„Ha nem jön ki a mama, akkor baj van” - Hogyan küzdenek meg a hideggel a tanyavilágban?

Budapest, Petőfiszállás - János lakásában mínusz hat fokot mutatott a hőmérő, Lászlónál befagyott a lavór, Erzsébet pedig három pulóvert is magára vett. Megérezték a rekordhideget a bácsi tanyavilágban élők: hamarabb elfogy a fa, félő, hogy befagy a kút, és még a nap is kevesebbet süt télen. A petőfiszállási tanyagondoknak is sokkal jobban kell figyelnie a külterületen élő idősekre, szerdán például majdnem rátörte valakire az ajtót, akinél nem füstölt a kémény, és nem válaszolt a hívásaira. Albert Ákos cikke az Abcúgon.

- Fa?

- Fel van darabolva, de hosszúak, nehéz őket berakni.

- Na, majd később benézek, és vágok kisebbeket!

- Már be van rakva, viszont ásványvíz kellene.

A beszélgetés a 70 éves Erzsébet és Süveges Sándor tanyagondnok között zajlott a Bács-Kiskun megyei tanyavilágban. Süveges éppen a szokásos ebédet hozta Erzsébetnek, aki manapság nagyon ki sem mozdul a fűtött szobából. “Pár éve már biztos nem volt ilyen hideg, mínusz húsz fok is volt! Semmit sem tudtam csinálni, tízszer is meg kellett raknom a kályhát!” – mondta Erzsébet. Így inkább bent marad a lakásban, keresztrejtvényt fejt, és reméli, hogy közben nem fagy be a kút az udvaron.

Az ország legkiterjedtebb tanyavilága a Duna-Tisza közében található, és még ezek közül is kiemelkedik Petőfiszállás a maga 400 lakott tanyájával. Az 1600 fős település lakosságának 75 százaléka külterületen él, van, aki kilenc kilométerre a település központjától. Megnéztük, hogyan küzd meg a falu a harminc éve nem látott januári hideggel, mit tesz a tanyagondnok, ha nem indul reggel az autója, a nyugdíjas férfi, ha reggelre befagy a lavór, és mi történik akkor, ha valakinek a nagyszobájában mínusz hat fokot mutat a hőmérő.

Ételt és fát halmoztak fel

Petőfiszállás – bár a mérete nem indokolná – saját szociális szolgáltató központtal rendelkezik, amely két másik települést is ellát. Van helyben családgondozó szolgálat, szociális étkeztető és a tanyagondnokság. Nagy szükség van rájuk, a település körül ugyanis 89 olyan család él, akik vagy szociálisan rászorultak, vagy olyan idős emberek, akiknek már nincs vagy nagyon messze élnek a családtagjaik.

A tanyavilág miatt a télre külön is felkészülnek a faluban. Szász János polgármester szerint a település 200 kilométer hosszú földutait hat géppel tartják járhatóan, hogy egy tanya se záródjon el a külvilágtól, a helyi boltokkal pedig külön megállapodást kötöttek, hogy hétvégén is legyen elegendő élelmiszer, ha valakinek sürgősen szüksége lenne rá. A fűteni való fával hasonló a helyzet, az államtól kapott szociális tűzifát az önkormányzat kiegészíti, hogy a főleg kályhás fűtéssel rendelkező rászorultaknak mindig legyen mivel fűteniük.

Használt kályhák a petőfiszállási tanyavilág egy portája előtt | Fotó: Hajdú D. András

Az olyan extrém hideg napokon, mint a múlt hétvége, pedig minden egyes tanyasi családdal napi szinten tartják a kapcsolatot. “A hirtelen jött hideg nem csak az ellátásban okoz problémát, hanem felnagyíthatja az egészségügyi problémákat is” – mondta Kiss Katalin, a Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője. Megviseli az időseket, akik többet panaszkodnak, rossz lesz a közérzetük. Ezért amelyik házban nincs telefon, oda ki is mennek, még hétvégén is. Ez mind a tanyagondnokok feladata.

Szétfagyott a kocsi, a tanyagondnok ment a gyerekért

Süveges Sándor három éve tanyagondnok Petőfiszálláson, és saját elmondása szerint imádja a munkáját. A falubelieket régről ismeri, maga is tanyán él, egyébiránt pedig 11 éve ő a falu Mikulása is. Harmadmagával ő felel azért, hogy a tanyán élő gyerekek reggel bejussanak az iskolába, azok, akiknek orvoshoz kell menniük, eljussanak a rendelőbe, a szociális étel kijusson azokhoz, akik megrendelik, egyebek mellett pedig fát hasogat, egyeseknek be is vásárol.

Süveges Sándor három éve tanyagondnok, imádja a munkáját | Fotó: Hajdú D. András

A nagy hideg miatt neki is megsokszorozódtak a feladatai. A napja általában azzal indul, hogy az iskolás korú gyerekeket összeszedi a tanyákon, és fél 8-re beviszi őket a helyi általános iskolába. Most azonban még azok is az ő segítségét kérték, akiknek a gyereke általában gyalog indul a tanyáról az iskolabusz megállójába, mert túl hideg van ahhoz, hogy a gyerek hajnalban a földúton sétáljon, vagy éppen azért, mert szétfagyott a kocsi, így a szülők sem tudták bevinni őket az iskolába.

Sándor céges terepjárójára viszont lehet számítani. Igaz, vele is esett már meg télen, hogy a saját kocsija nem indult. Ekkor általában átül a benzinesből a dízelesbe, de volt már, hogy egyik sem indult be a mínuszokban. Akkor robogóval ment munkába. A január 8-ai hétvégén egy szétfagyott csapot kellett felolvasztania, és egy hirtelen rosszul levő kislányt kórházba vinnie. Félő volt ugyanis, hogy a mentő nem talál ki időben a tanyára, ezért őt hívták.

Süveges Sándor tanyagondnok épp egy idős tanyasi nőnek vásárol be a petőfiszállási közértben | Fotó: Hajdú D. András

A területéhez tartozó idősekre azonban minden nap figyelnie kell. Az ebédet általában délelőtt 11-től kezdi kiszállítani, átlagban 5-6 embert keres fel ilyenkor, akikkel röviden el is beszélget. Így jutott el kedd délben Erzsébethez is. Miután letisztázta a fa-kérdést, és felírta, hogy másnap ásványvizet kell hoznia az idős nőnek a boltból, továbbindult.

Még a kutyaházat is kibélelték

Boda László párszáz méterrel odébb lakik, az erdő szélén, egy egyszobás kis házban. Nála már az előszobában látszik, mekkora hideg volt az éjszaka: a törlőkendője ugyanis szó szerint belefagyott a lavórba. “Majd felenged” – legyintett rá. Nem zavartatja magát, még a faluba is be szokott menni a bundakabátjában, pedig már 81 éves. Amúgy egy elemes rádiót hallgat, a házában ugyanis nincs áram.

Boda Lászlónál befagyott a lavór, a kályha azonban felfűti a szobát | Fotó: Hajdú D. András

Ugyanebben a helyzetben van S. Tóth Antalné is. Ő egy távolabbi tanyán lakik, a szolgáltatónak pedig egyszerűen nem éri meg addig elvezetni az áramot. Önkormányzati támogatásból ugyan felszereltek egy napelemet a háza tetejére, ilyenkor télen azonban közel sem süt annyit a nap, hogy elég áramot termeljen. “Be kell osztani a tévézést” – mondta nevetve. Volt, hogy a műsor közben ment el az áram, de legalább a világítás működni szokott. Süveges Sándorék hoztak neki egy akkumulátort is, amit hetente újratöltenek, az tovább bírja.

S. Tóth Antalné, mellette a kutyája, fölötte a napelem | Fotó: Hajdú D. András

A tanyagondnok vagy 12 tanyát felkeresett kedden napközben. Mind a 12-be ebédet vitt, ez aznap zöldségleves volt, tökfőzelék és sertéspörkölt. Az önkormányzat szociális konyháján főzték. Volt, ahol csak kicserélte a tegnapi, üres ételhordót a telire, máshol megállt beszélgetni a háziakkal, vagy éppen gyorsan hasogatott nekik néhány fát.

Azt, hogy nagyon hideg van, szinte mindannyian felemlegették. Jutkán három pulóver volt, és még a kutyaházba is extra szalmát rakott be. Erzsébetnél olyan gyorsan fogyott a fa, hogy a vegyes tüzelésű házát már átállította gázfogyasztásra, pedig az drágább. A víz meg elfagyott, a szomszédból kellett hozni.

Erzsébeték a szomszédtól kapják a vizet | Fotó: Hajdú D. András

Mínusz 6 fok volt a lakásban

Van olyan tanya, ahol Sándor ugyan napi szinten megfordul az ebéd miatt, a lakója azonban soha, egyszer sem invitálta be a házába. “Az ételt mindig az ablakba kell rakni, különben nem nyúl hozzá” – mesélte a tanyagondnok. Kezdő korában ezt még nem tudta, és csak harmadnapra tűnt fel neki, hogy az étel nem fogy. Végül kifaggatta az elődjét, ő mesélt neki a furcsa szokásról. Miközben távolodtunk a háztól, hátrafordulva látszott, ahogy az ablakba rakott ételhordójért egyszer csak kinyúlt egy kéz és bevette.

Süveges Sándor minden munkanap fordul egyet az ételhordókkal | Fotó: Hajdú D. András

A tanyagondnok szerint fontos, hogy ismerjék a tanyán élők szokásait, a dolguk ugyanis éppen az, hogy észrevegyék, ha valami nincs rendben. “Ez a mama mindig ki szokott jönni, ha nem jön ki, akkor baj van” – mondta egyszer egy kollégájának, aki felhívta, hogy hiába vár egy nénire a portája előtt. Végül bementek hozzá, a nőt pedig eszméletlenül találták, mentőt kellett hívni hozzá, de már az orvos sem tudott segíteni rajta.

Sándor ezért is vette komolyan, amikor a következő portát zárva találta. A ház a településtől távol állt, a lakója egy hatvanas, egyedül élő férfi. Sándor gyanúját az keltette fel, hogy az ajtó belülről volt zárva, a bicikli az előszobában állt, a kémény viszont nem füstölt. “Jani, Jani, nyisd ki!” – szólongatta a lakót, de semmi.

János lakásához végül rendőrt kellett hívni, aki minden ablakon bekopogtatott | Fotó: Hajdú D. András

Végül riasztotta a rendőrséget és a szociális szolgáltató központot is. A ház lakóját akkor már négyen szólongatták egyszerre, a kiérkező rendőr minden ablakon bekopogott. A ház lakója, János végül épp azelőtt nyitott ajtót, hogy berúgták volna az ajtaját. A lakásban a hőmérő mínusz hat fokot mutatott, az enyhén ittas férfit azonban ez láthatóan nem zavarta, strandpapucsot viselt, és egy régi ágymelegítőre mutatott, hogy azzal fűt. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem gyújt be, csak hümmögött. Végül kiderült, hogy a fája nagy részét eladta, már csak gallyai voltak.

Délutánra egy utánfutónyi fát hoztak Jánosnak, nehogy megfagyjon az éjszaka | Fotó: Hajdú D. András

A szociális szolgáltató munkatársai két órán belül kiszálltak egy utánfutónyi tűzifával, Sándor pedig begyújtott a férfinél. Kapott egy kabátot, és két liter meleg teát is. “A fát el kell tüzelni, ezt ellenőrizni fogjuk! Nehogy eladja megint!” – búcsúzott tőle a rendőr. Közben a tanyagondok a lelkére kötötte, hogy ne menjen sehová, rakja a kályhát, mert hiába gyújtanak be neki most, a hideg falak el fogják szívni a hőt, az éjszaka pedig kemény lesz. “Munka után benézek és lefekvés előtt is átjövök megnézni, hogy ég-e ez a kályha” – mondta neki.

Süveges Sándor begyújtja a kályhát, miközben János forró teát iszik. Mínusz hat fok volt a szobájában, rajta mégis strandpapucs volt | Fotó: Hajdú D. András

- Albert Ákos | abcug.hu -

A bokrok alatt vacogták át az első igazi téli éjszakát

Túl vagyunk az idei tél eddigi leghidegebb éjszakáján, de a hétvégén csak rosszabb lesz. A mínusz 11 fokos hideg ellenére sok budapesti hajléktalan úgy döntött, inkább az utcán tölti az éjszakát. Őket az utcai gondozó szolgálat próbálta rábírni, hogy mégis menjenek szállóra, vagy ha nem sikerült, akkor pokróccal, meleg teával látta el őket. Pénteken elkísértünk az éjszakába két szociális munkást, hogy megnézzük, hogyan dacolnak az utcán élő emberek a farkasordító hideggel.

Palackos bor fűti az aluljárókban fagyoskodó hajléktalanokat

Boltok bejáratánál, szélvédett helyeken, összeguberált paplanok alatt, némi palackos borral tervezik átvészelni az idei tél eddigi leghidegebb éjszakáját azok az utcán élő budapestiek, akik nem mennek hajléktalanszállóra. Vannak, akik azért maradnak kint, mert utálják a tömeget, mások attól félnek, hogy be sem engednék őket, és van, aki hiába buszozna ki, úgyis leszállítanák útközben, mert büdös.