Pokolból a mennyországba

"Ez a nap más, mint a többi, ezt Te is jól tudod..." – de nem folytatom, úgyis tudják, hogy nem valakinek a születésnapjáról van most szó, nem ezért ünnep ez a vasárnap, hanem egy meccs miatt. Vagy inkább a meccs miatt. Az Év mérkőzése: Nyíregyháza – Diósgyőr. Ennek a két csapatnak a csatája mindig több, mint egy futball találkozó, hát még most, amikor az élvonalba visszajutást is jelentősen befolyásolja ennek a párharcnak a kimenetele.

A nap az újságárusnál kezdődött számomra, de azoknak akikkel összefutok valószínűleg egybefolyt a szombattal. Tudom hová tartoznak, hová tartanak elárulja őket a felsőjük – piros, és ez a szín a "belépő" ma délután a nyíregyházi vendégszektorba. Egyikük kezében sörös doboz, bele-bele kortyol, ő viszi a szót, társa energiaitalt szorongat a kezében. Mivel elég nyúzott tűnik, szinte biztos, hogy nem ilyen nedűvel nyomta végig az előző éjszakát, és most a "gyógyital" tartja életben. Meg a meccs. Mert ez a téma. Meg, hogy mit írt az egyik újság (nem a miénk).

Még hogy 2500 jegyet eladtak elvételben Nyíregyházán – hüledezik a sörös dobozos, majd hozzáteszi – ha nálunk 4000 fogyott volna el, akkor biztos 4500-ről adtak volna hírt, nem más ez, mint számháború, és olyan mint a nézőszámok, amiről diósgyőrit leszámítva hírt adnak ezeken a hasábokon, felülírt. A másik bólogat, és csak annyit mond, "akármennyien lesznek, úgyis leszurkoljuk őket, holnap mi leszünk a címlapon", majd nógatja a másikat, hogy induljanak Petihez, hogy a Forma-1 rajtját megnézzék - no nem azért, mert ez annyira érdekelné őket, hanem csak, hogy egy kicsit le tudjanak ülni, mielőtt indulnának az állomásra.

Otthon én is zümmögtetem a Forma-1-et, készülődés közben, majd 10 óra körül elkezdek araszolni a pályaudvar felé. A Vologdánál a Diósgyőr Bajtársak felsőben pompázó férfi tart a Diósgyőrbe tartó buszmegálló felé, mellette rendőrautó suhan el, és odabentről őt bámulják. Vélhetően egy helyre tartanak, a diósgyőri stadion felé, ahonnan a buszos túra résztvevői fognak rajtolni. A városi rendőrkapitányság környékén nagy a nyüzsi, zöld terepjáró, sima kombi, és csukott kisterherautó tűnik fel szinte egy időben a tűzoltóság előtt.

Nem álmos az állomás, annak ellenére, hogy vasárnap délelőtt van. Még egy óra van az indulásig, de a rendőrök jelenlére jelzi, hogy ők igyekeztek felkészülni. A napsütésben, a hamburgeresnél több tucat diósgyőri kortyolgat, és az állomásépület előtt is lassan gyülekeznek, de még csend van. Egy idős nénike kérdezi meg halkan, tisztelettudóan egy konszolidáltnak tűnő fiataltól, aki piros fehér-zászlót tart a kezében, hogy milyen tüntetés lesz Budapesten. Mosoly érkezik, szóbeli válasz nem, az újabb érdeklődésre viszont már igen: "Gyurcsány ma szabadnapos, ez nem a Demokratikus Charta, az tegnap volt, teccik tudni" (így, két c-vel mondja), majd elárulja, hogy ez nem jobbikos zászló, meccs lesz Nyíregyházán. Ja, a Diósgyőr! – érkezik a "kapcsoltam" reflexió, a párbeszéd másik résztvevője örömmel konstatálja, hogy "és tuggya" (így, két gy-vel).

Fogy a sör rendesen, nem a restiben állnak sorban a drukkerek, már felszerelve érkeznek, illetve sokan térnek még be egy utolsó falat folyékony kenyérre a téren lévő kisboltba.

Az évekkel ezelőtti katonavonatokra emlékeztet sok minden, vasárnap van, az egy főre jutó alkohol mennyiség literben számolható, az ének decibelben mérhető, és "egyenruha" is van, ami itt és most piros és fehér. A taxi droszt mellett nagyobb társaság, a mennyi lesz a vége témakört taglalják, egyikük bemondja, hogy 4-1-re nyerünk, de a többség óvatos, kiegyeznének egy "sima” egygólos sikerrel is, sőt, egyikük bemondja az X-t. Ez a faktor azonban itt nem jól szól, a többség lehurrogja, és különböző elméletek gyártása kezdődik arról, hogy miért kell a Diósgyőrnek nyernie. Azt az érvet azonban senki nem tudja tromfolni, hogy mert "Mi vagyunk a legnagyobbak". Szól ez is, és több száz ember torkából hátborzongatóan hangzik az "Amíg élek én". Az "ez a vonat most van indulóban" biztos nem hangzik fel, legyen akármilyen "katonás" is a hamarosan induló szerelvény.

Valaki odakiált a fotósuknak, hogy engem is, csak emiatt a meccs miatt jöttem haza Belgiumból, majd egy fehér kalapos talál egy olyan helyet, ahonnan mindenki látja, és lezavartatja a tömeggel a "Hé fiúkat". Több száz fős kórus felelget ekkor neki, majd szól a "Minden tirpák" kezdetű szólam is. Negyedóra van még a kilövésig, pontosabban a vonat meglódulásáig, amikor a tömeg a főbejáraton át beözönlik az állomásépületbe. Az aluljáróban nagyon jól visszhangzik az énekhang, valaki "elejt" egy üres üveget, de ezt a nagy csatazajban, a sűrűn álló rendőrök nem szúrják ki. A peronra felvezető lépcső tetején megtorpan a tömeg, a vasutasok - a hátuk mögött a zsarukkal - már itt lekezelik a jegyeket.

Akinél nincs az fordul vissza, és megy a pénztárhoz. A mozdony mögött összesen kilenc kocsi áll, az első háromba a "civileket" irányítják, az utolsó hat a szurkolóké. Tomi telefonál idegesen a peronon, hogy hozzák utána az első megállóhoz, Felsőzsolcára a meccsjegyét, amit otthon hagyott, de segítséget kap, Gergő néhány perce szólt, hogy nála van kettő fölös, mert a haverjai közül kettő nem vállalta be az utat, maradt otthon a szoknya mellett. Gergő jegye Tomihoz kerül, köszöni nagyon és már ugrik is fel a vonatra. Az ablakokból lógnak ki a piros-fehérbe öltözött drukkerek és a zászlóik, hálás fotó téma ez. Amikor az addig a peronon várakozó rendőrök is felszállnak a kocsiba az egyik drukker odaszól, hogy "hova jöttök, nincs is jegyetek", de az egyenruhások nem fordulnak vissza. A vonat nekilódul, a szemközti peronon tucatnyi diósgyőri búcsúztatja az övéit, miközben a szerelvényből ez hallatszik: "Ez Miskolc".

Közben kiderül, hogy a buszosok is elindultak, Nándi még a rajt előtt egy órával jelezte, hogy három busz megy, egy 75 fős és két darab 45 fős, de amikor összeadom a számokat, közli, hogy ehhez még vagy tízet mindenképpen tegyek hozzá, mert vannak, akik bevállalták az "állóhelyet", majd halkan teszi hozzá, hogy erről a sofőr még nem tud. Nagyjából a vonat menetrend szerinti indulásával egy időben a buszok is elstartolnak. Konvojban, mert vagy 10 személygépkocsi kíséri őket.

A csapat picit hamarabb indult, mert Benczés Miklós együttese még útba ejtette egy könnyű ebéd erejéig a Pokolt, a felsőzsolcai csárdát. De a rajt előtt kiderült, hogy nem történt semmi extra az előző találkozásuk óta, így a legjobbakkal állhat fel a Diósgyőr. Egy félórával a meccs kezdése előtt ezt másfél ezer vendégdrukker konstatálhatta, amikor a fehér mezes diósgyőriek kivonultak melegíteni. Ekkor már a stadionban voltak az állomásról a stadionig különbusszal odaszállított vonatos drukkerek csoportja, és a buszos konvoj tagjai is.

Ezúttal nem volt a gond beléptetésnél, a diósgyőri biztonsági emberek, és a dupla bejárat megkönnyíti a bejutást. A megafonos Feledi Laci az aggódó kérdésre, hogy fog-e sikerülni egy ekkora tábort vezényelni - ami kezdésre kétezer fősre hízik - azt válaszolja, hogy van hangerő a szerkezeten, és középről két irányba tudja majd adni a szólamokat. Ennek az igazsága már a hangpróbán is visszaköszön, és bár a kezdés előtt tíz perccel egy vaklármára, a felvezető gyerekek kivonulására a magasba emelkedik a piros nejlonos koreográfia és közöttük pörögtek a fehér lufik a felemelt kezekben, de ezt a kezdésig sikerül megtartani.

A diósgyőriek a táboron belül örömmel legeltetik a szemüket az övéiken, ilyen nagy számban Nyíregyházán talán még soha nem voltak. Piros-fehérben pompázik a két kanyar, ehhez képest a hazaiak szerény ultra létszáma mosolyra fakasztó. Hangerőben is jobb a diósgyőri had, és hogy még emelkedettebb legyen a hangulat arról a pályán a csapat gondoskodik, Abdouraman fejesét csak a gólvonalon túlról tudják kikaparni a hazaiak. Fehér lufikat fúj a pályára a szél, de ez sem zavarja a jól játszó vendégeket. Menougong esik el, a 16-oson belül vagy kívül, ez miért nem 11-es? A szünetben jön a hír, a tévé közvetítés szakkomentátora szerint az volt, és kiállítás is járt volna. 0-2 és 10 emberes hazai csapat helyett, egy góllal és egy játékossal is beljebb vannak a szabolcsiak. Jön a második játékrész, egy újabb pontrúgás, és újabb diósgyőri gól. A vendégszektor alsó sorában állók fel a kerítésre, egymást ölelgeti ismerős, ismeretlen. Ilyen nincs! És jön a harmadik, egy remek kontra végén. Aztán a válasz is gyorsan, 1-3. Dobos hová megy? - kérdezik többen, eltart egy darabig mire kiderül a nagy izgalomban, hogy nem csere lesz, hanem kiállították. Azért? Azért. A játékvezető édesanyja valószínűleg csuklik otthon, annyian emlegetik. Hú, de sok van még. És támad a Nyíregyháza, 10 perc van még hátra, amikor újabb hazai találattal már csak egy van közte. De ez még mindig a mennyország, csak maradjon így. Nehezen telik az idő, de csak eljön a 90. perc, meg a négy minuta ráadás is. Vége, vége, vége! És győzelem! Röpke 15 perces ünneplés következik a csapattal. Na azért érdemes élni. Mellesleg ebből biztos címlap lesz.

A hazai oldalon órási csalódottság, közülük az egyik drukker sörrel "kínálná” meg a DVTK buszán utazókat, de az odadobott kiszerelés a szélvédőn csorog le. A lakótelep mellett 10-12 év körüli gyerekek kiabálják városuk nevét, amire az egyik diósgyőri megjegyzi: mire felnőttek lesztek lesz nektek is NB I-es csapatotok. Mert úgy tűnik, hogy ebben az évben egy másik városnak van jó esélye arra, hogy bajnokot ünnepelhessen. Miskolcnak, Diósgyőrben. Kell ennél nagyobb boldogság?

Ön szerint ki volt a DVTK legjobbja?