István, a király

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Történelmünk talán leginkább ismert, legnépszerűbb személyisége I. István, születési nevén Vajk, később Szent István, az utolsó magyar nagyfejedelem és az első magyar király. Pap Gyula írása.

Nem tudjuk pontosan sem születési helyét, sem idejét, sőt még megkoronázásának időpontja és helyszíne is csak valószínűsíthető, ám az nyilvánvaló, hogy küzdelmes, harcokkal, összecsapásokkal teli életében örökre maradandót alkotott.

Talán az egyik legfontosabb mozzanat – és vélhetően ebből ered máig sugárzó hatása –, hogy már az első törvénykönyvének bevezetőjében „Isten kegyelméből uralkodó” királynak nevezte magát, megfogalmazva függetlenségét a császártól és a pápától.

Rendkívül fontosnak tartotta a Kárpát-medence egységének a megteremtését és a kereszténység elterjesztését. Előbbiben átgondolt „pacifista” politikája, utóbbiban jól megválasztott szövetségi rendszere segítette, tette eredményessé. Olyannyira, hogy a magyar egyház függetlenné válhatott a német egyháztól illetve az elhíresült „Tíz falu egy templom” rendeletével megteremtette a vallásgyakorlás széles alapjait.

A nemzeti azonosság, szabadságvágy és a magyarság túlélési képességének szimbólumává vált, későbbi szentté avatása jelezte: nemcsak a hazai, de az európai történelemnek is elismert alakja lett.

Sikerekkel, győzelmekkel teli életét komoly gondok is kísérték, a legfájdalmasabb talán a nagy körültekintéssel nevelt gyermeke elvesztése, a méltó utódlás megoldatlansága. A sors azonban igazságot tett, nem veszett el István király szellemi öröksége, a későbbi magyar királyok, még Vazul leszármazottai is, hangsúlyozták, hogy megőrzik eredményeit. Emlékét többek között Beethoven, Erkel és Kodály művei őrizték meg a komolyzenében a könnyűzenében pedig hihetetlen sikerszériát és népszerűséget könyvelhet el Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperája.

Nemzeti ünnepünkön az emlékezés csendességében gondolkodjunk el első királyunk művén, csodáljuk meg az elképzelései kiteljesítését segítő, megalkuvást nem ismerő következetességét.

Pap Gyula