Salakmotorról, kendőzetlenül Jacsó Tiborral

Speedway.hu: Ha tudod, hogy ez vár rád akkor is végigcsinálod ezt az évet?
Jacsó Tibor: Ha az elmúlt jó pár év alatt a salakmotorsportba befektetett energiát, munkát és pénzt nem akarom veszni hagyni, akkor végig kell csinálni egy ilyen évet is. Amennyiben kiszálltunk volna a szezon közepén, nem lenne többé visszaút. Egyébiránt egy bajnokcsapatként, valósnak tűnő ígéretekkel vágtunk neki a szezonnak, és egész évben, folyamatosan kaptuk a biztatást, hogy rendezik a pénzügyi helyzetünket. Olyan emberek ígértek megoldásokat, akiknek a szavahihetőségében – akkor – nem kellet kételkednem. Aztán mégis másként alakultak a dolgok…
Speedway.hu: Szerinted mi az oka, hogy ennyi „eredményes” év után még mindig nem rendelkezik a csapat egy ütős szponzorral?
Jacsó Tibor: Visszakérdeznék. Ki rendelkezik manapság ütős szponzorral a magyar motorsportban? Egyébiránt, mi rengeteg segítséget tudhatunk magunk mögött, akik nélkül nem sikerült volna még ez a szerény eredmény sem. Nélkülük már rég nem is lennénk. Amennyiben élsportot szervezel, pénzre van szükség. Ezt a pénzt számtalan forrásból kell összeszedned, olyan nincs, hogy egy darab partner mindent megold. Legalábbis nálunk – a motorsportban – nincs erre példa. Olyan sportágakban viszont, ahol sokkal inkább elvárható lenne szponzorok jelenléte – pl.: DVTK – szintén nincs ütős szponzor. Sőt, talán semmilyen sincs. Csak a város van ott, de az teljes mellszélességgel. A legfőbb probléma talán az, hogy nincs a sportszponzorációnak semmiféle koncepciója Miskolcon. A sportra elköltött 440 milliós önkormányzati keretből – például – nekünk nem jutott egy forint sem. Ezt figyelembe véve felmerülhet a kérdés, van-e bármilyen vonzereje, jelentősége az általad említett „eredményességnek”? Ezeken lenne érdemes elgondolkodni, és biztosan kihámozható belőle a megoldás.
Speedway.hu: Tudom, hogy pénz nélkül a mai világban nincs eredmény és azt is tudom, hogy önszántából senki sem ad semmit (vagy csak nagyon kevesen), de nem lehet szerinted egy negatívan befolyásoló szempont az, hogy legtöbbször csak a csapat csődközeli helyzetéről volt visszhangos a sajtó?
Jacsó Tibor: A salakos pályafutásom során számtalanszor megkaptam ezt a kritikát. Jacsó mindig csak „sír”. Miért is? Mit is kellene mondanom akkor, ha pl. arról érdeklődnek, hogy miért nem a legerősebb csapat állt össze a hétvégére? Azt, hogy Nicholls rossz formát mutatott az angol versenyeken, és ezért a junior versenyeken jól teljesítő Condának szavaztunk bizalmat? Vagy mit? Csakis az igazat! A vesszőfutásunknak az egyetlen oka a pénz hiánya volt. Egyébként úgy érzem, kellő diszkrécióval tudtam a kíméletlen valóságot elmondani. Nem teregettem ki a szennyest, pedig voltak érdekes szituációk a megígért anyagiak körül.
Speedway.hu: A versenyzők hogyan élték meg, hogy kiesett a csapat az első ligából és hogyan érzi magát ilyenkor egy klubvezető?
Jacsó Tibor: A magyar versenyzők, a szlovén juniorjaink, és Wright partnerek voltak abban, hogy a szezont végig csináljuk úgy, hogy a sorozat közepétől csak a szoros költségeikre volt meg az úgynevezett fix pénz, a valós keresetüket – a pontpénzt – nem tudta előteremteni a klub. Azonban ezt mindenki felé, és egyenlően tette meg. Persze, a teljesítményben voltak jelentős különbségek. A statisztikák mindent elárulnak, érdemes végignézni. És ennek figyelembevételével el lehet gondolkodni azon is, hogy milyen morális alapon tart igényt bármely pilótánk a fizetségre, ami – természetesen – jár mindenkinek. Annak a versenyzőnek is, aki az összes meghívásunkat visszautasította a „csúszó” kifizetések miatt, vagy annak, aki a vesztes meccseken is tudott sokszor 10 pont felett teljesíteni. És annak versenyzőnek is, aki 17 versenyen 79 futamból mindössze 2 db futamgyőzelmet tudott összehozni, 31 alkalommal csak a saját csapattársát előzte meg (!), és 30-szor utolsóként kullogott be a célba. Gondolom, most minden versenyző szeretné a jogos jussát megkapni, és elfelejteni ezt a szezont. A klubvezető ugyanígy van ezzel.
Speedway.hu: Mennyire volt zavaró év közben a folyamatos kritika? Jogos volt, felrázta, felpörgette a csapatot vagy inkább demotiváló hatással bírt?
Jacsó Tibor: A kritikával önmagában nincs bajom. A hangvételével annál inkább, némelyik tartalmáról már nem is beszélve. A szezon végén eljutottunk oda, hogy gyalázkodó – anyázó – e-maileket kapok, amiben számon kérik rajtam a miskolci salakmotor tönkretételét (!). Sőt, egyes versenyzők fogadatlan prókátorai a régi Volános időszak salakmotorsportjában tett jártasságukat hangoztatva osztják az észt, és vádaskodnak. Egy valamit felejtenek csak el. A régi viszonyok 20 évvel ezelőtt megszűntek. Akik olyan okosnak képzelik magukat, hogy mindent jobban tudnak, azok manapság nyitott kapukat döngetnek. Oda kell állni, meg kell csinálni. Pláne, ha „szakemberek”. Én nem vagyok szakember, azt sem tudom, hogy melyik oldalon kell felülni egy salakmotorra. Nekem az összes kötődésem a salakmotorsporthoz csupán annyi volt, hogy gyerekként megvettem a jegyet, felültem a szivattyúház tetejére, és szurkoltam Sziráczki Pistának. Amikor kicsit nagyobb lettem, hoztam egy döntést – lehet, hogy jót, lehet, hogy rosszat –, és csináltam a saját eszközeim- és lehetőségeim felhasználásával salakmotorsportot Miskolcon. Az elmúlt 7-8 évben minden GP sztár megfordult a népkertben, a magyar csapattal kijutottunk a lesznói vb-döntőbe, itt járt a BSI csúcsvezérkara, évek óta nemzetközi csapattal vagyunk jelen a világ legelitebb csapatbajnokságában, nyertünk bajnoki címet, és BEK-döntőt. És mi lenne akkor, ha lenne végre pénzünk megvalósítani az elképzeléseinket. De lehet, hogy valamit tényleg rosszul csinálok.
Speedway.hu: Magosi és Tabaka folyamatosan javult a szezon kezdetétől a végéig, de Szatmárinál pont az ellenkezője volt tapasztalható. Hogyan lehet az, hogy csapaton belül ennyire el tud valaki süllyedni illetve kiemelkedni?
Jacsó Tibor: A BEK döntő egyik futamában Magosi Norbi 4 körön keresztül vezette Andreas Johnssont. Amikor célba futottak, akkor az egyik – nem bennfentes – barátom odafordult hozzám, és némi iróniával megkérdezte: – Ez a fiúcska ugyanúgy van „kifizetve” mint Szatmári Laci? A válaszom: – Igen, ugyanúgy… Ez a kis párbeszéd talán rávilágít arra, hogy a lehetőség minden versenyző előtt adott volt, hogy egy ilyen rossz pénzügyi helyzetben is kihozza magából a legtöbbet.
Speedway.hu: Leszámítva a két GP menőt akik erősítés gyanánt érkeztek Miskolcra milyennek értékeled a BEK döntőt?
Jacsó Tibor: Ez a verseny soha nem lesz egy kellemes emlék. Olyan volt az egész, amilyen a szezonunk. Egy rossz álom. Az időjárási viszontagság jelen volt, a szponzori problémák közbeszóltak – lásd a Hancock szerződése körüli káoszt –, és az idegenlégiósaink nem voltak korrektek velünk szemben. A legnagyobb csalódás számomra Holta. Gyanúsan rosszul ment, és sokat kokettált az oroszokkal. Régről, és jól ismerjük őt. Ezen a napon valami nem stimmelt az emberrel.
Speedway.hu: A versenyen tevékenykedő biztonsági szolgálatot sokan nagyon erősen kritizálták. Több néző szerint is indokolatlanul léptek fel és próbáltak kezelni általuk túlértékelt szituációkat. Miért szükséges ilyen erős biztonsági tényező egy salakversenyen?
Jacsó Tibor: Az ügyben rendőrségi vizsgálat van folyamatban. Annyit azért megjegyeznék, hogy a kb. 40 fős lengyel szurkolótáborban volt 4-5 olyan „arc”, akik az „igazi” szurkolói huligánok közül valók voltak. A „felszerelésükhöz” tartozott pár boxer, és egy erővágó (!), aminek segítségével – a lakatot a hátsó kapuról levágva – jutottak be a pályára mindannyian. A verekedést is ők kezdeményezték. A sporttörvény előírja, hogy lennie kell „külsős” biztonsági szolgálatnak a rendezvényeken.
Speedway.hu: Ezek után mennyire lehet tisztán és őszintén örülni a BEK helyezésnek, hiszen én úgy gondolom függetlenül attól, hogy most nem lettetek elsők nagy eredményt ért el a csapat?
Jacsó Tibor: Drága vereség volt, nincs minek örülni. A Bek-döntőt – egyébként – 2012-től az UEM kivette a versenynaptárából.
Speedway.hu: Mennyire biztos az indulása a csapatnak 2011-ben a lengyel sorozatban?
Jacsó Tibor: A BEK-finálé első zsűri ülésén Andrzej Grodzki úr egy levelet tett elénk az asztalra. Egy feljelentés volt, „Erika” írógéppel íródott, megkapta az UEM, és a PZM is. Ezt megelőzően a MAMS is kapott egy feljelentő levelet, sőt az a gyanúm, hogy más hivatalok is. Sike Csaba minden lehetséges helyen feljelentett minket azért, mert – szerinte – a SM nem a sporttörvényben foglaltak szerint működik, köztartozása van az adóhivatalnál, és ilyen formában a különféle versenyrendszerekben nem vehet részt. Ez az ember nem volt rest nyomozni utánunk, és levelet írni mindenhová! Egyébiránt nincs köztartozásunk. Volt 30 napnál régebbi résztartozásunk, de kifizettük. És vannak tartozásaink a versenyzőink felé is, amit szintén ki akarunk fizetni. Ne gondolja senki azonban, hogy ezzel a helyzettel mi sokkal rosszabbul állunk, mint manapság bármelyik sportvállalkozás. Pláne a salakmotorsporttal foglalkozó lengyel klubok. A 24 ligás klub közül 20-nál ugyan ez a helyzet. Mindenesetre a Sike-féle levelek nem igazán segítenek minket az előrehaladásban, és a személyemet érintő nemtelen támadások is arra késztetnek, hogy átgondoljam a sportághoz fűződő viszonyomat… A csapat viszont indulni fog az ukrán ligában! Ezt olyan mértékadó portál írta le, mint a Fakty, és több – szintén mértékadó – magyar honlap gondolkodás nélkül átvette… Az is jellemző, hogy engem meg sem kérdeztek ezek a szerkesztők. Sem erről, sem másról. De az akkreditáció persze kell mindenkinek, akinek van legalább egy „Pajtás” fényképezőgépe, vagy üzemeltet egy olyan rajongói honlapot, ahol előbb-utóbb teret nyert a gyalázkodás, egymás besározása.
Speedway.hu: Ha van már ilyen a tarsolyban, röviden tudnád vázolni azt az irányt amit kitűztél a csapatod számára?
Jacsó Tibor: Amennyiben lesz salakmotorsport a későbbiekben Miskolcon, csakis másként működhet, mint ahogyan az eddig volt. 8 év tapasztalata áll a rendelkezésemre. Az indulás csupáncsak pénz kérdése. A többit majd meglátjuk.