófiát pedig figyelmen kívül hagyni, mert a harcias, inkább direkt focira épülő stílus nem garantálta az eredményességet. Szergej Kuznyecovval sikerült rendezni a sorokat, rövid időn belül támadó szellemű csapatra formálta át a keretet, és sikerült visszajutni az első osztályba. A feljutást követően, az új célokhoz, új játékosokat kellett keresnünk, hogy ne essünk ki, hanem egy stabil középcsapattá váljunk. Ehhez ismét jelentősen frissíteni kellett a keretet. A nemzetközi piacról tudtunk szabadon igazolható labdarúgókat hozni, és ekkoriban nem a játékos profilok, filozófiák mentén kellett dönteni, a minőség volt az elsődleges szempont, és szerintem ezen a téren a kiválasztások döntő többsége jól sikerült. Talán az is igazolja, hogy a DVTK jelenlegi vezetőedzője is eredményes szinten tudta folytatni ezzel a kerettel a munkát. Csapatunk a 12 csapatos bajnokságban végül a 7. helyen zárt. Ezt követően, az idén nyáron jutottunk el oda, hogy új célt fogalmazott meg a tulajdonos, ami az első hatba kerülést, jellemzően a 4-5. helyek elérését jelenti.
A startot követően, három forduló alatt ettől messzire kerültek.
– Már elkezdődött a bajnokság, amikor megkaptuk a Honvédelmi minisztériumtól azt a dokumentumot, amely tartalmazta, hogy az akadémiai támogatást, – az akadémia büdzséjében jelentősnek számító, százmillió forintokban mérhető anyagiakat – milyen feltételek teljesülése esetén kapjuk meg. Ez a tétel nem tévesztendő össze a Magyar Labdarúgó-szövetség teljesítmény ösztönzőjével, amelyet a közvélemény fiatal szabályként is ismer. Az MLSZ a 2004. január 1-je után született játékosok szerepeltetését ösztönzi, a minisztériumnál mások a kritériumok, ott a 2003. január 1-je után született játékosok után jár támogatás, abban az esetben, ha a játékos akadémián nevelkedett, és van magyar állampolgársága. A lényeg az, hogy augusztusban derült ki véglegesen, hogy az akadémiai támogatás elnyeréséhez az NB I-es csapatban meccsenként 2-3 fiatalnak kell 90 percet a pályán töltenie egy időben. Szóval ez az előző idényhez képest új helyzetet teremtett.
De ez nem csak a DVTK-t állította új helyzet elé, hanem más csapatokat is.
– Ez igaz, de nem mindenkit. Ugyanis az élvonalban szereplő csapatok közül nem mindenkinek van akkreditált akadémiai képzése, amelyet a Honvédelmi minisztérium kiemelten támogat. A Debrecen, a Győr, az MTK, a Puskás, a Ferencváros közéjük tartozik, viszont a többi csapat nem. Mi a kiemelt státusz elnyerésével kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a klubnak, illetve a magyar labdarúgásnak fiatal játékosokat nevelünk, ezért cserében jelentős állami támogatásban részesülünk. Azt azért hozzá kell tegyem, hogy a DVTK akadémia az egyik legfiatalabb akadémia, a kollégium most épül, a valódi tehetségfejlesztés kialakítása még folyamatban van. Tisztában vagyunk a fiatalok képességeivel, a korosztályok meghatározó szereplőivel, azzal pláne, hogy az U19-es csapatnál mi történik, hogy az NB III-ban kik, hogyan, és miért játszanak, nem is szólva a kooperációs partnerünknél, az NB II-es Kolorcity Kazincbarcika SC-nél foglalkoztatott játékosokról. Utóbbi klubnál, az utánpótlásból kikerült játékosaink fejlesztésében, valamint a gördülékeny együttműködésben Sztupák Péternek és Koszta Péternek van nagy szerepe, és köszönet jár nekik. Az akadémiai percek tekintetében a 2. helyen állunk jelenleg, úgy, hogy a szezon elején komoly nehézségeink voltak.
Nevezetesen?
– Sérülések miatt. Hiába lett a keretnek 5-6 tehetséges fiatal a tagja, akikkel együtt kezdett el dolgozni a stáb. Bényei az NB I 2. fordulójában kiesett hat hétre, mert combizom szakadást szenvedett. Jureknek július végén, a bajnokság előtt elszakadt a bokaszalagja, és Komlósi is hasonlóan járt, amikor néhány hét után sikerült olyan szintre hozni, hogy bemutatkozhatott az élvonalban. Egyedül Varga Zétény volt végig egészséges. Szilárd meggyőződésem, hogy Vladimir Radenkovic vezetőedző minden helyzetet megfelelőn kezelt. Ő azért lett kiválasztva vezetőedzőnek, mert pályája során rengeteg fiatalt épített be, dolgozott a szerb utánpótlás válogatottnál, és nem mellékesen ismerte a diósgyőri közeget.
Radenkovic kiválasztása valamilyen koncepció, filozófia mentén, keretében történt?
– A kiválasztása abban az időszakban történt, amikor sportigazgatói képzésre jártam, az ott elsajátított profilozás alapján sikerült őt felkeresni. Abban az időszakban a fiataljaink keveset szerepeltek a felnőtt csapatban és az akadémiával történő együttműködés is akadozott. Az edzői profilja, a személyisége megfelel ahhoz a feladathoz, amelynek a végrehajtását várjuk tőle. A fiatalokkal rengeteget kell foglalkozni, figyelni kell, hogy ne sérüljenek meg, hogy a felnőtt futballba való átmenetük a lehető leggördülékenyebb legyen. Figyelni kell arra, hogy ne essen vissza a teljesítményük, és nagy szükség van a közelükben olyan játékosokra, akik képesek átadni számukra a tapasztalatot, de összességében pozitív, támogató közegre van szükség.
Tetszik vagy sem, de két nevet mindenképpen meg kell említeni, olyanokét, akik bár a DVTK-ban nevelkedtek, mégis más csapatokban bontakoztak ki az NB I-ben. Egyikük a felnőtt válogatottban is bemutatkozott Szűcs Kornél, a másikuk a Debreceni VSC-ben remekül teljesített Vajda Botond.
– Büszkék vagyunk rájuk, és a DVTK számára az lett volna az igazán szép, ha itt teljesednek ki. Nem így történt, az NB II erős eredménykényszere idején nem juthattak annyi lehetőséghez, amire szükségük volt. De az a munka, az az alap, amit itt kaptak, segítette őket abban, hogy eljussanak oda, ahol ma tartanak.
Csalódott amiatt, hogy abba kellett hagynia a munkát a Diósgyőri VTK-nál?
– Nem csalódott vagyok, hanem felszabadult, mint amit az ember a jól elvégzett munka után szokott érezni. Nagy nyomás nehezedett rám tulajdonosi oldalról, és a felülről jövő impulzusokat igyekeztem úgy tovább adni, hogy az edzői stáb ezt ne élje meg presszióként. Láttam, hogy a vezetőedző előre tud lépni, hogy szépen építkezik. A sikerhez több út vezet, az enyém lehet, hogy lassabb, de biztosabb. Picit azonban szomorú vagyok, mert magaménak éreztem a csapatot, és kedden este, amikor elbúcsúztam a játékosoktól, az edzőktől, olyan érzelmek szabadultak fel, amelyekből lejött a tisztelet. Az számomra pedig külön öröm, hogy az öltözőben olyan játékos is volt, Gera Dániel személyében, aki a felnőtt válogatottba innen, az itteni teljesítménye alapján került be, úgy, hogy két éve az NB II-ben csatlakozott hozzánk. Büszke vagyok arra, hogy a DVTK az NB II-t rekordpontszámmal nyerte meg, hogy a tavalyi szezon végén annyi pontot szerzett a csapat, mint még soha a 12 csapatos NB I-es bajnokságban, és hogy most, ebben a szezonban pedig 12 forduló után az 5. helyen áll, rekordpontszámmal. Büszkeséggel tölt el továbbá az, hogy az MLSZ és minisztérium által előírt iránymutatásoknak, kötelezettségvállalásoknak megfelelően a támogatásokat megszereztük, és hosszú távon megalapoztuk a DVTK sikeres jövőjét.
Mi lesz, lehet folytatás? Iroda, vagy pálya?
– Szívesebben dolgoznék sportvezetőként. Futballoztam az NB I-ben, és az öltözők, a pálya világa közelebb áll hozzám. Büszke vagyok arra, hogy a 2,5 évem alatt jelentős dolgok, előrelépések történtek. Kuznyecov Szergejjel és Vladimir Radenkoviccsal is jó munkát végeztünk, köszönet mindenkinek, aki segített a haladásban, stábtagoknak, a háttérszemélyzetnek, illetve nem utolsósorban a szurkolóknak és a feleségemnek. Összességében jó légkör volt, jó irányba haladt a történet, tiszta szívemből kívánom a klubnak, hogy a folytatás is eredményes legyen.