Filléres anyagi gondokkal

Miskolc - A film rámutat, hogy milyen nehézségekkel küzd az átlag magyar család.

A Cinefest közönsége már láthatta az Egy nap című filmet, mely a szakma egyik legrangosabb találkozóján, Cannes-ban a nemzetközi kritikusok FIPRESCI-díját nyerte el. A komoly társadalmi problémákat is feszegető alkotás hazai bemutatója előtt beszélgettünk a rendezővel.

Nyílik az olló

– A közönségtalálkozókon is rendszeresen megfogalmazódnak kritikák, melyek egy része nagyon érdekes és kár, hogy nem hamarabb hallottam némelyiket. Gyakori a magunkra ismerés, sokan mondogatják, olyan ez a film, mintha az én nappalimban forgatták volna. Többen magukénak érzik a történetet. Ennek örülök, mert erre is törekedtünk, de ennek is megvan a hátulütője, hiszen így viszonylag kevés szó esik a filmről, és rengeteget beszélünk az életről, amihez nem értek, nem tudok hasznos életvezetési tanácsokkal szolgálni – hangsúlyozta lapunknak Szilágyi Zsófia. A hitellel sújtott családok életéből kapunk pillanatfelvételeket. A főhős, aki keményen dolgozik hiába spórol, ügyeskedik, mégis pitiáner anyagi gondok keserítik életét. Mintha Szabolcsban, vagy Borsodban játszódna a történet, amelyet valójában az ország egyik elit negyedében Budán forgattak.

– Itt sincs kolbászból a kerítés. A magyarok jelentős része komoly anyagi problémákkal küzd, ezt mutatja a tapasztalatom és a statisztikák is igazolják. Nyílik az olló, és közben a középosztály csúszik lefelé. Ez van… Igyekeztem olyan átlagos magyar családot mutatni, ahol mind a két fél dolgozik, három gyereket nevelnek, a lakásukon meg ott a hitel, az utóbbi okozza a legtöbb nehézséget. Bármilyen nagyobb kiadás esetében kölcsön kell kérniük. Sajnos, ez nem elképzelt szituáció, hanem teljesen hétköznapi jelenség – emelte ki a rendező, akinek szerethető hőseivel könnyű azonosulni.

Rengeteg időt, energiát fektettek a szereplők felkutatásába, mégsem a válogatásokon találtak rájuk, hanem strandon, tömegközlekedési eszközökön és egyéb helyszíneken.

– Ücsörögtem a villamoson, és figyeltem a kislányt, aki hússzor is kilyukasztotta a jegyét, és nagyokat nevetgélt. Odamentem az édesanyjához és közöltem, kinéztem egy szerepre, így lett meg Sárika – idézte fel.

Szilágyi Zsófia úgy véli, ha valaki anyává válik, azzal is szembesülhet, ha megfeszül, sem képes minden fronton teljesíteni. Az erőforrások nem végtelenek. Sok időt töltött a háromgyermekes unokatestvérénél, ezekből az élményekből is merített, de a szomszédasszonyát és a közelebbi barátnőit is belegyúrta néhány szereplőbe.

40 körül

– Szerencsés vagyok, mert lakást kaptam a szüleimtől, de ha Budapesten kellene albérletet fenntartanom, soha nem forgathatnék filmet. 20-30 évesen még lehet mókás, ha az ember nem tudja, mit hoz a holnap, az anyagi bizonytalanságot még legyűri a kalandvágy, de 40 körül ez már elveszíti vidám jellegét és kezd nyomasztóvá válni- vallja a rendező, aki szerint csórókból áll a magyar művésztársadalom és az ügyeskedés, a túlélésért folytatott harc felemészti a kreatív energiákat.

ÉM-JA

[related-post post_id="4024146"]

[related-post post_id="3866117"]