A nyúlban van a bizodalmuk Körösszakálban

Körösszakál - Nehéz sorsú embereken próbál segíteni a Nyúl-unk a munkáért program lelkes szervezőgárdája; Körösszakálban is.

A támogatandó családok kiválasztásánál nem az volt az elsődleges szempont, hogy ki, mennyire szegény, hanem olyan nehéz sorsú emberekhez akartunk eljutni, akikről tudható, hogy akarnak magukon segíteni - hangsúlyozta Csúvár Zsolt, a Tetrabbit Kft. ügyvezetője, a címben említett program szervezőbizottságának elnöke a Bihari Kistérségi Nyúltenyésztési Mintaprogram ünnepélyes nyitórendezvényén pénteken Körösszakálban.

Tizenkét kiválasztott

Elhangzott, hogy a két nonprofit nyúltenyésztő szövetkezet által kiírt pályázatra kétszáz településről érkeztek pályaművek az ország minden részéből, de végül csak 12 település lakosai részeltettek abban a szerencsében, hogy tapsifüleseket nevelhessenek. Megyénkből Körösszakál és Bojt vesz részt az érdekes kísérletben.

- Valóban egy kísérleti programról van szó, melynek az a célja, hogy a felnőttek a gyerekeiket is vonják be az állatgondozásba, rászokatva őket a rendszerességre és a felelősségvállalásra - fogalmazott Csúvár Zsolt, hozzátéve, hogy Körösszakálban húsz családhoz helyeztek ki 5-5 anyanyulat és egy-egy bakot. Adtak az állatokhoz három havi takarmányt és ketreceket is.

Samók Gyula polgármester emlékeztetett, hogy a falunak nem ez az első hasonló próbálkozása, évekkel ezelőtt már elindítottak egy uniós minőségi tejtermelési programot. Az érintett családok eldönthetik, hogy a szaporulattal mit kezdenek, megehetik, elajándékozhatják vagy eladhatják a fiatal állatokat.

- Azt szeretnénk, ha a bihari kistérség több településére is ki lehetne terjeszteni a programot, és abban az irányban is tettünk már lépéseket, hogy a közétkeztetésbe bevonjuk a nyúlhúst - utalt a további terveikre Samók Gyula, hozzátéve, hogy a hivatal munkatársai heti rendszerességgel felkeresik a nyúltenyésztő családokat és megnézik, hogy minden a tervekek megfelelően történik-e. A program szervezői igyekeztek felkészíteni a családokat a feladatra. Tartottak nekik oktatást, sőt egy segédanyagot is elkészítettek számukra, amit mintegy "kisokosként" forgathatnak, ha bármi gondjuk van.

Bíznak is, nem is

Kolozsvári Sándor és felesége 40 éve foglalkoznak jószággal.

- Mindig abba kezdtünk, amire igény mutatkozott. Egyszer disznóra, aztán marhára, most meg a nyúlra - mondta a házigazda, nem titkolva, hogy ő bizony szkeptikus a jövőt illetően. A felesége az, aki folyvást biztatja, hogy hinni kell a sikerben. Sándor gyanakvását az táplálja, hogy az állatok mellé értékesítési garanciát nem kaptak, márpedig (mint mondta) a nyúl oly szapora állat, hogy csak az övéi képesek lennének ellátni az egész falut. Hamarosan kiderül, hogy melyiküknek lesz igaza, hiszen egy év múlva a mai öt helyett már mintegy ötszáz nyuszi ropogtatja jóízűen az abrakot a Kolozsvári-portán.

HBN