Olvasói levél: Rock zenére temetünk

"De e zenéket művelők és pártfogóik kinyilvánították, bizony ők másban látják a probléma gyökerét, ami nem más, mint a mulatós zene-nóta tönkre tétele, elhallgattatása. Minek után felmenőim között sem cigányzenész, sem hivatásos nóta énekes nem volt és nincs, így nem vagyok vádolható a mundér minden áron való megvédésével. De bizony a falusi vidék ember már régóta félti zenéjét, nótáját olyannyira, hogy még véletlenül sem halljon más adóról olyan zenét, amit ő hétköznapi szóhasználatban „bolondériának” nevezett, melyben még azon időben Aczél elvtárs szava sem számított. Ők már akkor is a nemzeti zenét, nótát, dalt tartották ízlésviláguknak megfelelőnek, amit ha jól kezelünk, polgári is lehetne.

Az már biztos, hogy én sem emelném meg a kalapomat a magukat zenéikkel lázadónak mondott öreg „harcosok”, akik pop-rock őrületeikkel szorították ki a mulatós zenénket, melyért még díjazásban is részesültek. Már oda jutottunk, hogy rock zenére temetünk. Illúzió volna, vagy embertelen, ha leírom, hogy magyar nótára „feltámadunk”. Hogy valami e körül nincsen rendjén, nemcsak Pesten, hanem vidéken sem, azt unokáink fogalmazzák meg az ízlésvilág ütköztetésben.

Akik a fiatalítást, az új hangokat, arcokat látnák már szívesebben a képernyőn is a daléneklés terén mondom nékik: a lemezt nem lehet nyugdíjba küldeni. Igaz, ennek én sem volnék már ellene. Csaphatok én a húrok közé, ha „Sajtból van a hold” szövegű szerzeményekhez hasonló öregjeink szóhasználatában „bolondéria” fontosabb, mint egy „nyílik a rózsás” fiatalítás."